Budapesti Szemle. 1920. 182. kötet, 520-522. szám

520. szám - KÖLTÉSZETÜNK MOHÁCS UTÁN. – Beöthy Zsolttól

KÖLTÉSZETÜNK MOHÁCS UTÁN. Nemsokára megkondul tornyainkban a déli harangszó. Ez a harang is «holtakat sirat, élőket hí, villámokat tör», még pedig, innen-onnan ötszáz esztendeje, magyar holtakat sirat, az egész keresztyén világot a magyarság védelmére hívja, hogy megtörje a mi fejünk fölé gyülekezett felhők villámait. III. Calixtus pápa, a hagyomány szerint, a déli harangozást az egész keresztyén világban annak a diadalnak emlékére rendelte el, melyet Hunyadi János II. Mohamed szultán hadain 1456 julius 22-dikén Nándorfehérvár védel­mében kivívott s a melylyel a nyugotnak több mint fél­századra biztosságot szerzett a töröktől. Ezt a szolgálatot, melyet az európai cultura a legnagyobb magyar katonai lángelmének köszönt, de köszönt a magyar hősiségnek s utóbb a két százados határvédelem harczai között a magyar vértanú-nemzedékek hosszú, elfogyhatatlan sorának: ezt a szolgálatot hirdeti a déli harangszó. Erez­ nyelvén ugyanazt kérdi Európa népeitől, a­mit Michelet kérdett: «Vajjon mikor fogjuk leróni tartozásainkat ezen áldott nép, nyugat meg­mentője iránt?» Képzelte-e a hálás pápa vagy a nagy szívű franczia történetíró, hogy ez lesz a felelet: egy istentelen halálos ítélet s kiszolgáltatásunk a pribékek hadának, azok­tól, a kikért száz és száz éven át testünk szakadásáig küz­döttünk s a kiket vérünk hullásával védelmeztünk ? A nándorfehérvári világra szóló győzelem fénye a nagy nap egyik hősének, Kapisztrán Jánosnak jövőbe látó szemeit nem kápráztatta el; halálos ágyán búsan tört ki: «Jaj Magyarországnak*)! A szomorú jóslat beteljesedett, de csak a következő században. A nagy török támadások a keresz­tyénség szíve ellen csak hatvan esztendő múlva indultak meg Budapesti Szemle. CLXXXII. kötet, 1920. ; 1

Next