Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1890. április-szeptember (20. kötet, 1-25. szám)
1890-09-11 / 24. szám
Előfizetési ár RI1NTFTO IOT I Megjelen Negyedévre. . 2 frt. DUR 1 LUUUU1 minden csütörtökön. 1 ‘ 1 DÖNTVÉNYEK, RENDELETEK ---rigeS/i évre, • . o ^ Megrendelhető: ÉS Szerkesztőség : BÜNTETŐ JOG TÁRA. ^ d“S(S: ÉRTEKEZÉSEK GYŰJTEMÉNYE. “1,^. utcza (. 855.) Budapesten __________ Kéziratok vissza nem az Eggenberger- adatnak tele könyvkereskedésben •• , * * •• 2 atnak. is (barátok tere). A DÖNTVÉNYEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 24. szám. Budapest, 1890. szeptember 11-én. XX. kötet. Tartalom. Judicatura. Részesség testi sértésnél. — A ki a kulcsot a tulajdonos beleegyezése nélkül lopásra használja, a lopást lopott kulcscsal követte el. — A ki a 12 éven aluli gyermek által talált dolgot eltulajdonítja, az a B. T. K. 365. § a alá eső vétséget követi el. — Készpénzfizetés ígérete vételnél nem ravasz fondorlat. — A kir. tábla hármas tanácsban nem szabhat ki a kir. járásbíróságtól hozzá felebbezett az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 10. §-ának 4. pontjában felsorolt ügyben hat hónapot meghaladó fogházat.— Az elveszett pénz megtalálójának feljelentője a megkerült pénzből jutalékot nem kaphat. Judicatura. Részesség testi sértésnél. (B. T. K. 69. §. 2. p., 70., 301. §§.) Az alábbi négy rendbeli ítélet érdekes adalékokat szolgáltat a részesség elveinek alkalmazásánál testi sértési esetekben. I. Az I. a. esetben vádlott házastársak és sértett között czivódás támadt, mely csakhamar tettlegességbe ment át, s jelesül akként, hogy elsőrendű vádlott sértettet fojtogatta, a másodrendű vádlott ez alatt sértettnek kisujját leharapta, mely ujjleharapás 20 napi tartamot meghaladó súlyos testi sértést eredményezett, míg elsőrendű vádlott ténykedésével (fojtogatás) csak könnyű, bőrlehorzsolásból álló sérülést okozott. Mindhárom bíróság ezen tényállást fogadta el, s ezen ténymegállapítás alapján : az első bíróság a fojtogató férj ellen is tettességet állapított meg; és pedig azért, mert: a) ő is a bűntett végrehajtásánál tényleg közreműködött; b) mert az ő tevékenysége nélkül másodrendű vádlottnak nem állott volna módjában a súlyos testi sértést okozni; s mert végül c) mindkét vádlott szándéka súlyos testi sértésre irányult. A felsőbíróságok elsőrendű vádlott ellenében a tettesség kizárásával csak bűnsegédi minőséget állapítottak meg. A kir. ítélőtábla jelesül azért, mert ő azon sértés előidézésében közvetlenül közre nem működött, s azt csak elősegítette ; a kir. Curia pedig azért, mert ezen vádlott előreláthatta, hogy az általa és neje által sértett fél ellen folytatott cselekményből súlyos testi sértés származhatik , míg a tettességet a kir. Curia azért tekintette kizártnak, mert ezen vádlott előre nem láthatta, hogy neje sértett félnek az ujját le fogja harapni. Mielőtt saját eltérő nézetemet előadnám, az ítéletek indokaival kívánok röviden foglalkozni. Az első bíróság felfogása határozottan téves. Indokai között a második és a harmadik nem képesek az ítéletet igazolni. Amaz azért nem, mert tételes törvényünk szerint a segély nem válik tettességgé pusztán azért, mert a segély lényeges, azaz olyan, mely nélkül a bűntettet nem lehetett volna elkövetni. Váljon de lege ferenda nem ajánlatosabb e azon szabály alól, hogy a segéd enyhébben büntetendő mint a tettes, a lényeges segély esetét kivenni, mint legújabban az olasz btk. is teszi, az természetesen más kérdés. A harmadik indok azért nem alapos, mert a morális elem (diolus) egymagában.