Californiai Magyarság, 1960 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1960-01-01 / 1. szám

BOLDOG, MEGELÉGEDETT ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN A LAP ELŐFIZETŐINEK, OL­VASÓINAK, BARÁTAINAK ÉS ÁLTALÁBAN A MAGYAR­SÁGNAK ŐSZINTE SZERE­TETTEL A LAP BEL- ÉS KÜL­­MUNKATÁRSAI NEVÉBEN: LABADOS V. ZOLTÁN szerkesztő-kiadó. CALIFORNIAI­­ MAGYARSÁG Established in 1922 (CALIFORNIA HUNGARIANS) Phone: HOllywood 3-3473 An American Newspaper in Hungarian Language The Only Hungarian Weekly Newspaper West of the Mississippi Edited and Published Every Friday by ZOLTÁN V. SABADOS, 648 N. Western Ave., Los Angeles 4, Calif. VOL. XXXVIII. NO. 1. LOS ANGELES, SAN FRANCISCO, CALIF., FRIDAY, Jan. 1. 1960. SINGLE COPY 15 CENTS Búcsúztató Semmi okunk nincs rá, hogy az elmúlt esztendőtől fájda­lommal búcsúzzunk; nagyon kevés örömet hozott ennek a nem­zetnek, s talán még kevesebbet az egész emberiségnek. Az egyén a saját kisebb-nagyobb örömei, vagy csalódásai közt, a saját életének állandó küzdelmében ritkán tulajdonít fon­tosságot azoknak a sokkal nagyobb eseményeknek és változások­nak, amelyek a nemzet és az emberiség sorsát — tehát végered­ményben a saját sorsát is — kedvezőbb, vagy kedvezőtlenebb i­­rányba fogják terelni. Az Egyesült Államok polgárai néha például csak múló fon­tosságot tulajdonítottak annak a ténynek, hogy világhatalmi pozíciónk megrendült, hogy amíg pl. tíz éve, vagy csak öt éve is, kétségtelenül a világ első katonai és gazdasági hatalma volt nem­zetünk, ma ezt a pozíciót a kommunista blokkal megosztjuk. AMIT A SAJÁT KORMÁNYUNK soha őszintén meg nem mondott ennek a nemzetnek, azt megmutatták a világűrbe, a holdba és a­­ Hawaii szigetek közelébe lőtt orosz rakéták, s megmondták végre hangosan azok a tudósok, akiknek kezeit megkötötte a kormányunk rövidlátása. Ma már nem titok, hogy évi negyvenezer millió dolláros honvédelmi költségvetésünk dacára, az Intercontinentális löve­günk nincs még meg, míg a Szovjet kétségtelenül hazulról bom­bázhatja városainkat. Ennél is megdöbbentőbb, hogy a Szovjet repülőgépei job­bak, nagyobbak, s hogy modern apró fegyverei messze maguk mögött hagyják a miénket. KATONAI TÉREN VALÓ ELMARADÁSUNKBAN csupán az a vigasztaló, s az helyez egyelőre biztonságba bennünket, hogy a világszerte elszórt repülőtereinkről a Szovjet egész terü­letét r­övidebb távolságra találó rakétáinkról szintén elérjük, s akármelyik fél támadna, mindkét fél a nemzetet romhalmaz alát­­temetné. Van tehát időnk rá, hogy mulasztásainkat behozzuk, mielőtt minden idegen országban épített repülőtérről kiparancsolnak bennünket. Sajnos ez a várható csapás folyamatban van, Icelandból és Maroccoból belátható időn belül el kell távoznunk, s nagyon két­séges, hogy Saud Arábiában meddig tűrnek meg bennünket. AZ ERŐVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA természetesen te­kintélyünk súlyos veszteségét hozta magával, s ezt a múlt évben minden fronton meg kellett éreznünk. A nagy nemzetek közül még a saját szövetségeseink sem fogadják el ennek a nemzetnek a vezetését, s például Franciaországból kiparancsolták a NATO amerikai repülőit, amelyek voltaképpen elsősorban Európa vé­delmére szolgálnak, a kisebb nemzetek a NN-ben egymás után ellenünk szavaznak. Nemcsak lerögzített, ügyetlen és időtmúlt külpolitikánk, hanem jórészt erőveszteségünk hozta magával, hogy latin szom­szédaink egymás után szintén ellenünk fordulnak. EGYRE NEHEZEBB HELYZETÜNKET fokozza, hogy a szabad világ védelmére létre­hozott nagy szövetségünk többé nem egységes, hogy az európai nemzetek közti évszázados fél­tékenység és hatalmi villongás ismét dühöng, s a NATO nevé­ben jóformán egyedül állunk a nyugatnémetországi csapatok­kal a Rajnánál. S nem sokkal erősebb és szorosabb az Ázsia védelmére szö­vetkezett SEATO sem, amely még csak