Büntető Jog Tára - Polgári Törvénykezés, 1900. október-1901. március (41. kötet, 1-25. szám)

1901-03-07 / 23. szám

388 23. szám Büntető Jog Tára A főtárgyalás folyamán vádlott által a miatt bejelentett semmiségi panasz, hogy a vádlott ellen 1899. november 27-én letárgyalt sajtóper iratai a Ladányi Lászlónak felsőbb­­ségéhez vádlottra vonatkozólag intézett hiva­talos jelentésének beszerzése el nem rendeltetett s végre, hogy dr. Dabasi Ödön és Kaposi Antal tanuk kihallgatása mellőztetett, már csak azért sem vétethetett figyelembe, mert vádlott a semmiségi okot nem jelölte meg. A tanukép kihallgatott Ladányi László­nak vádlott ellenzése daczára történt meg­­eskettetése miatt emelt semmiségi panasz azért utasíttatott el, mert a B. P. 221. és 222. §§-aiban felsorolt okok egyike sem forog fenn. A vádlott által indítványozott azon mel­lékkérdésének: a főkérdésben foglalt közleményt a vádlott azért írta-e, hogy igazolja, miszerint állításának c­élja a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt? a B. T. K. 263. §. 5. pontjának megfelelően ki nem igazíttatása miatt a B. P. 427. §-ának 4. pontja alapján vádlott részéről emelt semmi­ségi panaszt is alaptalannak kellett tekinteni azért, mert a kérdések feltevésénél a B. P. 354—361. §§-ainak parancsoló rendelkezései meg voltak tartva. (1901. január hó 18-án, 273. sz.) Felmentés a rágalmazás alól, midőn vád­lottak az állítást jogos magánérdekük megóvása czéljából tették. (B. T. K. 258., 260. §§. és 263. §. 5. p.) Az alább közölt esetben a kir. Curia a B. P. 385. §. 1. a) p. alapján megsemmisí­tette mindkét alsóbiróság ítéletét és vádlotta­kat büntetendő cselekmény tényálladékának hiánya folytán a rágalmazás vádja alól fel­mentette, midőn vádlottak igazolták, hogy az állított tény valóban megtörtént és hogy ők ezt jogos magánérdekük megóvása czéljából jelentették fel a hatóságnak. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság íté­lete a B. P. 385. § ának 1. a) pontja alap­ján megsemmisittetik, Jankó Péter és Tűzkő István vádlottak a vád alól felmentetnek. Indokok: Jankó Péter és Tűzkő Ist­ván vádlottak a győri kir. járásbiróságnak elsőfokban hozott ítéletével a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége miatt a győri kir. törvényszéknek mint felebbviteli bíróságnak felebbezésükre hozott ítéletével pedig a B. T. K. 260. § ába ütköző rágal­mazás vétsége miatt ítéltettek el, elkövetve az által, hogy a győri kir. törvényszéknél s Győr megye alispánjánál benyújtott feljelen­tésükben K. M. községi jegyzőről azt állí­tották, hogy a közbirtokosok tulajdonát ké­pező területből a pataházi téglagyárnak hasz­nálatul egy utat engedett át, melyért egy hold földet ingyen használatra kapott. Magánvádló K. M. vallomásából s tanuk vallomásából kitűnik, hogy a pataházi tégla­gyár az említett legelőterületen át oly utat használt, mely a térképen kitüntetve nem volt s ugyancsak a magánvádlónak vallomá­sából az is kitűnik, hogy ő a téglagyártól egy hold földet kapott, melyért haszonbért nem fizetett. Minthogy ezek szerint a két vádlottnak mint szinte közbirtokosnak jogos magánérdekük megóvása czéljából benyújtott beadványban nem valótlan, tények állíttattak magánvádlóról, az arra való tényekből vont következtetés pedig vádlottaknak be nem számíthatók ; minthogy ekkér a vádlottak cse­lekményeiben a B. T. K. 258. §, s illetve 260. § ába ütköző rágalmazás vétségeinek jelenségei fel nem ismerhetők s igy a két vádlott elitéltetése miatt a B. P. 485. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmi­ségi ok forog fenn; ezeknél fogva a B. P. 556. § a szerint alkalmazandó 837. §-ának harmadik bekezdése értelmében mindkét alsó­­birósági ítéletnek megsemmisítésével vádlotta­kat a vád alól fel kellett menteni. (1901. február 12-én, 821. sz.) Felelős szerkesztő NÉMETH PÉTER.

Next