Budapesti Viszhang, 1852. május-június (1. évfolyam 1. félév, 1-8. szám)

1852-05-23 / 3. szám

ELSŐ ÉV. 1852. MÁJUS 23-án.­ ­ A NÖVÉNYÉLETI AESTHETIKÁBÓL. I. A szépség lényege kimagyarázhatlan. A fogékony kedély előtt csak érzékeiben je­len meg, s a logikailag rendező, tudo­mányosan összekapcsoló, elméletileg szár­maztató ész­elélt, idegen elzárt tartomány marad. De „mit az értelmes értelme nem lát, felfogja azt a gyermekkedély, egysze­rűségében.“ Ha vizsgálataink, tapasztalataink, bon­­czolásaink, következtetéseink s bizonyítá­sainkkal anyagok és erők szétosztható szö­vedékévé bonczoltuk, előállónak annak szépségei, egésszé fűzik a szétdarabolta­­kat s gúnyolják fáradalmunkat, mely az örök érthetlent megérteni akarja. Nem ma­gyarázzuk meg s mégis igaz, nem értjük s mégis itt van. Habozás nélkül mondja el a tiszta kedély, mire a legjelesebb eszély sem bukkan. „A menyholt Isten dicsőségéről beszél, s a föld, kezének műveit hirdeti. Egyik nap mondja a másiknak, s egyik ét közli a má­sikkal.“ Mindamellett az, mit nem értünk, mit nem magyarázhatunk meg, alkalmas lehet szélbonczolásra, mennyiben érthetővé te­heti mikor, mikép­p miért áll be az érthet­­len szelleméletünk egész körében. Ha a szépség lényegét önmagában nem gomo­­lyíthatjuk is le, tán mégis kitalálhatjuk, mit jelent ránk emberekre nézve, mikép jelen meg s mik alkotó elemei. A természetbúvár más fejlődést nem is­mer, mint előhaladást egyszerűből össze­tettbe , tökélytelenből tökélyesbe, s így nincs értelme elötte azon másik tannak, mely annyiszor föl és lemerült, mely sze­rint tökélyesen lépett ki a teremtés kezé­ből s romlottság és elvadulás által lett azzá mi most. Elöhaladásról beszéltem tökély­­telenböl tökélyesbe, de meg kell jegyez­nem , hogy ez csak hasonlat, emberi gyá­moltalan előterjesztés, de a természet pro­­ductumaira, a dolgok szent kútfejének te­remtésére nem alkalmazható. „Ha a teremtmények különfélekép je­lennek is meg, de egyiránt jók.“ Ez előhaladást máskép kell az értelem előtt megfoghatóvá tennünk. Az egész nö­vényvilág , mint az egyes növény, egyetlen czellából fejlődik ki. Czella az mi az egész növényéletet legtöbb oldalú jeleneteiben, legbonyolultabb összetételeiben magában zárja, de benne még minden egyszerű .

Next