Budapesti Szemle. 1899. 98. kötet, 268-270. szám
268. szám - KOVALEVSZKY SZÓNYA. – Heller Ágosttól
KOVALEVSZKY SZÓNYA. Régóta hozzá szoktunk, hogy a nő irodalmi tevékenységével inkább a szépirodalom és a többi művészet terén találkozunk. Különösen a lyrai költészetben és a regényírásban szereztek a nők maradandó érdemeket. Csak e században is nem egy női nevet említhetnénk, kiknek művei a világirodalomban kiváló helyet foglalnak el. Sokkal ritkábban találkozunk nőkkel a tudomány terén. E jelenség okát — úgy hiszem — nem ott kell keresnünk, ahol a társadalmi és egyéb forrásból származó balvéleményektől korlátozva, talán bizonyos nemi gőg hatása alatt számosan keresik, tudniillik a nőnek a férfiétől különböző szervezetében és szellemében, hanem egyszerűen a nő családi és állami állásában és az abból folyó női nevelésben. Mindenesetre érdekes, de egyszersmind fontos feladat is volna, ha némikép fogalmat lehetne szerezni arról, hogyan oszlik el az emberiség egyes nemzeteinek tömegében a szellemi képesség, vagy, hogy a természettudományokból átvett jobb kifejezést használjunk : a szellemi energia. Érdekes volna tudni, hogy ez egész szellemi energiából mennyi jut tényleg oly helyzetbe, hogy az emberiségnek hasznára válik és érvényesül. A művészek, de különösen a tudósok életrajza számtalanszor bizonyítja, mennyi akadály leküzdése után bírt csak magának helyet szorítani sok kiváló eszű és tehetségű ember, kit a környezet, melyben született és élt, körülfogott, mint az ingoványos láp ezer hínárja. Mily nagy azok száma, kiknek bölcsőjét szegény parasztkunyhóban, vagy a nagy város egy félreeső zugában ringatták, s a kik később az emberiség valóságos aristocratiájába küzdötték föl magokat. És e Budapesti Szemle, XCVIII. kötet, 1899. 1