Californiai Magyarság, 1980. szeptember-december (57-58. évfolyam, 36-52. szám)
1980-09-05 / 36. szám
No.36. — 1980. szeptember 5. GÁBOR ÁRON: Újból Erdélyért Legutóbbi erdélyi cikkem után azért iktattam közbe cserkészeink vatikáni látogatását, mert arra akartam rámutatni, hogy minden nemzetpolitikai mulasztásunkat jóvátehetjük, ha megfelelő helyen és időben, megfelelő szavakkal hívjuk fel problémáinkra a világ figyelmét. Amit cserkészeinktől tudott meg a pápa — Cserkész Világszövetségünk helyét az a Magyar Népköztársaság akadályozza a nemzetközi szervezetekben, amely 35 éve betiltotta a Badan Powell eszméit Magyarországon — az a legjobb helyen, a legjobb időben és a legmegfelelőbb formában hangzott el. Az sem kétséges, hogy nem hiába és előbb vagy utóbb a cserkészkérdés is helyet kap a Vatikán keleti politikájában. Mindezt azért írom, mert erdélyi harcunkban is sok nemes szándék és áldozatkészség azért került a nemzetközi diplomácia süllyesztőjébe, mert rossz helyeken, rossz időkben és főleg rossz formákban kopogtattunk velük A helsinki és a belgrádi konferencia után nyilvánvaló lett, hogy az erdélyi magyarság emberi jogait nem nyugati értelmezésben kezeli a Szovjetunió, s ami még ennél is rosszabb, kisebbségi sérelmeinket a jelenlegi nemzetközi helyzetben nem engedi a konferenciák hivatalos tárgykörébe iktatni. Ezen az sem változtat, hogy néhány emigrációs szervezetünk megkerülve a hivatalos programot, úgy ismertette erdélyi népünk tragédiáját a nyugati világgal, hogy azzal a szabad sajtó ideológiáktól függetlenül, részletesen foglalkozott. Ez az akció korszerű volt és a bomba a legjobb helyen, a belgrádi konferencia sajtóirodájában robbant. A baj csak az volt, hogy érveink olyan időpontok egyikébe ütköztek, amikor Carter elnök újból véleményt változtatott és Európa biztonságát úgy alakította át, hogy abban a népi és az emberi sérelmek már nem kaphattak helyet. Egyszerűen: a belgrádi konferencia is eszmei mellébeszélésbe, gazdasági kupeckodásba és történelmi felelősség feladásába torkollt. Belgrádban ellenben az is kiderült, hogy az is lehetetlen út, amelyen egyik erdélyi mentőosztagunk azzal kereste erdélyi véreink igazát Moszkvában, amellyel az erdélyi fejedelmek puhították meg annak idején a konstantinápolyi portát. Ez az elképzelés nemcsak azért bukott meg, mert emigrációs eszméinkkel nem fért össze, hanem azért, mert az erdélyi fejedelmek korát és politikáját helytelenül elemezték ki a rendezők. A szultánok ugyanis nem világnézeti vagy vallásfilozófiai azonosulást kerestek Magyarországon, hanem hadisarcot és stratégiai előnyöket akartak. Olyan pénz- és véradót szedtek, amelyet nyugati koreszmékhez húzó népünk történelmi rokkantság nélkül, a katasztrófa méreteihez képest aránylag gyorsan kihevert. A moszkvai út viszont olyan szakadék mellett vezetett és vezet, amely népi jellegünket, nemzeti céljainkat és keresztényi vallásfilozófiai adottságainkat is elnyeléssel fenyegeti. Nem személyes ellentétek vezetnek, mikor ezekről a kérdésekről írok, mindössze szeretném újból tudatosítani, hogy a moszkvai úton olyan aknákat rejtett el a kommunizmus, amelyek nemzeti létünk teljes egészét veszélyeztetik. Közelálló példa: a Szovjetunió muzulmán népei nem attól félnek, hogy egykori határaikat befedi a sivatag, hanem, hogy népi sajátosságaikat és filozófiájukat semmisíti meg a kommunizmus és ezzel lassan, de biztosan arcnélküli tömeggé válnak. Nagyobb vonalakban: a szovjet nem azzal veszélyezteti a világot, hogy stratégiai és gazdasági adózásra kényszeríti a népeket, hanem, hogy mindezt olyan ideológiai férgekkel szórja meg, amelyek a népek ősi sajátosságait és történelmi hagyatékait semmisítik meg. 56-os forradalmunk szépsége is az, hogy népünk nem a polgári ideológiák valamelyikéért, hanem ősi hagyományaink és történelmi létezésünk védelmére fogott fegyvert. Felismerte, és ezt sohase feledhetjük el, hogy európai tagságunk visszaállításához és sajátos világnézésünk megóvásához nem moszkvai alkudozásokon