Budapesti Szemle. 1889. 57. kötet, 145-147. szám

145. szám - MEKKAI UTAZÁSOK. - Goldziher Ignácztól

MEKKAI UTAZÁSOK. Nem lehet elég sűrűn c­áfolgatni azon számos hamis és ferde nézeteket, melyek az iszlámra és fejlődésének történetére nézve a művelt közvéleményben uralkodókká váltak. A muh­ammedán törvény fejlődésének történetére nézve majd csaknem általános az a fölfogás, hogy e törvény eredeti­leg a legridegebb fanatismust tükrözte és hogy csak a szaba­dabb gondolkodásnak kedvező­­abbászid khalifátus idejében indult meg, ott a hol, a fanatikus elmélet enyhülése, kibé­külése az élet és a mindennapi társadalmi érintkezés igé­nyeivel. Nem lehet ugyan e kérdést egyéb dolgok előadásának szánt e czikkünk bevezetésében elintézni, de e czikkünk szem­pontjából a következő megjegyzés tartozik reánk. Az iszlám régibb korszakában az umejjád khalifák idejé­ben, az irányt adó köröknek kevés hajlandóságuk volt arra, hogy a keletkezőben lévő th­eológiai iskolák rideg elméleteit az életben érvényesítsék. Folytonos — az igaz, hogy csak elméleti — h­arcz folyt a törvény­szolgáltatók és a törvény­ tanulók között, me­lyet az inkább a világi érdekek felé hajló dynasztia*) tekintélyei és végrehajtó közegei nem igen voltak hajlandók a rideg pietis­ták szája ízére eldönteni. E törvénytanuló iskolák nagy fejlődésnek indultak az iszlám II. századában. Az abbászida dynasztia mind inkább theokratikus jelleget ölt, mely a világi hatalom gyengülésének mértékében lép az előtérbe. Ekkor ünneplik virágzásukat a th­eologiai rendszerek és iskolák, melyekben az élet gyakorlata ••'•­ V. ö. Az Iszlám 94—98. lapjait. Budapesti Szemle, LVII. kötet, 1989

Next