Budapesti Szemle. 1893. 74. kötet, 196-198. szám
196. szám - A TÁRSADALMI ESZMÉNYEK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. – Marczali Henriktől
A TÁRSADALMI ESZMÉNYEK TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE. Minden haladás, az egész történelem kettős alapból indul ki. Az egyik az egyéni munka, mert csak ennek köszönhető valamely új politikai, erkölcsi vagy tudományos igazság megtalálása és kifejtése. A másik az egyénnek hatása környezetére, az egész emberiségre. Ez adja meg az igazság elterjedésének, általánosításának módját. Az első a megkezdés, a másik a folytonosság képviselője. Ha a történetben nem az egyes eseményeket, hanem azok mélyebb okát, az emberi gondolkodás és érzés változásait keressük, be kell látnunk, mint fontos ismerni azokat a mintákat, melyeket az egyes korok, nemzetek, társadalmak követtek. Mert mintául csak az szolgálhat, minek kiválóságáról maga a környezet teljesen meg van győződve. Ennek a kiválóságnak pedig azokra a személyes tulajdonságokra kell vonatkoznia, melyekre az illető körnek, népnek, társadalomnak legnagyobb a szüksége, úgy hogy azoknak legnagyobb az értéke. Ily értelemben véve talán szabad kimondanunk, hogy történelem csak azóta van, mióta az emberi nem eszményeket ismer, eszményképeket követ, mert csak azóta válhatik egy embernek, egy kornak munkája gyümölcsözővé a későbbi nemzedékekre nézve. Tekintve e szempont fontosságát és magának a tárgynak érdekességét, csodálkoznunk kell azon, hogy a világirodalomban annyira el van hanyagolva. Szinte töretlen földön járunk. Nem is öleljük föl az egész anyagot. Mellőzzük itt a dogmatikus, vallás és törvény által meghatározott mintaképeket. Csak azokat veszszük szemügyre, melyeket az emberek szabad ériik- Budapesti Szemle, LXXIV. kötet, 1893.