keresztül vezet az út. Sajnos, Moszkva sem tévesztette szem elől, hogy a népsajátosságok és történelmi igények érvényesülése a kommunizmus leghatásosabb ellenmérge. Afganisztán lehengerlésével változott a helyzet? A Nyugat is meglátta, mit ért Moszkva az emberi és népi jogokon, s mit számítanak a kommunizmusban a történelmi rendeltetések? A felelet erre azért foghíjas, mert Afganisztán lerohanásakor olyan gazdasági és hadászati helyzet állt a nyugati felismerés elé, amely még a teheráni foglyokat is elfeledtette a világgal. Hol erre a bizonyíték? Aki nem hisz a történelmi figyelmeztetésekben, az olvassa el mit ír Brezsnyev és Ceausescu legutóbbi találkozásáról Európa egyik legtekintélyesebb napilapja, a müncheni Süddeutsche Zeitung. A Szovjetunió és Románia — így a Moszkvából keltezett tudósítás — nem kívánja az emberi és népi jogok megvitatását a közelgő madridi konferencián. Helyettük olyan gyakorlati és „konstruktív” munkát állít a konferencia középpontjába, amely jobban szolgálja az európai biztonságot. Mit jelent ez? Nemzetközi viszonylatban azt, hogy a Szovjetunió óvakodik az emberi és nemzeti kérdések felvetésétől abban az országban, amely földrajzilag ugyan távol esik a szovjet határoktól, de a baszk követeléseken keresztül Európa új rendezésének körvonalait már világosan mutatja. Magyar szempontból viszont azt vetíti ki az a moszkvai híradás, hogy Ceausescu „szovjetellenes” nyilatkozatai moszkvai szövegkönyv szerint azért hangzanak el, hogy a „Nyugat-barát Románia” olyan gazdasági előnyökhöz és politikai megítélésekhez jusson, amelyek közvetlenül vagy közvetetten Moszkva katonai vagy gazdasági erejét szolgálják. Az is természetes része ennek a moszkvai jelzésnek, hogy legjobb szándékú Erdély-mentésünk is céltalan, ha az a szovjet romániai terveit zavarja és azt a nemzetiségi kérdést is érinti, amely úgy a szovjet, mint a román politikát közelebbről veszélyezteti. Helyesebb tehát, ha emigrációnk a madridi konferencián olyan társakat keres, akik a spanyol fővárosban áttörhetik a szovjetromán blokádot és a baszk kérdés párhuzamaként Erdély ügyét is a tárgyalóasztalra teríthetik. Eredményesen viszont ez is csak akkor lehetséges, ha Erdélyért küzdő egyesületeink nem különböző, egymásnak él-Venezuelában ez a vicc járja. Mikor az Isten a világot teremtette és Venezuelára került a sor, minden elképzelhető jól belerakott: hegyeket, völgyeket, folyókat, tengert, aranyat gyémántot, olajat, buja növényeket tropikus gyümölcsöket. Akkor egy hang megszólalt: Uram, mi marad a többi országnak, ha mindent ennek az egynek adsz? — De nézd meg milyen népet teszek bele ! — válaszolt az Ur. Caracas egyenrangúan Rio de Janeiróval és Sydney-vel a világ egyik legszebb városa. Festői szépségű hegyek ölén fekszik, jellegét a klasszikus spanyol építészet remekei és modern felhőkarcolói adják meg. Üzletnegyedei eleganciában, drágaságban utolérhetetlenek. Csodás árucikkek töltik meg a kirakatokat, hivatásos kirakatrendezők keze nyomán. Egy képekkel illusztrált album van a kezemben. A címe: Caracas tegnap és ma. A főszereplő benne BOLIVÁR SIMON, az ország nagy szülöttje, a Libertador, akinek Venezuelán kívül Ecuador, Peru és a róla elnevezett Bolívia köszönheti szabadságát. Erre utal impozáns lovas szobra a Bolivár téren. A város nevezetességei: Bolivár szülőháza, a róla elnevezett múzeum, egyetem. Hatalmas festményeken élete különböző momentumai, mint az esküvője, az a lépcső, melyen utoljára járt, az az arany frigyláda (a Santa Capilla Katedrális replikája), melyben a testét a katedrálisból Pantheonba szállították.Az ország különböző részein elhelyezett szobrai mellett régebben a férfiaknak csak nyakkendősen illett elmenni és júniusi látogatásomkor, mikor egy női társasággal a tengerpartról hajtottunk vissza, befedtük napozó ruhánkból kilátszó vállunkat, háromszor is, mert annyi Bolivár szobor mellett haladtunk el. Ha valahol igaz az a mondás, hogy minél erősebb a fény, annál sötétebb az árnyéka, az Caracasra