Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1884. április-szeptember (8. kötet, 1-25. szám)
1884-09-11 / 24. szám
get annyira sérti, hogy magánindítvány nélkül is a vádhatóságnak hivatalból való fellépését méltán maga után kellene vonnia, de a törvény idézett rendelkezése ezt kizárja legalább akkor, midőn a meggyalázó cselekmény még el nem temetett halott ellen követtetett el. II. Eltemetés előtt a holttestet rendszerint a hozzátartozók részvéte őrzi, s azért ahhoz alig férhet merénylő, hogy rajta meggyalázó cselekményt kövessen el. Gyakoribb, s mindenesetre felháborítóbb, hogy egy, vagy több babonás ember éjnek idején a sírt felbontja, a koporsót feltöri, s a boszorkánynak vélt halottat tettlegesen meggyalázza. Ez már több mint becsületsértés, s jogérzetünk fellázzadna a törvény enyhe intézkedése ellen, ha ily közbotrányt keltő cselekmény üldözése is a hozzátartozók indítványától tétetnék függővé és szülők, gyermekek, testvérek, házastárs nem létében büntetlenül maradna, továbbá, ha azt csak pénzbüntetéssel lehetne büntetni. A K. B. T. K. 80. §-a valóban nem ide vonatkozik. Kell a B. T K.-ben szigorúbb és kétségtelenül alkalmazható rendelkezésnek lennie. Azt hiszem, nem tévedek, midőn azt állítom, hogy a B. T. K. 420. §-a egyenesen a kérdéses cselekmény elkövetőire alkalmazható. Ugyanis: „a 418. § rendelkezése szerint (3 évig terjedhető fogházzal 50 — 1000 írtig terjedhető pénzbüntetéssel) büntetendő az, aki . . . . srt vagy síremléket jogtalanul megrongál, elpusztít vagy megsemmisít “. A sir jogtalan felásása, a koporsó feltörése bizonyára a sir megrongálását képezi és így az idézett szakaszban meghatározott vétség tényálladékát magában foglalja. De a sirt a tettes azért rongálta meg, azért pusztította, hogy a holttesthez juthasson, czélja és cselekményének folytatása, befejezése, a halott bántalmazása, meggyalázása Nyilvánvaló, hogy az elkövetett cselekmény a B. T. K. 420. és 273. §§ ainak rendeleteit sérti, s így a 95. § értelmében eszmei bűnhalmazat forogván fen, a 420. §-nak szigorúbb intézkedése lesz alkalmazandó, azaz : fogház és pénzbüntetés. A felvetett kérdés érdekessége kivánatossá teszi annak több oldalról való megvitatását, s a netaláni ellenkező nézetnek közlését.Kun Sándor, kir. aljárásbiró. INDIGATURA. Adalékok a B. T K. 308. §-ának alkalmazásához. A B. T. K. 308. §-ának alkalmazása igen gyakran fordul elő és számos controverziára is adott már alkalmat. Utalunk e részben csak azon egy, nagyobb mérveket öltött discussióra, mely lapunkban az iránt folyt, váljon a B. T. K. 308. §-a vétség esetén alkalmazható e, melynek befejezése végett a kir. Curia 13. sz. döntvényével (Bűnt. Jog Tára V. 373.) kimondotta, hogy a B. T. K. 308. §-a vétség esetén nem alkalmazható. Jelenleg három irányban fontos határozatokat közlünk. Az I. alatt közölt határozat foglalkozik azzal a kérdéssel, várjon az esetben, ha az okozott sértés mindegyike súlyos és be van bizonyítva, hogy a vádlottak mindegyike ütötte a sértettet, alkalmazható-e a B. T. K. 308. §-a vagy nem. A II. alatti a B. T. K. 308. § ának vétség esetén való alkalmazását világítja meg. A III. alattiak végre a „többek'' kifejezést értelmezik. I. Ha többen bántalmaznak valakit és egyrészt be van bizonyítva, hogy a bántalmazók mindegyike ütötte a sértettet, másrészt pedig az okozott több rendbeli sértések mindegyike súlyos, akkor a B. T. K. 308. §-a nem alkalmazható, hanem a bántalmazók