Californiai Magyarság, 1980. szeptember-december (57-58. évfolyam, 36-52. szám)

1980-09-05 / 36. szám

No.36. — 1980. szeptember 5. GÁBOR ÁRON: Újból Erdélyért Legutóbbi erdélyi cikkem után azért iktattam közbe cserkészeink vatikáni látoga­tását, mert arra akartam rá­mutatni, hogy minden nem­zetpolitikai mulasztásunkat jóvátehetjük, ha megfelelő helyen és időben, megfele­lő szavakkal hívjuk fel prob­lémáinkra a világ figyelmét. Amit cserkészeinktől tudott meg a pápa — Cserkész Vi­lágszövetségünk helyét az a Magyar Népköztársaság akadályozza a nemzetközi szervezetekben, amely 35 éve betiltotta a Badan Po­­well eszméit Magyarorszá­gon — az a legjobb helyen, a legjobb időben és a leg­megfelelőbb formában hang­zott el. Az sem kétséges, hogy nem hiába és előbb vagy utóbb a cserkész­kér­dés is helyet kap a Vatikán keleti politikájában. Mind­ezt azért írom, mert erdé­lyi harcunkban is sok nemes szándék és áldozatkészség azért került a nemzetközi diplomácia süllyesztőjébe, mert rossz helyeken, rossz időkben és főleg rossz for­mákban kopogtattunk velük A helsinki és a belgrádi konferencia után nyilvánva­ló lett, hogy az erdélyi ma­gyarság emberi jogait nem nyugati értelmezésben keze­li a Szovjetunió, s ami még ennél is rosszabb, kisebbségi sérelmeinket a jelenlegi nem­zetközi helyzetben nem en­gedi a konferenciák hivata­los tárgykörébe iktatni. Ezen az sem változtat, hogy néhány emigrációs szerveze­tünk megkerülve a hivatalos programot, úgy ismertette erdélyi népünk tragédiáját a nyugati világgal, hogy azzal a szabad sajtó ideológiáktól függetlenül, részletesen fog­lalkozott. Ez az akció kor­szerű volt és a bomba a leg­jobb helyen, a belgrádi kon­ferencia sajtóirodájában robbant. A baj csak az volt, hogy érveink olyan időpon­tok egyikébe ütköztek, ami­kor Carter elnök újból véle­ményt változtatott és Euró­pa biztonságát úgy alakítot­ta át, hogy abban a népi és az emberi sérelmek már nem kaphattak helyet. Egy­szerűen: a belgrádi konfe­rencia is eszmei mellébeszé­lésbe, gazdasági kupeckodás­ba és történelmi felelősség feladásába torkollt. Belgrád­­ban ellenben az is kiderült, hogy az is lehetetlen út, amelyen egyik erdélyi men­tőosztagunk azzal kereste erdélyi véreink igazát Moszk­vában, amellyel az erdélyi fejedelmek puhították meg annak idején a konstanti­nápolyi portát. Ez az elkép­zelés nemcsak azért bukott meg, mert emigrációs esz­méinkkel nem fért össze, hanem azért, mert az erdé­lyi fejedelmek korát és po­litikáját helytelenül elemez­ték ki a rendezők. A szul­tánok ugyanis nem világné­zeti vagy vallásfilozófiai azonosulást kerestek Ma­gyarországon, hanem hadi­sarcot és stratégiai előnyö­ket akartak. Olyan pénz- és véradót szedtek, amelyet nyugati koreszmékhez húzó népünk történelmi rokkant­ság nélkül, a katasztrófa mé­reteihez képest aránylag gyorsan kihevert. A moszk­vai út viszont olyan szaka­dék mellett vezetett és ve­zet, amely népi jellegünket, nemzeti céljainkat és keresz­tényi vallásfilozófiai adott­ságainkat is elnyeléssel fe­nyegeti. Nem személyes ellentétek vezetnek, mikor ezekről a kérdésekről írok, mindössze szeretném újból tudatosíta­ni, hogy a moszkvai úton olyan aknákat rejtett el a kommunizmus, amelyek nemzeti létünk teljes egé­szét veszélyeztetik. Közel­álló példa: a Szovjetunió muzulmán népei nem attól félnek, hogy egykori