Californiai Magyarság, 1955 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-07 / 1. szám
Ne 1955 január 7 Igazi örömünnep volt az új Apróságok Láni Mátyás ióik.pásztori működésének negyedszázada alatt.. A szépen fejlődő katolikus egyházi élet felvirágoztatását elősegítendő, egy este arról beszélgettünk a Fatherrel, hogy jó volna az egyház barátait összehívni és megtárgyalni, miként lehetne az elkészült szép auditóriumot jobban kihasználni. Pár nap múlva öthatan jöttünk össze a plébánián és a jelenlevők elfogadtak egy indítványt, hogy két héttel későbbre huszonkét ismerőst fogunk összehozni az auditóriumba barátságos vacsorára és aztán valamelyes szórakozásra. Soha sem felejtem el, mikor boldog emlékű Fellegi Emilt megkértem,hogy rajzolna-e egy magyar motívumot meghívó keretet,“Grand Old Man”-unk készséggel vállalkozott rá, de megkérdezte, hogy minek kell az. Hát elmondtam neki, hogy azzal a színes meghívóval fogjuk öszszetoborozni az első huszonkét vendéget a vacsorára. Úgy is történt. Kimentek a meghívók és alig vártuk a vacsora napját, hogy várjon hányan fognak eljönni a vacsorára a meghívottak közül. Valamennyicsodálatára, huszonketten ültünk az asztalhoz. A vacsora felszolgálása előtt a Father beszélt a vendégéhez és köszönte meg nekik, hogy elfogadták a meghívást és jó étvágyat kívánt a vacsorához, melyet Zilahy Sándor, az akkori gondnok és élete párja készítettek. A nagyszerű vacsora után dr. Adler Irving szemorvos jelentkezett szólásra és azt indítványozta,hogy ezeket az estéket rendszeresíteni kellene, hogy jobban összeismerkedhessünk és ezért mindenki, aki jelen van, hozzon magával két hét múlva még egy vendéget. Vacsora végeztével egyik csoport társalgásba kezdett, míg a többiek a zöld asztal mellett forgatták a 32 levelűt. Valamivel éjfél előtt került asztalbontásra a sor és távozás előtt arra kértem a megjelenteket, hogy mindenki adja le következő esténk vendégének címét, hogy meghívót küldhessünk az illetőnek. A második estén az egybegyűltek száma már negyvennégy volt. Nagyszerű hangulatban telt el az este és megállapodtunk abban, hogy ezen túl minden második héten öszszejövünk vacsorára és szórakozásra. Hosszú hónapokon át ment ez így és volt igazán megértő élet az egyház portáján. Később estélyek is rendeződtek, melyek révén a nagyközönség iskezdett hozzászokni az új auditóriumhoz és adta a életerőt a mindjobban izmosodó egyházi élethez. Ezek az estélyek is meghívók szétküldésével kezdődtek el, de a közönség annyira hozzászokott a nagyszerű műsorokhoz, hogy már csak egyszerű telefonhívás is elég volt a meghívásukhoz. Az auditórium évfordulójára rendeződött le az első Szent István ünnepély. A gyönyörű auditórium szinültig megtelt és a Father ünnepi beszéde oly hatással volt a megjelentekre,hogy szem nem maradt szárazon. Műkedvelőink pedig igazán tudásuk legjavát adták. templom kapavágási ünnepélye. A templomszentelést kivéve addig nem látott közönség jött össze ez alkalomra és mindenki örült, mikor az alapkőbe elhelyezték az okmányokat, melyek az adakozók hatalmas névsorát, az egyházközség alakításának történetét tartalmazta. Ez volt talán a Fathernek legboldogabb napja közöttünk. Egy lépéssel közelebb érezte magát tervének megvalósításához, hogy egyházalapító lelkipásztora lesz a los angelesi magyar katolikusoknak. Mikor véget ért az ünnepség s a hatalmas tömeg szerteoszlott, régi plébániájának verandáján ültün le. Jó idő telt, míg beszélni kezdett. Nagyon fáradtnak érezte magát, de mégis jólesett neki, hogy olyan sokan tartották érdemesnek a templom alapkőleleplezésére eljönni, hogy bizonyságot tegyenek együttérzésüknek. Aztán elmondta, hogy Módoson, egy kis temesmegyei községben született szegény szülők gyermekeként. Mikor iskoláit elvégezte, szemináriumba iratkozott és még nem végezte el azt teljesen, mikor kitört az első világháború. Ott kellett hagyni a szemináriumot és bevonulni katonának. Rövid kiképzés után, mint hadnagyot, az olasz frontra küldték és ott harcolt az fanatikus olaszok ellen. Az első napokban már felderítő szolgálatra rendelték ki, miközben az olaszok erős ágyúzást kezdtek hadvonalaink ellen. Képtelen volt visszatérni csapattestéhez és egyik legénye által felfedezett barlangban húzódtak meg. Szigorú