Budapesti Viszhang, 1852. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1852-08-01 / 5. szám

több mint élvezet, maga a boldogság fogalma. Tündérálom az , melynek szelíd karjai között meghal a gond , eltűnnek arczainkról a sokszor csalatos bánatfellegei , s mintha csak urává lenne az ember a körvonalazó mindenségnek, — nem ösmerve fölötte álló hatalmat — bekalan-4 hozza képzeletivel — hova lelke vagy — a világ minden részeit, széttöri földi lánczait a szív, s mintha csak szeretni és szerettetni volna minden feladata , a repedésig megtelik örömmel ; minden növényt számára gondol virulni, s minden világban egy örökbecsű, emléket teremt magának. Vajmi boldogság, s tündérien érdekes is volna Árvacsalán helyett egy ily emlékbecsü virágszállá varázsoltatva, egy kedves nő keblére tűzetni, s az örömmámoros szív gyapontjához ily közel, a szerelem lánghevétől hervadni el. . . . De félre az ábrándozással, úgy illik újdondász szájába az ábránd mint csizmadiának a politika. Hogy ne gondolja a szíves és szívtelen olvasó , hogy mi kisvárosiak — ignoti nulla cupido — elvnél fogva— legalább hírében nevében ne ismernék a nagyvárosi elvkülönféleségek egyéb nemeit is , hát csak elmondjuk , hogy mióta a táblabirói alomiszeretés csendes elvével ellenkezőleg nem tartják sem erkölcstelenségnek , sem a test ruganyosságára veszedelmes hatásúnak az álomból fölzavaró természetű éji zenét, nálunk is divatba kezd jőni, mégpedig érdem és tiszteletfokozat szerint, kinek válogatott zenekarral, kinek pedig csak egy szál czigánynyal, a mint jó , suum cuique! Vannak még lát- és hallatlan gúnyzenék is , melyek testi valóságban nem létezvén csak boszorkány -szemmel láthatók , mint hírlik ilyen szemfényvesztő gúnyzenét mostanában is hallottak , vagy legalább szerettek volna hallani. De azért senki se vádaljon bennünket boszorkány -hivőséggel, mert isten látja lelkünket, de azonkívül, hogy a papiros- sárkányoknak földön és pedig színről színre látható testi valóságban létezését, s a hazajáró kísértetektől meghajigáltatást — megnyomást s az álmoskönyvek magyarázatát hisszük és valljuk, épenségesen semmi de semmiféle más boszorkányságot nem hiszünk. ÁLIYÁCS ALÁN: Zala-Egerszeg , jul. 21. A casinó-egylet magyar szellemét több ízben kiemeltem már , s ha ez volna Z.-Egerszeg városa nemzetiségének hévmérője, csak örülnünk lehetne a roppant változáson ; de uraim ! a mindennapi életet tekintsétek át, s azon polgárok üterét tapogassátok , kik nem a casinoban, hanem leginkább a kávéházban összeülvén, badar okoskodással fitymálgatják a magyar érdekeket. Nézzétek át a magán körök embereit, kiket szokás , viszonyok , előítéletek tartanak távol a magyar elemtől, s nem fogtok kétkedni , hogy e városnak még mindig szüksége van egy kis élesztő anyagra , mely a fejlődő közszellem s a magyar elem lassan terjedő lángjainak tápul szolgáljon. A magyar időszaki irodalom közül a „Magyar Hírlapon“ kívül már egyéb lap itt föl nem található. Mindezekből azon tanulságot véljük kivonhatónak , mi nemcsak vidékünkre , hanem alkalmasint az országra illeszthető , miszerint a magyar időszaki lapok szétterjedése,habár fokonkénti növekedésben van is, a kor s nemzetiségünk igényeivel nem tart egyenlő lépést . . . sajnos hogy így van ! Térjünk azonban a szokott kerékvágásba t. i. a színészetre , mely körül halvány társaséletünk jelei, majdnem kizárólag nyilvánulnak. Szomorú dolog, pedig úgy van, midőn a magyar színésznek a vidéken csak azon egy vigasztalása marad , hogy e méltánytalan hon bérezem , túl is élnek emberek , kik habár nyelvünket nem értik s kiket rokonszenv nem csatol fajunkhoz , mégis a szorgalommal előállított szépet megbecsülik is — megfizetik. Közhelyeket vagy termet, melyek a szellemi élet tényezőit éberségre költsék, s melyekben a lelkesebbek önmagokkal számot vetnének , gondolkodnának és működnének, s nem ismerünk; kivévén oly közhelyeket, hol bortól ázott mesterlegények vetnek számot önmagokkal és működnek egymás közt. Igaz , hogy a súrlódásoknak eléggé bőviben vagyunk , de milyen súrlódások ezek! Bizonnyal olyanok , milyekben sem a politikának , sem a társadalmi életnek öröme s haszna nincs. Száz meg száz szenvedély áll köztünk hevülten , izgatottan egymás ellenébe ; a rágalom s irigység karöltve járnak, szúrván s ölvén mindent , mi a megzabolázhatlan magánérdek útjában áll. És miért ? mert e nép — a kiveendők kivételével — a közműveltségnek igen alsó fokozaton áll még, s mert máig sem hallok még a közszellem haladásra, s egy befogásra hivó szózatát, s mert végre nincs egyén, ki körül , mint gyúpont körül pontosulnánk ,ki bennünket józan és tisztult vezéreszmékkel gyűjtene a haladás azon lobogója alá , melyen érdekközvetítés , simulás s egyetértés volnának társadalmi nemesielvekül kitűzve. A társadalmi életnek eme örömtelen sivatagában , hol egy egy üdvös kisdedóvádát kivéve, egy, de csak egy intézet sincs, mely virágzásával gyümölcsdús jövővel kecsegtethetne. . . Jó ideje már , hogy színészt nem láttunk , s ha láttunk is valaha , mind oly érzékeny s tragikus tempóval búcsúzik el tőlünk , mintha látni sem akarna többé s valaha bennünket. Az amolyan zeneművészeket pedig , kik egész Európát meglátogatják , csak Z. Egerszeget nem, egyedül újságból ismerjük. Kivéve azonban a sok kötéltánczosok seregét, mikkel naponként elárasztatunk .... A Balaton - Füredi szép fürdőnek rég volt oly sok látogatója, mint jelenleg. A vendégek száma fölülmúlja a 600at. Azonban e nagy sokaság társaséletét valami különös derült hangulat s összetartási szellem épen nem bélyegzi. Legtöbben csendes visszavonultságban élnek. Az éttermekben kevés vendég látható , de annál több a sétatéreken főleg reggel és estve. Az olykor tartatni szokott tánczvigalmakban kevés tűz , valódi vigság és nemzeti színezet nem vehető észre,így volt egy multhó 30 án tartott bál alkalmával is. A tánczosok talán a közelgő Annabálra tartogatják jó kedvek kitörését. Némely női szép szemek nyilai igen biztosan találtak már itt, noha a professionals udvarlók száma csekély. F . г , a s M. győri zenésztársasága szabatos s megható játékával igen jól mulattatja a közönséget, s a Balaton tündérarcza szinte vidámabb tekinte