Budapesti Szemle. 1907. 131. kötet, 367-369. szám

367. szám - A VILÁGIRODALOM. – Alexander Bernáttól

VILÁGIRODALOM. I. A világirodalom fogalma a XIX. században jelen meg először, lassan kibontakozva a gondolkodás szükségleteiből, a nélkül azonban, hogy teljesen kialakult és végleges ala­kot öltött volna. Az a jelentése, melyben ma használatos, igen világos és egyszerű ugyan, de nem tekinthető végle­gesnek ; az egyes nemzeti irodalmak összességét nevezik ugyanis most világirodalomnak; de az egyes nemzeti iro­dalmaknak ez a mechanikus egymás mellé helyezése puszta gyűjtő fogalommá teszi a világirodalmat, melynek sajátos értéke nincsen. Mégis nevezetes, hogy az irodalmak ily egyetemes áttekintésének kísérletei folyton szaporodnak •— nálunk is ily munka Heinrich Gusztáv szerkesztésében van megjelenőben, eddig már három tartalmas kötete van előt­tünk — jeléül annak, hogy át akarjuk tekinteni az egész anyagot. Igazán csak az anyag teljessége érdekelne ben­nünket ? Nem sejtjük-e, hogy az anyag teljessége csak az első állomás egy sokkal messzibbre és magasabbra vezető úton? Nem akarunk-e ezen a teljességen keresztül valamely egységes, összefoglaló ismerethez eljutni ? De ez a czél még nagyon messze lehet tőlünk, minthogy ma még kör­vonalait sem látjuk meg világosan. A világirodalomnak ez a ma divatos mechanikus föl­fogása nem is eredeti jelentése a szónak. Először Goethe élt ezzel a kifejezéssel élete utolsó éveiben. Valami új jelenséget értett rajta, mely keletkezőben van, valami nagy fordulatot az irodalmi élet terén, a­nélkül, hogy világosan megmondta volna, mi az a beálló világirodalom. Mégis az látszik lebegni előtte, hogy az emberiség előre halad és Budapesti Szemle, CXXXI. kötet, 1907. 1

Next