Budapesti Szemle. 1874. 4. kötet, 7-8. szám

7. szám - IRODALMI TANULMÁNYOK. I. Tacitus. – Gróf Szécsen Antaltól

IRODALMI TANULMÁNYOK. I. TACITUS. Azon élénk vita, mely már a XVII-ik század másik felében a régi és a modern irodalomnak viszonylagos jelentő­sége, haszna és elsőbbsége fölött folyt, újabb időben, jele­sen a közoktatási szervezet terén, ismét fölébredt. A szel­lemi és anyagi viszonyoknak növekedő fejlődése, a tényeknek és adatoknak az emberi ismeret minden mezején naponkint szaporodó és már alig áttekinthető mennyisége, az érintkezés­ és közlekedésnek azon még most kiszámíthatatlan következ­ményű könnyítése és élénkítése, mely az emberi tevékenység­nek és tudománynak mind­untalan újabb anyagot nyújt, de egyúttal újabb feladatokat is szab, nem csonkíthatta ugyan a régi irodalomnak szellemi becsét és ész-, szív- és jellemképző azon behatását, melyet a humanisticus mívelődés legkitűnőbb művei mindaddig gyakorolnak az emberiségre, míg az a szépet, az igazat, a nemest felfogni és érezni képes leend; de termé­szetszerűleg megváltoztatta jelentőségük és befolyásuk mérté­kének azt az arányát, melyben előbbi századokban, és leginkább fölélesztésök első idejében, az akkori szellemi élet fő elemeihez és eszközeihez állottak. Annál felüllebb tünemény, ha ép oly régi történetíró dicsekedhetik kétségtelen irodalmi népszerű­séggel, ki egy oly korszaknak eseményeit tárgyalja, mely álta­lános jelleménél és magoknak a részletes eseményeknek ter­mészeténél fogva a jelenkor érdekeitől és érzelmeitől távol áll. És ez kétség kívül Tacitus esete. Meglehet, hogy többször emlí­tik, mint olvassák, hogy „nevének árnyéka" sokaknál művei­nek kimerítő ismeretét pótolja, osztozik ezen látszatos tekin­télyben , mely sokszor csak a közönyösséget palástolja — a classicus — és pedig nem csak a régi classicus irodalom számos hőseivel, kiknek nevei gyakorta jelszavakként hangoztatnak. Budapesti szemle. Negyedik kötet, 1874. 1

Next