Budapesti Szemle. 1916. 166. kötet, 472-474. szám
472. szám - MONTALEMBERT ÉS EÖTVÖS A HARMINCZAS ÉVEKBEN. — Concha Győzőtől
MONTALEMBERT ÉS EÖTVÖS A HARMINCZAS ÉVEKBEN. I. Montalembert és Lamennais szellemi forradalma 1830-ban a katholikus egyház és az elnyomott népek felszabadítása érdekében. Eötvös és Montalembert nem ismerték egymást személyesen, mikor levélbeli érintkezésük megkezdődött. Mi indította Eötvöst arra, hogy Montalemberttel 1853 elején az érintkezést keresse? Csak Montalembert lelki egyénisége iránti érdeklődése sugalltatta neki 1853 január 15-iki levelét, melylyel fölkeresi s neki A XIX. század uralkodó eszméit megküldi. Montalembertnek ugyanaz évi márczius 24-iki leveléből kétségtelen, hogy az érintkezést Eötvös kezdte. Eötvösnek érthető a kívánsága, hogy művéről franczia ítéletet halljon. Hisz az alapjában véve az ellen az eltorzítás ellen fordult, melyet a franczia forradalom a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméin véghez vitt. De miért küldte épen neki? Annak is van nyoma, hogy kívüle egyidejűleg Tocquevillehez is fordult. Ebben nincs semmi feltűnő. Tocqueville műve (A demokratia Amerikában) 1835 óta világhírre emelkedett, a liberálisok valóságos evangéliuma volt s Eötvösre is nagy hatást gyakorolt. Ezenkívül Tocqueville a demokratia tekintetében hasonló aggodalmakat táplált, mint Eötvös. Ellenben Montalembert 1853-ban a művelt emberiség körében távolról sem foglalt el ily előkelő helyet. Kont téved (Budapesti Szemle 1907. 362. füz. 202. 1.) azt állítva, hogy a levelezést Montalembert kezdte. E tévedés csak onnan eredhetett, mert Eötvösnek a levele nincs meg, létezését azonban Montalembertnek arra adott válasza kétségtelenné teszi. 2 Lásd szerzőtől: Eötvös és a külföldi kritika. 1908. Budapesti Szemle, CLXVI. kötet, 1916. 1