Budapesti Szemle. 1934. 233. kötet, 677-679. szám
677. szám - EGY FÉLSZÁZAD ELŐTT. – Berzeviczy Alberttől
EGY FÉLSZÁZAD ELŐTT. Visszaemlékezés az 1881—84-i országgyűlésre. Az 1881-i országgyűlésre kerültem föl először képviselőként az eperjesi választókerületből. Több éven át voltam főjegyző Sárosmegyében és egyúttal a jogtörténet, jogencyclopaedia és politika tanára az eperjesi jogakadémián. Ez a kettős elfoglaltság megtámadta idegzetemet, amiért szívesen fogadtam, mikor jelölgetni kezdtek az eperjesi kerület képviselőségére, melyet Bujanovics Sándor többé elfogadni nem volt hajlandó. Habár a legilletékesebb tényezők foglaltak állást jelöltségem mellett, a dolog eleinte nem ment simán. Akkor tervezték a királyi Tábla decentralizálását , miután Eperjes valamikor régen kerületi tábla székhelye volt, különösen néhány ügyvéd fejébe vette, hogy a Felvidék királyi táblája ne Kassára, hanem Eperjesre helyeztessék, amit azzal véltek elérhetni, hogy az akkor mindenható miniszterelnököt, Tisza Kálmánt választják meg Eperjes képviselőjévé. Ezt az illúziót sikerült hamar eloszlatni, mikor azonban már programmbeszédemet is megtartottam s a korteskedés a sok falura is kiterjedő kerületben vígan megindult, váratlanul komoly ellenjelöltem akadt Keczer Miklós kerületbeli nagybirtokos személyében, kivel különben jó viszonyban voltam, de kit a nyugtalan Podhorányi Nándor, a Bujanovics egykori ellenfele, ösztökélt a fellépésre s ki az eperjesieket azzal akarta megnyerni, hogy a vízvezeték nélkül szűkölködő városnak saját költségén létesítendő vízvezetéket ígért. Mikor ezt Tisza Kálmánnak hírül hozták, mosolyogva legyintett kezével : «Vízzel még senkit sem választottak meg, bor kell ahhoz!» Keczer Miklós jobban megismervén a helyzetet, visszalépett, nobilis gesztussal néhány alapítványt tett a város Budapesti Szemle. 233. kötet, 1934. április. 1