Budapesti Szemle. 1908. 135. kötet, 379-381. szám

379. szám - EGY KIS TÖRTÉNETPHILOSOPHIA. – Kármán Mórtól

EGY KIS TÖRTÉNETPHILOSOPHIA. I. Nem annyira tárgyi fejtegetés az, a­mit ez alkalommal nyújthatok, mint inkább személyes vallomásszerű­ közlés. Nem is törekszem elvi következtetések bizonyítékaival erő­síteni egyes állításaimat, hanem pusztán tapasztalataim őszinte megvilágításával, valamint adataim czélszerű csopor­tosításában keresem nézeteim igazolását. A történelemnek különben sem vagyok szakszerű mun­kása. Egész gondolkodásomat igen korán, még tanuló ko­romban, lefoglalták a nevelés kérdéseinek bonyodalmai, s minden tanulmányom elsősorban azok megoldására irá­nyult. P­edagógiai vonatkozása nélkül semminemű tudomá­nyos vizsgálódás nem köthette le teljes érdeklődésemet. Azonban a kiinduló pont, a­melyből a nevelés nehézségeit elettől fogva mérlegeltem, csakhamar ráutalt a történeti élet törvényszerűségének szükséges földerítésére. Ez irányadó szempont ugyanis az a meggyőződésem volt, a­melyet némi­kép úgy tekintek, mint vallásom hagyományának is leg­becsesebb elemét, hogy az emberi nem történeti munkás­ságban fáradozik. Nem azt a felfogást akarom ezzel jelezni, a­mit közönségesen, különösen hazánkban is, történeti tu­datnak szokás nevezni. A múltnak puszta méltatása koránt­sem elégséges alap a nevelő munkára, a­melynek tényleg, természete szerint, inkább egy jövendő világ szolgálatában kell állani. A történeti érzés igaz alapja annak a ténynek világos átérzése, hogy minden egyes emberi feladat nemze­dékek folytatólagos munkásságára, következetes tevékenysé­gére tart számot. Nincs a közélet egész terjedelmében sem olyan czél, sem oly munkakör, mely az egyéni élet vagy Budapesti Szemle. CX.XXV. kötet, 1908. *

Next