Budapesti Szemle. 1930. 216. kötet, 626-628. szám

626. szám - ADATOK ROMÁNIA 1916. AUGUSZTUS 27-I HADÜZENETÉNEK DIPLOMÁCIAI ELŐZMÉNYEIHEZ. – Nagy Miklóstól

ADATOK ROMÁNIA 1916 AUGUSZTUS 27-I H­A­DÜZ­ENETÉ­N­E­K DIPLOMÁCIAI ELŐZMÉNYEIHEZ I. Az eredetére nézve romanizált balkáni pásztorokból alakult oláh nép jámbor, engedelmességhez szokott, kevés­igényű, nagyon babonás és e tulajdonságainál fogva köny­nyen kezelhető, de igen könnyen fanatizálható és félre­vezethető fajta. Nem hódítás és harcok árán szerzett hazát, hanem lassú beszivárgással vert gyökeret, majd észrevét­len­ elszaporodásával vált egyes települési helyein több­séggé, hosszú századokon át faji öntudat nélkül. Nyelvé­nek születési helye az Adriai-tenger partvidéke, és idő­pontja a VI—VII. század. A latin nyelvek közül a felső­olaszhoz áll legközelebb, bár valamennyi közt benne van a legkevesebb latin elem. Vándorlása irányát az isztriai félszigettől kezdve Albá­nián, Epiruson, Macedónián, Bulgárián át a máig is fenn­maradt nyelvszigetei (az ú. n. kucovlachok) és másfelől a nyelvébe átment albán, szláv, magyar stb. elemek mutat­ják. Az Alduna és a Kárpátok közt az ugyanott elterült Kunországnak pár évvel a mohipusztai vereség előtt a tatá­roktól történt elpusztítása után tűnik fel nagyobb tömegek­ben. Ez időre esik néppé tömörülésének első mozzanata. A két oláh vajdaság, a moldvai és havasalföldi, megalakulásának kunok, besenyők, jászok, bolgárok a tényezői. Kun eredetű maga a Basarába-dinasztia is. Szervezői : a szlávból vett sza­vakkal nevezett kenézek, vajdák, bojárok tehát nem saját soraiból emelkednek ki, hanem a magyarral rokon fajokból, akik magyar földre kerülve, semmiben sem különböznek Budapesti Szemle. 216. kötet, 1930. január. 1

Next