parancsot adott ki, hogy mindenki igyekezzék fedezékben maradni. Az egyik legénye azonban kíváncsiságból kidugta a fejét csak pillanatokig, és máris eltalálta egy olasz lesipuskás a szerencsétlen legényt, aki holtan esett össze a lábai előtt. Ezentúl jobban vigyázott mindenki magára. Napokig kopogtak a puskagolyók a kopasz hegyoldalon, ők pedig be voltak szorulva egy pöttömnyi hegyen. Mikor tüzérségünk észrevette a kényszerhelyzetet, heves tűz alá fogta az olasz állásokat és sikerült kimenteni Father csapatát a lepuskázástól. Sok-sok ily hadtörténetecske elbeszélése után elmondotta a Father, hogy főhadnagyként szerelt le és aztán visszament a szemináriumba, ahol nemsokára pappá szentelték. A szerbekkel való helyzete napról-napra kiélesedett s így határozta el magát az Amerikába való jövetelre. Első állomása Bridgeport volt, ahol majdnem egy esztendőt töltött. Itt érte a boldogemlékű los angelesi püspök meghívása, ki egyházalapító lelkésznek hívta ide a hartfordi püspök engedelmével. És most itt vagyok, állapította meg, sok-sokezer mérföldre hazámtól és szüleimtől, jóbarátaimtól. Sikerülni fog-e az itteni munkám, azt csak a jövő fogja megállapítani. Szeretnék otthon lenni egy röpke pillanatra, hogy elmondjam szüleimnek itteni előmenetelemet, de vájjon lesz-e alkalmam örömükben gyönyörködni... Csak úgy halkan jegyeztem meg, a tűzpróbát már kiállta a Father, egész nyugodtan számíthat arra, hogy itt marad közöttünk, mert hívei lelkükbe zárták. Adja az Isten, hogy úgy legyen, Jóska, és most menjen maga is haza, mert holnap egy új napra viradunk, mikor újult erővel neki kell látni a munkának, jó éjszakát. A kis veranda lépcsőjéről én is gondterhelten álltam fel s mikor becsukódott a Father ajtaja, mintha egész biztos lettem volna abban, hogy hátralévő életét köztünk fogja leélni... Egy nyárutói estén nagyon levert volt a Father. Akkoriban jött híre a jugoszláv atrocitásoknak, magyar családok sommás áttörése a határon. Jóska, valamit kell tennünk, hogy segítsünk ezeken a szerencsétleneken. Minden cent megmérhetetlen segítséget jelent ezeknek a szerencsétlen családoknak és gyorsan kellene a segítség. Nem igen tudtam mit válaszolni és inkább én tettem kérdést, hogy mit is szeretne tervezni. Hát megmondotta, hogy valami estélyt kell rendezni és ennek tiszta jövedelmét azonnal átküldeni a szükséget szenvedőknek. De mikor akarja az estélyt? kérdeztem. A jövő vasárnap volt a válasz. Hogyan, hisz a lap is megjelent már, behirdetésére egy nap nem elegendő, mert a jövő pénteken jön csak ki az újság. Valami nagy sláger kellene headlinernek, hogy össze tudjunk közönséget hozni. Épp akkoriban volt itt Fedák Sári és Aknay Vilma, mondottam a Fathernek, hogy megkérem őket a szereplésre és ha elfogadják vasárnapra külön kiadást csinálok az újságból és a templom előtt kiosztjuk mindenkinek terjesztés végett. Fedákék el is fogadták a fellépési meghívást, kis négy oldalas alakban meg is csináltam a különkiadást piros-fehér és zöld keretben és vasárnap délelőtt már ott volt az újság a templom előtt. A rákövetkező vasárnap megtelt az auditórium, Fedák és Aknay szenzációs sikert arattak és tekintélyes összeg ment a szerencsétlen magyar családok segítésére. Mikor az utolsó műsorszám is leadódott, legördült a függöny, egy páran ott maradtunk a Fatherrel, aki örömmel számlálta össze a dollárokat és boldogan jegyezte meg, Jóska, ha minden kérésre így nyílik ki magyarságunk lelke, mint erre a rögtönzött meghívásra, hát nagyon jó helyre jöttem én papnak, mert ilyen népet, mint az itteni, boldogság szolgálni. Büszke vagyok minden egyes hívemre s minden egyes segítőre, aki oly nagylelkűen állt mellém a szükség óráiban. És ekkor még egy fejjel nagyobbnak láttam a mindennapi élet vártáján álló Vezért! Adjon az Isten örök nyugodalmat annak a csupaszív embernek, akinek a szive fáradt ki a folytonos munkában, a folytonos poszton állásban . . . (ij) ★A magyar üzletekben ugyan ugyanazokért az árakért — sokszor még méltányosabban — mint máshol. Miért menjünk tehát más üzletekbe vásárolni, ha ezt megtehetjük a magyar boltokban is?! CALIFORNIA! MAGYARSÁG Ő SZ. NTE Kiesett a toll egy amerikai magyar újságos fáradt kezéből a közelmúltban. Az újságos céh egyik kitűnő tagját vesztette