Budapesti Szemle. 1934. 233. kötet, 677-679. szám

677. szám - EGY FÉLSZÁZAD ELŐTT. – Berzeviczy Alberttől

EGY FÉLSZÁZAD ELŐTT. Visszaemlékezés az 1881—84-i országgyűlésre. Az 1881-i országgyűlésre kerültem föl először képviselő­ként az eperjesi választókerületből. Több éven át voltam fő­jegyző Sárosmegyében és egyúttal a jogtörténet, jogencyclo­paedia és politika tanára az eperjesi jogakadémián. Ez a kettős elfoglaltság megtámadta idegzetemet, amiért szívesen fogadtam, mikor jelölgetni kezdtek az eperjesi kerület kép­viselőségére, melyet Bujanovics Sándor többé elfogadni nem volt hajlandó. Habár a legilletékesebb tényezők foglaltak állást jelölt­ségem mellett, a dolog eleinte nem ment simán. Akkor ter­vezték a királyi Tábla decentralizálását , miután Eperjes valamikor régen kerületi tábla székhelye volt, különösen néhány ügyvéd fejébe vette, hogy a Felvidék királyi táblája ne Kassára, hanem Eperjesre helyeztessék, amit azzal véltek elérhetni, hogy az akkor mindenható miniszterelnököt, Tisza Kálmánt választják meg Eperjes képviselőjévé. Ezt az illúziót sikerült hamar eloszlatni, mikor azonban már pro­grammbeszédemet is megtartottam s a korteskedés a sok falura is kiterjedő kerületben vígan megindult, váratlanul komoly ellenjelöltem akadt Keczer Miklós kerületbeli nagy­birtokos személyében, kivel különben jó viszonyban voltam, de kit a nyugtalan Podhorányi Nándor, a Bujanovics egykori ellenfele, ösztökélt a fellépésre s ki az eperjesieket azzal akarta megnyerni, hogy a vízvezeték nélkül szűkölködő városnak saját költségén létesítendő vízvezetéket ígért. Mikor ezt Tisza Kálmánnak hírül hozták, mosolyogva legyintett kezé­vel : «Vízzel még senkit sem választottak meg, bor kell ahhoz!» Keczer Miklós jobban megismervén a helyzetet, vissza­lépett, nobilis gesztussal néhány alapítványt tett a város Budapesti Szemle. 233. kötet, 1934. április. 1

Next