Budapesti Szemle. 1896. 87. kötet, 235-237. szám
235. szám - A HOLT KÉZRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYEK A KIR. CURIÁN. – Z.
A HOLT KÉZRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYEK A KIR. CURIÁN. Hatályban vannak-e még a holt kézről szóló törvények ? E kérdésre a királyi curia 1896. február 1-jén tartott teljes ülésében kimondotta, hogy az egyházaknak, egyházi testületeknek, és egyházi személyeknek ingatlan vagyon szerzését tiltó törvények a változott viszonyoknál fogva elavulván, nincsenek hatályban (63. számú polgári döntvény). E curiai döntvény indokaival akarunk foglalkozni, teljes tárgyilagossággal igyekezvén kimutatni, hogy ez indokok tévesek, és téves az azokra felépített conclusio. A curia indokolásának alaptétele az, hogy a szóban forgó törvényeknek czélja az ősiségi intézménynek védelme volt, miből a curia szerint következik,hogy az ősiség és a koronát régibb törvényeink szerint megilletett káromlási jog megszűntével, megszűntek azok a tényleges viszonyok, melyeknek védelme a holtkézi törvények alkotásának fő indoka volt, ami egyszersmind a törvényeknek hatálytalanná váltát is maga után vonja. Mi pedig azt tartjuk és alább ki is fejtjük, hogy az ősiségi intézménynek, miként az a holtkézi törvények alkotásának idejében kifejlett, a holt kéz elleni védelemre egyáltalában nem, a korona káromlási jogának voltaképen a korona érdekének pedig csak annyiban volt szüksége, amennyiben kívánatosnak mutatkozott, hogy a koronának adományozási joga a holt kézre való adásnak tilalmazása által korlátoztassék, miből azután csak az következik, hogy amennyiben az adományozási rendszer s az ezzel kapcsolatos káromlási jog megszűnt, a holt kéz elleni törvények az a része, mely a korona adományozási jogát korlátozta, tárgytalanná vált, tehát valósággal Budapesti Szemle, LXXXVII. kötet, 1896.