el dr. Földy Károlyban, akit állítólagos nyugalmából szólított el a kérlelhetetlen halál. Negyven és valahány évvel ezelőtt hozott össze a sors dr. Földyvel Clevelandban, egyik intézményünk országos konvencióján. Tejfelesszájú ifjonc voltam akkor, az ő neve már magyarságszerte ismert volt. Egyik detroiti öregújságunknak képviselőjeként jelent ott meg, én meg egy alig ismert újságot tudósítottam. A konvenció első estéjén együtt vagyoráztunk az egyik magyar vendéglőben, szerényen meghúzódva az egyik sarokban. Az újságosok öregágyai nagy asztal mellett voltak együtt és meg is kérdeztem, hogy miért nem ül oda, ahol megilleti őt a hely, nem pedig velem, itt a sarokban vacsorázzék. Kész is volt a válasszal: Tudod öcsém, pár hét előtt állást cseréltem, mert az egyik szellemóriásunkkal volt egy kis összecsapásom, nem szívesen látott vendég volnék ott a nagyasztalnál, hol megbántott felettesem viszi a szót. Itt jobban is esik a vacsora a te társaságodban, legalább van aki rám is hallgat és hidd el, hogy én nagyon jó tanácsot is tudok adni ilyen kezdőknek, mint te. Jó pár évvel később találkoztunk ismét Clevelandban. Akkor a Szabadság munkatársa volt. A régi szeretettel köszöntött akkor is és miként létem felől érdeklődött. Mikor megmondottam, hogy nagyszerű elhelyezkedésben vagyok, szemmel láthatólag örült neki. Jobb is ez így, nagyon keserű kenyér a magyar betű szolgálata, maradt inkább az amerikai betű mellett, mely biztos és kényelmes megélhetést ad. Később megint azt hallottam, hogy visszament Detroitba és ott egy vicclap kiadásával próbálkozott meg, de ez sem volt megfelelő az ő számára. Mikor újra halottam felőle, a Népszavánál volt New Yorkban, ott is volt pár év előtt kényszer nyugalomba vonulásáig. Aztán magyar irodát nyitott és éldegélt élte végéig. Nagyszerű, csupaszív ember volt Földy Károly, az újságos társadalomban csakis jóbarátjai voltak. Szerette mindenki a szerény, jómodorú magyar új- BESZÉD ságost, aki megosztotta volna utolsó betevő falatját is azokkal, akik a magyar betű rajongói voltak. Legutoljára jó pár évvel ezelőtt találkoztam vele a Népszava akkori szerkesztőségében. Délben együtt ebédeltünk egy kis sarki korcsmában, hol mindennapi vendég volt a kitűnő koszt miatt. Én a Vasárnapnál voltam és érdeklődött, hogy mennek a dolgok. Nem piaszkodhattam, mert elhelyezkedésem kitűnő volt. Megcsóválta őszesedő fejét és lemondóan válaszolt: Fiú, te elvesztetted az eszedet. Nagyszerű szakembernek ismernek minden felé és te mégis visszavisszaruccansz a magyar betű mellé, hát szükséged van rá? Lásd, mi nem nagy ficánkodhatunk, mi képtelenek vagyunk akármilyen munkára, így a magyar betű rabszolgáivá kellett felesküdnünk és itt kell leélni életünket, nem egyszer érezve fellebbvalóink kérlelhetetlen szigorát. De te mit keresel a magyar betű mellett. Menj vissza az amerikai betű mellé, hol boldogan élhetsz, hisz nagyon kevés időnk van a magyar betű elhalkulásáig. Dr. Földy Károly Kassán született. Édesapja a hadseregben volt katonaorvos, ő pedig a jogi pályát választotta, ügyvédi diplomát és a vele járó “doctor juris”-ságot szerzett és jóideig ügyvédi gyakolatot folytatott odahaza. Afrikába 1912-ben jött és másságoknál dolgozott.Első ízben a szabadságnak lett a munkatársa, majd a Magyar Hírlaphoz szegődött. A Hírlap Detroitba költözésekor a Népszavához ment át, majd később a Detroiti Újságnál találjuk őt. Élte alkonyán visszakerült a Népszavához és pár év előtti nyugdíjba vonulásáig ott dolgozott. Az utóbbi időben rendszeresen megjelentek írásai úgy a Szabadságban, mint a Népszavában. Szűkebb körű családján kívül gyászolja őt az amerikai újságosgárda minden régi tagja, mert dr. Földy Károllyal egy derék, jóakarata tagját vesztette el, kinek emlékét sokáig fogja megőrizni számtalan jóbarátja és ismerőse. Nyugodjék békében szabad Amerika földjének pihenést adó hantjai alatt! Deresedő Szobotos 3-ik oldal Dr. Puskás Zoltán sebész és orvos BOLDOG ÚJESZTENDŐT KIVÁN a Los Angeles és környéki magyaroknak és egyben bejelenti a Hollydale Medical Building MEGNYITÁSÁT “OPEN HOUSE” VASÁRNAP, JANUÁR 9-ÉN délután 2 órától 6 óráig lesz, melyre ezennel szeretettel meghívja a környékbeli magyarokat. 13159 SOUTH PARAMOUNT BOULEVARD HOLLYDALE, CALIFORNIA