Budapesti Szemle. 1881. 25. kötet, 49-51. szám
49. szám - BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF, MINT REGÉNYIRÓ. – Péterfy Jenőtől
BÁRÓ EÖTVÖS JÓZSEF, MINT REGÉNYÍRÓ. Eötvösről két becses tanulmányunk van: a Csengeryé és Gyulai emlékbeszéde. Dolgozatomat ezekkel szemben csak az mentheti, hogy más a kiinduló pontja. Nem az életrajzot veti alapul, mint az első s nem állítja annyira az egyéni előtérbe, mint a második. Inkább a részletekben marad s ezeket elemzi, majd az aesthetika, majd a psychologia segélyével. Csak későn bukkannak elő a részletek mögül az egyén vonásai. Találók akkor lesznek, ha beillenek azon kép körrajzába, melyet Eötvösről kiváló szellemek biztos kézzel már megrajzoltak. Különben, nem örökös problémák-e a jeles emberek? Megfigyelésük mindig új gyönyörrel, új tanulsággal jár. I. A „Karthausi". A Karthami-lubusulat. A költemény hőse, annak akarat-hiánya. Az író sentimentalismusa. — Az érzelem mint jellemrajzoló, mint stylista. — Az érzelmi pathos hatása a regény alakjaira.— A mű és alapgondolata. A könyv érzelgős, s nem a pessimismus kifolyása. A „Karthausi" s ,,Manfréd 11. Tiszta megoldás. A ,,Karthausi" s a „XIX. század uralkodó eszméi". Mielőtt azonban föladatom megoldásához fognék, a Karthaussal külön akarok végezni. Ez egy esetben inkább a művet tekintem, mint íróját. Sőt e pillanatban a könyvnek irodalomtörténeti nagy fontossága sem érdekel, csak az, hogy még ma is a legolvasottabb Eötvös művei között. E körülmény mentse ki, hogy friss olvasmánynak veszszük kezünkbe, s negyven év előtti irodalmi hatását feledve, közvetlen benyomásunk szerint ítélünk róla. Budapesti Szemle, XXV. kötet, 1881. 1