Budapesti Szemle. 1889. 57. kötet, 145-147. szám
145. szám - MEKKAI UTAZÁSOK. - Goldziher Ignácztól
MEKKAI UTAZÁSOK. Nem lehet elég sűrűn cáfolgatni azon számos hamis és ferde nézeteket, melyek az iszlámra és fejlődésének történetére nézve a művelt közvéleményben uralkodókká váltak. A muhammedán törvény fejlődésének történetére nézve majd csaknem általános az a fölfogás, hogy e törvény eredetileg a legridegebb fanatismust tükrözte és hogy csak a szabadabb gondolkodásnak kedvezőabbászid khalifátus idejében indult meg, ott a hol, a fanatikus elmélet enyhülése, kibékülése az élet és a mindennapi társadalmi érintkezés igényeivel. Nem lehet ugyan e kérdést egyéb dolgok előadásának szánt e czikkünk bevezetésében elintézni, de e czikkünk szempontjából a következő megjegyzés tartozik reánk. Az iszlám régibb korszakában az umejjád khalifák idejében, az irányt adó köröknek kevés hajlandóságuk volt arra, hogy a keletkezőben lévő theológiai iskolák rideg elméleteit az életben érvényesítsék. Folytonos — az igaz, hogy csak elméleti — harcz folyt a törvényszolgáltatók és a törvény tanulók között, melyet az inkább a világi érdekek felé hajló dynasztia*) tekintélyei és végrehajtó közegei nem igen voltak hajlandók a rideg pietisták szája ízére eldönteni. E törvénytanuló iskolák nagy fejlődésnek indultak az iszlám II. századában. Az abbászida dynasztia mind inkább theokratikus jelleget ölt, mely a világi hatalom gyengülésének mértékében lép az előtérbe. Ekkor ünneplik virágzásukat a theologiai rendszerek és iskolák, melyekben az élet gyakorlata ••'• V. ö. Az Iszlám 94—98. lapjait. Budapesti Szemle, LVII. kötet, 1989