Budapesti Szemle. 1942. 263. kötet, 776-781. szám
GRÓF TISZA ISTVÁN. Tisza István azok közé a nagy emberek közé tartozott, akikkel a Gondviselés csak elvétve, nagy ritkán ajándékoz meg egy-egy nemzetet. Az az európai környezet és az a politikai keret, amelyben élete munkáját kifejtette, nincs többé. A Monarchia felbomlott, a körülötte fennállott nemzetközi konstelláció is széthullott és a magyarnak — megváltozott körülmények között, megváltozott pozícióban — kellett a maga nem könnyű élete számára utat törnie, hogy múltját el ne veszítse és jövőjét megvédje. Ebből az elsüllyedt világból emelkedik ki Tisza Istvánnak a történelem glóriájától övezett alakja ; úgy áll előttünk a maga szublimált nagyságában, mint testből kiszállt lelke annak a kornak, amelyben a magyarság boldogulásán munkálkodott. Gondolatai, szavai és cselekedetei a kor valóságából kiszabadulva, a szellemi világ szférájába emelkednek, ahol tér- és időfeletti, örökérvényű eszmék kristályosodnak ki belőlük , örökségül az utána következett nemzedékek okulására. Én ebben a gazdag szellemi hagyatékban keresem ma esti elmélkedésünkhöz a témát ; három gondolatkört emelek ki belőle : Tisza István történelemszemléletét és ezzel összefüggő világnézetét, azután a nemzetről alkotott fogalmát és végül az elitről vallott nézetét. Amikor ezt teszem, elsősorban Tisza István emlékének akarok hódolni, róla fogok szólni, őt fogom idézni ; a szavaiból felénk áradó eszmék azonban ma is élnek, tüzük egy-egy fénykévéje a mi korunk lelkébe is belevilágít. * Tisza István az eszmék és az eszméket valóra váltó tettek embere volt. Isten, király, haza és erkölcs : ezek voltak élete- Budapesti Szemle, 263. kötet. 1912. július. 1