Budapesti Szemle. 1908. 135. kötet, 379-381. szám
379. szám - EGY KIS TÖRTÉNETPHILOSOPHIA. – Kármán Mórtól
EGY KIS TÖRTÉNETPHILOSOPHIA. I. Nem annyira tárgyi fejtegetés az, amit ez alkalommal nyújthatok, mint inkább személyes vallomásszerű közlés. Nem is törekszem elvi következtetések bizonyítékaival erősíteni egyes állításaimat, hanem pusztán tapasztalataim őszinte megvilágításával, valamint adataim czélszerű csoportosításában keresem nézeteim igazolását. A történelemnek különben sem vagyok szakszerű munkása. Egész gondolkodásomat igen korán, még tanuló koromban, lefoglalták a nevelés kérdéseinek bonyodalmai, s minden tanulmányom elsősorban azok megoldására irányult. Pedagógiai vonatkozása nélkül semminemű tudományos vizsgálódás nem köthette le teljes érdeklődésemet. Azonban a kiinduló pont, amelyből a nevelés nehézségeit elettől fogva mérlegeltem, csakhamar ráutalt a történeti élet törvényszerűségének szükséges földerítésére. Ez irányadó szempont ugyanis az a meggyőződésem volt, amelyet némikép úgy tekintek, mint vallásom hagyományának is legbecsesebb elemét, hogy az emberi nem történeti munkásságban fáradozik. Nem azt a felfogást akarom ezzel jelezni, amit közönségesen, különösen hazánkban is, történeti tudatnak szokás nevezni. A múltnak puszta méltatása korántsem elégséges alap a nevelő munkára, amelynek tényleg, természete szerint, inkább egy jövendő világ szolgálatában kell állani. A történeti érzés igaz alapja annak a ténynek világos átérzése, hogy minden egyes emberi feladat nemzedékek folytatólagos munkásságára, következetes tevékenységére tart számot. Nincs a közélet egész terjedelmében sem olyan czél, sem oly munkakör, mely az egyéni élet vagy Budapesti Szemle. CX.XXV. kötet, 1908. *