Budapesti Szemle. 1867. 9. kötet, 28-30
28. szám - ZRINI MIKLÓS ÉS MONTECUCCOLI. – Pauler Gyulától
lábbal megáldott. A lőpornak mindig nagyobb használása mathematikai ismereteket tett szükségessé. A németalföldi háborúban az erődítés és ostromtan fejlődött addig ismeretlen tökélyre. A zsoldos hadak közé más rend és fegyelem kellett , mint a középkor hűbéres bandériumainál, melyeknél a fővezér csak első volt a hasonlók között. A renaissance a taktikára is megtevé hatását, s a macedoni phalanx és római legio lebegtek a gondolkodó vezérek szemei előtt. Lángeszű férfiak, mint Farnese Sándor, Spinola, Oraniai Móricz és a nagy Gusztáv Adolf szerencsés tapintattal olvaszták össze azt, mi a régi világból még használható volt, az újabb kor követelményeivel. Puysegur és De Quincy munkái ugyan még nem jelentek meg, de mégis voltak már ekkor is sokan, kik a gyakorlatból elméleti szabályokat vontak le, az elsők közül, kik figyelmüket a hadtudomány minden ágára kiterjeszték, volt Montecuccoli. Mint rendesen , ha valami ismerettudománynyá fejlődik , a fürkésző elme az eddigi korlátlan csapongást a legszigorúabb bilincsekbe verte, mely alól a lángész sem vonhatta ki magát egészen, a középszerűség pedig végkép meggörnyedett. Minél részletesebbek , minél szigorúabbak voltak a fölállított szabályok , annál nagyobb benyomást tettek a szakemberekre, és elkövetkezett a stádium, melyben minden nagyságot csak az elméleti kiképeztetésbe helyeztek. Mi máskor megfoghatatlan, ily átmeneti korszaknál igen természetes. A tiszta fölfogású Montecuccoli meg volt győződve, hogy a tudomány teremthet lángész nélkül is nagy hadvezéreket, de nincs lángész, mely a tudomány nélkül valamire képes lenne. Montecuccoli katonai pályáját, bár nagybátyja táborszernagy volt, a közlegénységen kezdő és gyakorlatilag tanulta ki a katonai hierarchia minden fokozatát. Elméleti ismereteit főkép azon két év alatt szerze, midőn Stettinben Baner foglya volt. Tacitus történeti művei, Vitruvius építészete, Euklides geometriája felváltva üzéli el rabsága unalmait, és gazdagiták elméjét az óvilág ismeretével. Sokat és sokfélét összeolvasott, s a westphali béke után még utazásokkal gyarapitá ismereteit. Már 1653. 111. Ferdinándnak egy olasz munkácskát ajánlott kéziratban, mely az egész hadtudományt áttekintésileg magában foglalta *) A fő el v) Megjelent commentárai mellett, deáku' B'csben 1718 Bombardi által kiadva 107—207 11.