Budapesti Szemle. 1904. 118. kötet, 328-330. szám

328. szám - SHAKSPERE JELLEMALKOTÓ MŰVÉSZETE. – Alexander Bernáttól

SHAKSPERE JELLEMALKOTÓ MŰVÉSZETE.*) Tekintetes társaság! Tisztelt hölgyeim és uraim! 1. Mielőtt Shakspere jellemző művészetéről szólnék, né­melyeket előre kell bocsátanom a jellemzésről általában. A jellemeket már Aristoteles megkülönböztette a cselekvény­től, mint a dráma külön részét. Ez a megkülönböztetés nyil­ván mesterkélt, mert hiszen cselekvény nincsen jellem és jel­lem nincsen valamiféle cselekvény nélkül. A cselekvényt em­ber végzi és a jellem cselekvényben nyilvánul. Ez a kettő egy és csak a gondolkodás tehet köztök különbséget, a­mint vagy az egyikre vagy a másikra ügyel nagyobb mértékben. Cselek­vény és jellem az egységes drámai mesének nem részei, ha­nem csak különböző mozzanatai. Mégis kérdezhetem, melyik az értékesebb a kettő közül? Melyikben jut inkább kifejezésre a dráma mivolta? Melyik az uralkodó mozzanat ? A felelet nem lehet kétséges. A drá­mában a jellemrajz a fő. Ezt a dráma története is bizonyítja. A görög drámaírók a cselekvény vázát, sőt fő részleteit is ké­szen kapták, a mondák kincses­tárából, és mindig ugyan­azokat a themákat dolgozták föl. Az ir/e/dra-themának például meg is maradt három földolgozása. Shaksperenek sohasem voltak irodalmi lelki furdalásai drámai cselekvények eltulajdonítása dolgában. Vette őket, a­hol találta, régibb drámaírók műveiből, krónikákból, novellákból, verses elbeszé­lésekből. Annyira nem törődött a cselekvény leleményével, hogy ha valamely drámájának régibb forrása és az ő drámája közt igen nagy az eltérés, ebből majdnem biztosan egy közbeeső forrásra következtethetünk, például Hamletben. Egyes b­e­ *) A Kisfaludy Társaság 1904 február 7-diki ünnepi közülésén tartott fölolvasás. Budapesti Szemle, CXIX. kötet, 1914. 1

Next