önmagában sem képes Tibet legázolását, vagy a Kína-India-i határvillongást tárgyalni. S NE HIGGYE EGYETLEN AMERIKAI POLGÁR SEM hogy ez a nemzetközi változás nem fogja érinteni őt magát, vagy csa­ládját, mert a mindennapi kenyerünket máris érinti. Nemcsak katonai, hajdan megrendíthetetlen pozíciónkat vesztettük, súlyosabb veszteségek értek gazdasági téren bennün­ket. Évi huszonkétezer millió dolláros export­piacunk összezsu­gorodott tizenhétezer millió dollárra, s a törvényben megsza­bott tizenkétezer millió dolláros aranyfedezetünkből nyolcezer millió dollár hiányzik. Ma papírpénzünk mögött csak négyezer millió dollár arany és az amerikai hitel van. (Fort Knox többi a­­ranya külföldi nemzetek tulajdona). MIKOR AZONBAN VESZTESÉGEINKET őszintén beismer­jük magunknak, bátran a mérlegre tehetjük azt az örvendetes eseményt is, amely megkönnyebbülést, ha nem örömet okozott az egész világon. A hidegháborúban szemben álló két tábor kö­zeledett egymáshoz, s majdnem biztosra vehetjük, hogy ez a kö­zeledés, bár lassú lesz, de elhozhatja a végleges békét. Mint­hogy mindkét oldalon belátták, hogy a háború csak kölcsönös Folytatás a 3-ik oldalon Gyulay Sándor, ki novem­ber közepén igen súlyos műté­ten ment át,­­ nincs többé. Vele kidőlt megint egy nemes, hatalmas magyar tölgy az Új­­hazában. Akiknek megadatott az a privilégium, hogy munka­társai lehettek, akik közvet­len közelről láthatták munká­ját, hatalmas és fáradhatatlan szervezőképességét, ügybuzgal­mát és példás kötelességtudá­sát, akik számára élete minden­kor nyitott könyv és szüntelen példaadás volt, azok mély kar­társi megrendüléssel állták kö­rül szeretett és nagyrabecsült vezérük ravatalát. Ennek a ki­vételesen nagy embernek hihe­tetlen munkabírásával végte­len szerénység, derűs csupa­­szív emberség párosult, így Gyulay Sándor alkotó munkás­sága a kezdettől végig a legbiz­tosabb lelki alapokon haladt a dúsan megérdemelt sikerek fe­lé. Gyi.L­­ ,­­Sándor­­dec­ember 25-én Karácsony napján délu­tán 5 órakor, 61 éves korában adta vissza nemes lelkét Te­remtőjének a Valley Presbyte­rian kórházban. Temetése de­cember 29-én, kedden délután 1 órakor volt a Van Nuys-i Pi­erce Brothers temetési kápol­nájából, ahol ravatalát hatal­mas virágerdő szegélyezte. A magas szárnyalású gyászszer­­tartást dt. Kecskeméthy Lász­ló református lelkész tartotta. A szertartás után, Révész Kálmán a temetésre lejött köz­ponti elnök könnyes szemek­kel mélyen átérezve búcsúz­tatta el egyesülete, a William Penn tagsága nevében az el­hunyt munkatársat, barátot, a­­mely után a gyászoló közönség végeláthatatlan sorokban kí­sérte utolsó útjára a Glen Ha­ven Memorial Park temetőbe ezzel is kifejezve az elhunyt i­­ránt érzett ragaszkodó szere­­tetet és megbecsülést. A sír­nál búcsúztatót mondtak: Mac­ker Gyula alelnök, Fintor Je­nő 525 osztály­elnök, Kosztin Mihály és Győrváry Imre volt osztályelnökök és Fancsali Dé­nes, a Magyar Baptista Temp­lom Diakónusa, kihez elhuny­tat 40 évi barátság fűzte, s a­­kinek Amerikába érkeztekor Detroit-i lakásán szállt meg, végül Révész Kálmán elnök. Koporsóvivők voltak: Fintor Jenő, Fintor Ernő, Kosztin Mi­hály, Barna Kálmán, Kamenár Károly, Fancsali Dénes. Tisz­teletbeli koporsóvivők: Révész Kálmán, Macker Gyula, Vészi László, Kócs Dénes, Sladics András, Bálint János, Papp Pál (Folytatás az 5. oldalon) Mit hoz az új esztendő ! Mint ismeretes, a bolsik vasfüggönnyel veszik körül titkai­kat. De az Égi Vasfüggöny még ennél is titokzatosabb és soha­sem lebben fel magától, bárhogy szeretnénk is mögéje látni. Épen ezért hiába találgatjuk a jövendőt, mert a jövő titkai Isten kezében vannak és Isten nem közli előre szándékait az em­berekkel, akik nem lehetnek előre tudói a most ránk virradt esz­tendő titkainak. Emberésszel persze nehezen lehet megérteni, ha az egye­sek és nemzetek