Budapesti Szemle. 1869. 14. kötet, 45-47. szám
45. szám - KELETI TURKESZTÁN, vagy a khinai tatárság. – Vámbéry Ármintól
. Bár murában véve névtelen, mégis Ázsiának ezen része, melyet legjobban keleti Turkesztán névvel jelölhetünk, nagyon érdekes. Három oldalról magas, többnyire kóborított hegyektől környezve, közepét feneketlen homoksík képezi, t. i. a borzasztó, roppant Góbipuszta nyugoti csúcsa. Északon a Tien-San vagy honi szólásmód szerint Tengri-Uia, égi hegy, déli kiágazatai választják el Turkesztánt Khokand, Oroszország és a khinai tartomány Ili vagy Szungáriától. Ezen határ sok helyi merev sziklafalhoz hasonlít, mely mind magasabbra emelkedik, egész az örökös hó- és jégbontott Muzártig, körülbelöl 42° 28' északra, 80° 38' keletre. Keletre a Bollurtag, kristályhegy, néha Boludtag, felhőhegynek is nevezve, s a pámiri fennsík, melyet Közép-Ázsiában Bámidímja, világtető, név alatt ismernek, választják el az említett vidéket a gazdátlan, vad Bedakhsántól. E magas fennsíkon van a Szári-Kiil (sárga tó), melyben Wood, a merész angol utazó, az Oxus főforrását fedezte fel, a délkeleti végen pedig a Pusti Khar nevű magas hegyhát vonul el, mely a legutolsó angol mérés szerint 19,000 lábnyira emelkedik a tenger színe fölé. Délen Kimn-Lün vagy Kuen-Lun hegyláncra terül el, melynek egyes részei Dzing-Lin, Muszták és Karakurum név alatt ismeretesek , és melyek Johnson W. H. állítása szerint 17300 és 16700 láb magasságban kiterjedtebb síkokat mutatnak fel, mint a Himalája kevésbbé magas hegyhátai. Végre kelet felé a Gobi, vagy, a mint szintén nevezik, Belikáva puszta, képez határt, ha ugyan annak mondhatjuk, egy puszta, melyen egyes részeken, mint például Karasehrből Turfan és Komulba vagy Kulisából Ivhotenbe, átmennek ugyan, mely azonban általánosan csak a legborzasztóbb kísértet- és rémtörténetek mezeje, s a bennszülöttek részéről ép oly kevés figyelemben részesül, mint a Desikuvir Persiában vagy más ily tájak Turkesztán -s Arábiában. Sajátságos a mese a három nagy városról, melyek a mai Khoten helyén álltak volna, később azonban egy szörnyű homokvihartól annyira el lőnek temetve , hogy ma csak rendkívüli viharok alkalmával tűnik elő néhány épület; mesének mondom ezt, hogy azonban ott homok általi eltemetések történtek, azt legjobban bizonyítják a sikerrel koronázott ásatások, melyek folytán számtalan, Johnson által többször felemlített tárgy hozatott napfényre. Keleti Turkesztán talajára nézve kisebb mértékben a mai