Budapesti Szemle. 1924. 197. kötet, 567-570. szám

567. szám - GRÓF BERCHÉNYI LÁSZLÓ FRANCIA MARSAL ÉLETTÖRTÉNETE. (I.) – Báró Forster Gyulától

GRÓF BERCHÉNYI LÁSZLÓ FRANCIA MARSAL ÉLETTÖRTÉNETE. Kivonat, nagyobb dolgozatból. Első közlemény. Már Cicero is megerősítette egyik beszédében, hogy a történelem az élet mestere. Igazolják-e ezt az események? Vagy épen az a tény, hogy a világ leghatalmasabb biro­dalmai és népei elpusztultak, bizonyítja azt, hogy a történe­lem az élet mestere ? Ez vitte őket romlásba ? És igaza lenne az orosz hatalom által letiport lengyel nemzet megsemmisíté­sét, mint természetes folyamatot ridegen szemlélő esztergomi követnek, Andrássy Józsefnek, ki az 1833. évi országgyűlésen a lengyelek védelme iránt indítványt tevő barsi követ, Balogh János ellenében a «történeti igazságra» hivatkozik, mely szerint «nemzetek lesznek, nemzetek vesznek», hogy mások jöjjenek helyükbe, mely nyilatkozatát azonban Deák Ferenc súlyos szavakkal utasította vissza. Hiszen ha a történelem az élet mestere, akkor ennek a mesternek kellett volna ezeket a hatalmas nemzeteket és világbirodalmakat a bukástól, a megsemmisüléstől meg­menteni. És mégis, igaznak kell lennie, hogy a historia magistra vitae, de csak akkor, ha egyszersmind, mint Cicero mondja, lux veritatis és ha a népek és azok sorsának intézői a tör­ténelem tanúságait le tudják vonni, fontes rerum videre és képesek megítélni a körülményeket, az adott helyzetet és hogy a tanulságok mikor, hol és miként alkalmaztassanak. Mik a történelem tanúságai s mikor és miként alkal­mazandók? Méltán lehet ezt a kérdést felvetni történetünk egyik nagy alakjának, az önzetlenség, az önfeláldozás minta­képének, II. Rákóczi Ferenc és híveinek életsorsára nézve. A történelem tanulságai szerint el lehetett-e nekik kerülni a tragikumot, lehetett-e menekülniök attól, hogy országos tér- Budapesti Szemle, CLIX. kötet, 1920. 1

Next