ráillik. Mert a fény, pompa, tündöklés tövében ott sötétlenek a slummok, vagyis nyomor lentmondó érvekkel töltik meg ágyúikat. Különben, akkor is elveszítjük a madridi csatát, ha a „baszk rokonság” földrajzi közelsége és esetleges segítsége kiskaput nyithat a világ megértése felé. tanyák, melyekben szívesen lakik a venéz. Nem azért, mintha olyan szegény volna — hihetetlenül gazdag az ország —, hanem mert nem igényel jobbat. Lehet, hogy autó parkol a hegyoldalban a slum előtt, a televíziós antenna sem szokatlan a kunyhó tetején, így ad groteszk képet az elmaradottság és a haladás A lakosság jól öltözött, mert arra sokat adnak, a legutolsó amerikai divatot viselik. Kedvelik a valódi vagy hamis ékszereket. A másik árnyoldal a közlekedés. Nem segítenek a jól kiépített utak, a fővároson átvezető emeletes freeway. A kormány kénytelen volt olyan rendelkezést hozni, hogy a heti ötnapos munkaidőben egy napig senki sem hajthatja a kocsiját. Ennek a napnak a megjelölése a rendszámtáblán van feltüntetve. A városban a közlekedési lámpa kevés, stop tábla is ritka, de különben sem törődik vele senki. Mindenki megy minden irányban, de számítanak rá és vigyáznak, mert a másik is ugyanazt teszi, így aránylag a balesetek száma nem túl sok, de a hajtás óriási koncentrálást igényel minden pillanatban. A „traffic jam" vagyis „dugó" állandó, a harc olykor, centiméterekért folyik, és így az autózás nem tartozik az élvezetes időtöltések közé, annak ellenére, hogy a benzin ára még most sem haladja meg a 30 centet gallononként. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy milyen nagy visszhangot keltett három eddig, Caracasról szóló cikkem és milyen sok magyar család él itt, akik onnan telepedtek át. — Nagyon leromlott ott a közbiztonság — mondta a napokban egy idős úriember. Feleségemet háromszor is megtámadták, fényes nappal, forgalmas helyen. Rengeteg az illegális bevándorló és nincs ellenőrzés. Amíg ott éltünk, megtörtént, hogy egy magyar orvos udvarolt egy gazdag venéz lánynak. Egyszer moziba mentek és kifelé jövet rablók állták útjukat. Az orvos azonnal feltartotta a két kezét, szedjenek el tőle mindent. A lány ujján volt egy háromkarátos briliáns gyűrű , lenyelte. Erre a támadók gyorsan elvágták a torkát és kivették a gyűrűt. Az orvos kórházba rohant vele, ahol rögtön megoperálták. Túlélte a szörnyű kalandot, de egész életére Folytatás all. oldalon. fényes Mária: A kétarcú Caracas CALIFORNIAI MAGYARSÁG 3. oldal AZ 58 ÉVES CALIFORNIAI MAGYARSÁG szeretettel hívja Önt, kedves családját, amerikai és magyar barátait és ismerőseit, hazánk határain kívül, a világ legnagyobb magyar társadalmi eseményére, a 44. SAJTÓNAPRA . WIKK 1980. SZEPTEMBER 21-ÉN, vasárnap de. 11-től éjfélig a CROATIAN AMERICAN CENTERBEN /'F (11623 S. Budlong Avenue, Los Angeles - az Imperial Highway és a 117-es utcák között.) ^ Főrendező: FÉNYES MÁRIA \ k*j(^Rendező: NASZÓDY SÁNDOR MŰSOR DU. 3 ÓRAKOR Stage ir manager: DENNIS GYÖRGY SZEREPLŐK: BRAUN SANYI, KARIKÁS BROS CECÍLIA, VÁRKONYI SÁNDOR, BALTAY MÁRIA, NICK ARIONDO, SZERÉNYI MÁRTA, DÓRA LÍVIA Népballadák: A LOS ANGELESI CSERKÉSZCSAPATOK NÉPI TÁNCFESZTIVÁL BETYÁROK, CSÁRDÁS, KÁRPÁTOK magyar táncegyüttesek: KRAKUSY Lengyel Népi Táncegyüttes Műsor után bál az Auditóriumban — Tánczene: MADARASI—HEIDELBERG zenekar Belépődíj 3.00 dollár, elővételben 2.00, senioroknak?'# Disznótoros és töltött káposzta a elővételben 1.00 dollár. — 12 éven aluliaknak, cserkész vagy V . CSÁSZÁR és TÍMÁR családok készítésében, magyar ruhában érkezőknek ingyen. V Az EUROPEAN MEAT, CSÁSZÁR-TÍMÁR kitűnő Déltől a kertben cigányzene! •• hentesáru, friss hurka, kolbász stb. a Sajtónapon kapható. DANKÓ FEHÉRIERINKO zenekar. •* KOTOR-féle szabadban főtt gulyás. Gyermekeknek Space Walk! ?? SÜTEMÉNYEK, KENYÉR, BAZÁR, @ ALEX és ELLA European Pastry Shop. magyar importált csemegeáruk, könyvek, lemezek, HŰSÍTŐ ITALOK. A bár GOLUBÁN ERNŐ, a Garden Inn festmények, kézimunkák, dísztárgyak. Étterem tulajdonosának kezelésében.