sorsát tudatosan irányítja az Égi Hatalom, mi­ért részesíti különös kedvezésben az Istentagadó vörösöket,­­a­kik egyre hatalmasabbakká válnak...? Mit hoz az Uj ESZTENDŐ, a most ránk virradó 1960: tess­­szük fel újra a kérdést. A felelettel persze adósak maradunk, mert az új esztendő titkait sűrü égi fátyol takarja el kutató sze­meink elől. De az év 365, — azaz szökő év lévén — ebben az esztendő­ben az egymásra virradó 366 nap alatt ezek a titkok az égi sor­rend szerint mind előrajzanak majd és igazi tudói csak akkor le­hetünk majd a titkoknak. Isten valószínűleg azért rejti el gondo­san titkait, mert ha azok előre ismeretesek lennének, a normá­lis emberi élet valószínűleg lehetetlenné válna, így hát jobb re­ánk nézve, ha a titkokat csak az Isten által elrendelt sorrend szerint ismerhetjük meg. A titkokat nem ismerjük, de egyet mé­gis biztosan tudunk: VAN ELÉG AGGÓDNI VALÓNK A TITKOK ISMERETE NÉLKÜL IS. Mert bár béketárgyalások és csúcstalálkozók vannak folya­matban, maga az a tudat, hogy a mindent elpusztító atomhábo­rú lehetősége Oroszországban EGYETLEN EMBER, a DIKTÁ­TOR kezébe van letéve, elég aggodalommal és borzadállyal tölt­heti el az egész emberiséget a jövő eshetőségei iránt. R­­­­ndju­k, hogy a diktátor ittas... elmebaj támadja meg vagy indulatroham ragadja el és parancsot ad az atomháború­­ra...? Ki állíthatja ezt meg? A világpusztulás háborús szörnyei abban a pillanatban elszabadulnak láncaikról és az Apokalipszis Négy Lovasa rakétaszárnyakon száguld a világ mind a négy tá­ja felé, hogy a pokol pusztító üszkeit szórja a békés otthonokra.« Ki állíthatja meg ezeket? De kitörhet egy ilyen borzalmas világháború még másként is. Furcsa, hogy erre nem gondol a világ. Nálunk nincs diktáto­ra és az Elnök saját magától nem rendelhet el ilyen borzalmas világpusztulást. A háború megüzenéséhez nálunk a­­kongresszus hozzájárulása szükséges. Az Elnök csak abban az esetben ren­delhet el azonnali háborút, ha minket már megtámadtak. Mindamellett, ha különösen hangzik is, újabban nálunk is csak EGY ember kezébe van letéve egy borzalmas rakéta-atom­háború lehetősége és ez az EGY ember lehet akár egy őrmester pilóta is... Tudomásunk szerint ugyanis, újév után olyan rendeletet ad­nak ki, — sőt valószínűleg ez már meg is történt,­­ hogy az a­­tomrepülő légihaderő fele, ÁLLANDÓAN a levegőben fog cir­kálni, hogy abban az esetben, ha minket ORVUL megtámadná­nak, azonnal, pillanatnyi késedelem nélkül elindulhassanak a megtorlásra. Ez az óvóintézkedés nagyon is indokoltnak látszik. De­­ történik akkor, ha az atomborz­-jákkal megrakott légi cirkálók valamelyikével ugyanaz történik, mint az orosz diktátorral? It­tasság, beteges szerelmi bánat, vagy pillanatnyi elmebaj, neki irányítja gépét a Szovjetnek és atombombát dob le valamelyik városra...? A Szovjet ebben az esetben nem fogja megkérdezni, hogy komolyan gondoltátok-e ti az atombomba ledobását, hanem per­cekkel későbben már megindítja egész pokoli messzehordó a­­tombombás rakétáit ellenünk és mire a szörnyű félreértés kide­rülne, már milliók holtteste lesz eltemetve az üszkös romok alá... Iszonyú kép, iszonyú lehetőség, de feltétlenül előfordulha­tó lehetőség és épen ezért a levegőben való éjjel-nappali atom­­bombás cirkálás alighanem kétélű fegyver mely esetleg VISSZA­FELÉ sülhet el... ...íme mindjárt egyike ama nagy titkoknak, melyeket az Uj Esztendő hajnalán és későbben is a titokzatos égi függöny ta­kar el kutató szemeink elől. Isten hord mindnyájunkat tenyerén, de jaj nekünk, ha Is­ten egy “szórakozott” pillanatában tenyeréből a Földre ejt min­ket... Imádkozzunk, hogy ez ne történjék meg. És abban a reményben, hogy ez nem fog megtörténni, szív­ből kívánunk boldog, áldásdús újesztendőt minden olvasónknak, minden magyar honfitársunknak és az egész világnak is! SZEGEDY LÁSZLÓ

Next