Budapesti Szemle. 1881. 25. kötet, 49-51. szám

49. szám - BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF, MINT REGÉNYIRÓ. – Péterfy Jenőtől

BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF, MINT REGÉNYÍRÓ. Eötvösről két becses tanulmányunk van: a Csengeryé és Gyulai emlékbeszéde. Dolgozatomat ezekkel szemben csak az mentheti, h­ogy más a kiinduló pontja. Nem az életrajzot veti alapul, mint az első s nem állítja annyira az egyéni elő­térbe, mint a második. Inkább a részletekben marad s ezeket elemzi, majd az aesthetika, majd a psychologia segélyével. Csak későn bukkannak elő a részletek mögül az egyén vonásai. Találók akkor lesznek, ha beillenek azon kép körrajzába, melyet Eötvösről kiváló szellemek biztos kézzel már megraj­zoltak. Különben, nem örökös problémák-e a jeles emberek­­? Megfigyelésük mindig új gyönyörrel, új tanulsággal jár. I. A „Karthausi". A Karthami-lub­usulat. A költemény h­őse, annak akarat-hiánya. Az író sentimentalismusa. — Az érzelem mint jellemrajzoló, mint stylista. — Az érzelmi pathos hatása a regény alakjaira.— A mű és alapgondolata. A könyv érzelgős, s nem a pessimismus kifolyása. A „Karthausi" s ,,Manfréd 11. Tiszta megol­dás. A ,,Karthausi" s a „XIX. század uralkodó eszméi". Mielőtt azonban föladatom megoldásához fognék, a Karth­auss­al külön akarok végezni. Ez egy esetben inkább a művet tekintem, mint íróját. Sőt e pillanatban a könyvnek irodalomtörténeti nagy fontossága sem érdekel, csak az, hogy még ma is a legolvasottabb Eötvös művei között. E körülmény mentse ki, hogy friss olvasmánynak veszszük kezünkbe, s negy­ven év előtti irodalmi hatását feledve, közvetlen benyomásunk szerint ítélünk róla. Budapesti Szemle, XXV. kötet, 1881. 1

Next