Budapesti Szemle. 1909. 140. kötet, 394-396. szám
394. szám - B. JÓSIKA MIKLÓS ÉS B. KEMÉNY ZSIGMOND. (I.) – Papp Ferencztől
B. JÓSIKA MIKLÓS ÉS B. KEMÉNY ZSIGMOND. Első közlemény. I. A Habsburgok uralma idején — különösen a XIX. század első részében — megszűnt Erdélyben az a mozgalmas élet, mely a fejedelmek korában folytonos izgalomban tartotta Erdély lakóit. A nagy államférfiúi tervekről, a pártküzdelmek borzalmas jeleneteiről csak a krónikák beszéltek. Lejárt a meglepetések kora, melyben a körülmények szeszélye úgy bánt az erdélyi fejedelmi hatalommal, mint a forgószél az utczán felsodort papírdarabbal, felemelte, majd a sárba dobta. Aláhanyatlott az a magyar műveltség is, mely egykor az iskolák és templomok falain belül s a könyvekben szabadon vitatta meg a vallás és tudomány kérdéseit. Úgy látszott, Erdély lejátszotta már világtörténeti szerepét. A rend, melyet a kormány teremtett, csak a középszerűségeknek s a könnyű lelkiismeretűeknek kedvezett, így kapcsolódott a nyárspolgári társadalomnak s az államhatalomnak érdeke. Mindketten esküdt ellenségüket, felforgatókat láttak azokban, kik az emberi életnek magasabb hivatásában hittek s a régi erdélyi alkotmányt minden veszélyével többre becsülték, mint az új rendet. Csak így találhatott a kormány Marosvásárhelyt bírákat, kik Wesselényit elitélték s Nagyenyeden tanárokat, kik id. Szász Károly jogtörténeti előadásait megakadályozták. Ily korszaknak természetes visszahatása az ifjúságnak értékesebb részében a romantikus kedélyvilág és romantikus vágy. A visszahatás eleinte csak Wesselényinek és barátainak férfias mulatságaiban, egy-egy vakmerő lovaskalandban Budapesti Szemle, CXL. kötet, 1909. 1