Budapesti Szemle. 1894. 80. kötet, 214-216. szám
214. szám - IV. PETŐFI ÉS NÉMELY KÜLFÖLDI KÖLTŐK. (III.) – Imre Sándortól
PETŐFI ÉS NÉMELY KÜLFÖLDI KÖLTŐK. Harmadik közlemény.*) III. PETŐFI ÉS HEINE. Költőnk ifjúsága első éveiben és még inkább utóbb, alig volt a modern szellembe avatott német közönségnek kedveltebb költője, mint Heine. Sőt állíthatjuk, hogy ha nem leginkább szeretné is, de leginkább ismeri Heinet a modern műveltségű magyar közönség is máig. A föntebbi években többek ayakán forgott Goethe és Schiller neve. Az előbbi Kazinczy Ferencz bálványa s nem ügyetlenül utánozgatott példánya volt, kinek elveit vallotta, néhány drámáját fordította, szellemét epigrammáiban s epistoláiban meghonosította. Utóbbinak színműveiből többen fordítottak (Haramiák, Toldy, Ármány és szerelem, Stuart Mária stb.), és ezek a színpadon gyakoriak voltak még a harmincas években, míg a franczia romantikusok művei nagyobb tért nem foglaltak el. Sokszor emlegették a Zrínyije után jól ismert Körnert, a sok lyrikusunknak kedves Matthissont (Berzsenyi, Kölcsey stb. kedvenczét), nem említvén a bécsi színi költőket, kik közül a nem rég elhalt Grillparzer ősanyája már ötven év előtt fordult meg színpadainkon, több német dráma mellett. Ezeket váltotta föl Heine nemcsak a felföldi magyarnémet családokban, hanem általában és az alföldi felsőbb iskolákban is a hol a német nyelvnek már a harminczas évek előtt kezdett kelete lenni, hol a növendékek java — mint biztosan állíthatjuk — gyakran önszántából is megismerkedett a korszerűbb német költőkkel, így alig hihető, hogy Petőfi a kor .) Az előbbi közleményeket lásd a Budapesti Szemle 212. és 213. számaiban.