Budapesti Szemle. 1891. 68. kötet, 178-180. szám

178. szám - A TÖRÖK NÉP MŰVELŐDÉSI ÉS ÁLLAMI JÖVŐJE. – Vámbéry Ármintól

A TÖRÖK NÉP MŰVELŐDÉSI TÖREKVÉSEI ÉS ÁLLAMI JÖVŐJE. Azon átalakulási folyamatnál, melyen az ottomán csá­szárság különböző ethnikai elemekből alakult társadalma máig keresztül ment, önkénytelenül eszébe jut az embernek a köz­mondás : «A szövétnek világosságát távolba löveli, míg tövében sötétség uralkodik*). Ezzel a közmondással akarják Közép-Ázsia muszlimjei a náluk uralkodó nagyobb fényű vallásosságot érthetővé tenni, a­mennyiben az iszlám szent helyeiről, Mekká­ról, Medináról és Jeruzsálemről, a­hol a fanatismus nem olyan kápráztató, azt mondják, hog­­ ezek a szövetnek tövében fekvő helyek, míg Bokharára és Szamarkandra távolról esnek a fény­tengerből a sugarak. Ha figyelembe veszszük, hogy Nyugat-Ázsia, mint a klasz­szikai világ és a modern Európa közvetlen szomszédja, a nyu­gattal régóta élénk összeköttetést tartott fönn és mindig ki volt téve a múlt és a jelen különböző művelődési korszakai hatá­sának, e hasonlat némileg alkalmazhatónak látszik. Kivált ha megfontoljuk, hogy a sokkal távolabb eső és csak az új­korban hozzáférhetővé vált Japán és Khina aránylag egyfelől könnyeb­ben modernizálódtak, másfelől a jövőben nagyobb eredményekre nyújtanak kilátást. A kép a fáklya távoli és közeli hatásáról valóban találó volna, ha Nyugat-Ázsiát, közelsége mellett is, régi műveltségének emlékei és vallási életének sajátszerűségei nem választották volna el mindig szigorúan nyugatról. A­mint Nagy Sándor hadjárata tulajdonképen csak politikai átalakulásokat okozott, úgy a hatalmas Róma légiói is, egészen a parthok országáig nyomulva elő, nem hagytak maguk után mást, mint félelmet és rettegést a nyugati világbirodalom iránt, a­mennyi­ Budapesti Szemle, LXVIII. kik­et. 1891. 1

Next