Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1891. október-1892. március (23. kötet, 1-26. szám)

1892-01-14 / 16. szám

ELŐFIZETÉSI ÁR : Negyed évre 2 frt Fél évre _ __ .. 4 frt Egész évre.­ 8 frt Meg­jelen minden csüt­ört­ö­k­­ 11. Szerkesztőség: Budapest, IV. ker., Kötö­­utcza 6. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. BÜNTETŐ JOG TÁRA. Megrendelhető: a kiadóhivatalban (Buda­pest, IV. ker., Kötö­utcza 6. sz.) és az E­g­g­e­n­­berger - féle könyv­­kereskedésben (Budapest, IV., Ferencziek-tere) is. BÜNTETŐJOGI JUDICATURA, RENDELETEK ÉS ÉRTEKEZÉSEK GYŰJTEMÉNYE. 10. szám. Budapest, 1892. január l­1-én. XXIII. kötet. Tartalom. Judicatura. A halmazat büntetési tétele; a községi biró hatósági tag, a­ki másnak tollba mondása után ír panaszfeljelentést, az, ha a panasz alaptalannak bizonyul, nem bűnös a rágalmazásban. — Felügyelet elmulasztása miatt, a B. T. K. 193. és 194. §-ába ütköző vétség czimén vád nem emelhető. — Egyházképviseleti gyűlésekről felvett jegyzőkönyvekbe meg nem hozott határozatok bevezetése nem képez köz­­okirathamisítást. — Hitelesítetlen kézjegy hami­sítása váltóűrlapon nem esik a B. T. K. 403. §-a alá. Ugyanazon személy nevének többszörös meghamisítása bár egy jogügyletből kifolyólag anyagi halmazatot állapít meg. Kir. ügyész indít­ványának hatálya. — A sértett fél megesketése érdekeltség czimén nem mellőzhető. — Ha a sértett fél indítványi bűncselekmény esetén a vádat visszavonja, a vizsgálati fogság által felmerült élelmezési költségeket is köteles meg­­téríteni. 97., 98. és 99. §§-ok megállapítják a mérté­ket, melylyel a rendes büntetési tétel felemel­hető. Kérdés merült fel, s már a Büntető Jog Tára V. k. 274., VII. k. 73., VII. k. 173., VII. k. 221. és XIV. k. 158. lapjain utal­tunk is erre, vajjon az összbüntetés kiszabása esetén akkor is kell-e hivatkozni a B. T. K. 97. illetőleg 98. vagy 99. §-ára, ha az ott engedélyezett felebbemelése a büntetésnek nem alkalmaztatik vagy pedig e hivatkozás csak akkor foghat helyet, midőn a felebbemelés csakugyan alkalmaztatik. A kir. Curia a Büntető Jog Tára fent­­idézett helyein közölt ítéletekben a hivatko­zást minden esetben szükségesnek mondotta­­ ki. Fordultak elő azonban esetek is, melyekben a kir. Curia helybenhagyta a hivatkozásnak a másodbirósági ítéletben kimondott mellő­zését. A halmazat büntetési tétele: a községi biró hatósági tag, a ki másnak tollba mondása után ír panaszfeljelentést, az, ha a panasz alaptalannak bizonyul, nem bűnös a rágalmazásban. (B. T. K. 96., 97., 98., 99., 260. és 262. §§.) A B. T. K. 96. §-a szerint anyagi hal­mazat esetén összbüntetés szabandó ki, mely az elkövetett cselekményre meghatározott leg­súlyosabb büntetési nemben állapítandó meg, és ha az határozott időtartamú szabadság­vesztés­ büntetésben áll, ennek leghosszabb tartama a következő szakaszokban megálla­pított megszorításokkal felébb emelhető. A A kir. Curia alábbi ítélete tüzetesen fog­lalkozik e kérdéssel s a hivatkozást minden esetben szükségesnek mondja. A rágalmazás alól felmentette a kir. Curia azt az egyént, ki a panaszt másnak tollba mondása után jóhiszemüleg leírta. Kü­lönbözik ez az eset attól, midőn valaki be­csületsértő kifejezéseket tartalmazó iratot fogalmaz vagy leír vagy pedig a beadványt, mely az ő nevében is szól, csak leírja. Mind­két esetben a beiró mint segéd bűnösnek mondatott ki. (Büntető Jog Tára VII. k. 288. 1. és VIII. k. 339. 1.) JUDICATURA.

Next