Budapesti Szemle. 1904. 118. kötet, 328-330. szám
328. szám - SHAKSPERE JELLEMALKOTÓ MŰVÉSZETE. – Alexander Bernáttól
SHAKSPERE JELLEMALKOTÓ MŰVÉSZETE.*) Tekintetes társaság! Tisztelt hölgyeim és uraim! 1. Mielőtt Shakspere jellemző művészetéről szólnék, némelyeket előre kell bocsátanom a jellemzésről általában. A jellemeket már Aristoteles megkülönböztette a cselekvénytől, mint a dráma külön részét. Ez a megkülönböztetés nyilván mesterkélt, mert hiszen cselekvény nincsen jellem és jellem nincsen valamiféle cselekvény nélkül. A cselekvényt ember végzi és a jellem cselekvényben nyilvánul. Ez a kettő egy és csak a gondolkodás tehet köztök különbséget, amint vagy az egyikre vagy a másikra ügyel nagyobb mértékben. Cselekvény és jellem az egységes drámai mesének nem részei, hanem csak különböző mozzanatai. Mégis kérdezhetem, melyik az értékesebb a kettő közül? Melyikben jut inkább kifejezésre a dráma mivolta? Melyik az uralkodó mozzanat ? A felelet nem lehet kétséges. A drámában a jellemrajz a fő. Ezt a dráma története is bizonyítja. A görög drámaírók a cselekvény vázát, sőt fő részleteit is készen kapták, a mondák kincsestárából, és mindig ugyanazokat a themákat dolgozták föl. Az ir/e/dra-themának például meg is maradt három földolgozása. Shaksperenek sohasem voltak irodalmi lelki furdalásai drámai cselekvények eltulajdonítása dolgában. Vette őket, ahol találta, régibb drámaírók műveiből, krónikákból, novellákból, verses elbeszélésekből. Annyira nem törődött a cselekvény leleményével, hogy ha valamely drámájának régibb forrása és az ő drámája közt igen nagy az eltérés, ebből majdnem biztosan egy közbeeső forrásra következtethetünk, például Hamletben. Egyes be *) A Kisfaludy Társaság 1904 február 7-diki ünnepi közülésén tartott fölolvasás. Budapesti Szemle, CXIX. kötet, 1914. 1