hatá­raikat befedi a sivatag, ha­nem, hogy népi sajátosságai­kat és filozófiájukat semmi­síti meg a kommunizmus és­­ ezzel lassan, de biztosan arc­nélküli tömeggé válnak. Na­gyobb vonalakban: a szovjet nem azzal veszélyezteti a vi­lágot, hogy stratégiai és gaz­dasági adózásra kényszeríti a népeket, hanem, hogy mindezt olyan ideológiai férgekkel szórja meg, ame­lyek a népek ősi sajátossá­gait és történelmi hagyaté­kait semmisítik meg. 56-os forradalmunk szépsége is az, hogy népünk nem a polgári ideológiák valamelyikéért, hanem ősi hagyományaink és történelmi létezésünk vé­delmére fogott fegyvert. Felismerte, és ezt sohase fe­ledhetjük el, hogy európai tagságunk visszaállításához és sajátos világnézésünk meg­óvásához nem moszkvai al­kudozásokon keresztül ve­zet az út. Sajnos, Moszkva sem tévesztette szem elől, hogy a nép­sajátosságok és történelmi igények érvénye­sülése a kommunizmus leg­hatásosabb ellenmérge. Afganisztán lehengerlésé­­vel változott a helyzet? A Nyugat is meglátta, mit ért Moszkva az emberi és népi jogokon, s mit számí­tanak a kommunizmusban a történelmi rendeltetések? A felelet erre azért foghíjas, mert Afganisztán lerohaná­sakor olyan gazdasági és ha­dászati helyzet állt a nyuga­ti felismerés elé, amely még a teheráni foglyokat is elfe­ledtette a világgal. Hol erre a bizonyíték? Aki nem hisz a történelmi figyelmezteté­sekben, az olvassa el mit ír Brezsnyev és Ceausescu leg­utóbbi találkozásáról Euró­pa egyik legtekintélyesebb napilapja, a müncheni Süd­­deutsche Zeitung. A Szov­jetunió és Románia — így a Moszkvából keltezett tudó­sítás — nem kívánja az em­beri és népi jogok megvita­tását a közelgő madridi kon­ferencián. Helyettük olyan gyakorlati és „konstruktív” munkát állít a konferencia középpontjába, amely job­ban szolgálja az európai biz­tonságot. Mit jelent ez? Nemzetkö­zi viszonylatban azt, hogy a Szovjetunió óvakodik az emberi és nemzeti kérdések felvetésétől abban az ország­ban, amely földrajzilag ugyan távol esik a szovjet határoktól, de a baszk köve­teléseken keresztül Európa új rendezésének körvonalait már világosan mutatja. Ma­gyar szempontból viszont azt vetíti ki az a moszkvai híradás, hogy Ceausescu „szovjetellenes” nyilatkoza­tai moszkvai szövegkönyv szerint azért hangzanak el, hogy a „Nyugat-barát Ro­mánia” olyan gazdasági elő­nyökhöz és politikai megíté­lésekhez jusson, amelyek közvetlenül vagy közvetet­ten Moszkva katonai vagy gazdasági erejét szolgálják. Az is természetes része en­nek a moszkvai jelzésnek, hogy legjobb szándékú Er­­dély-mentésünk is céltalan, ha az a szovjet romániai ter­veit zavarja és azt a nemzeti­ségi kérdést is érinti, amely úgy a szovjet, mint a román politikát közelebbről veszé­lyezteti. Helyesebb tehát, ha emigrációnk a madridi konferencián olyan társakat keres, akik a spanyol fővá­rosban áttörhetik a szovjet­­román blokádot és a baszk kérdés párhuzamaként Er­dély ügyét is a tárgyalóasz­talra­ teríthetik. Eredménye­sen viszont ez is csak akkor lehetséges, ha Erdélyért küzdő egyesületeink nem különböző, egymásnak él-Venezuelában ez a vicc járja. Mikor az Isten a világot teremtet­te és Venezuelára került a sor, minden elképzelhető jól belera­kott: hegyeket, völgyeket, folyó­kat, tengert, aranyat gyémántot, olajat, buja növényeket tropikus gyümölcsöket. Akkor egy hang megszólalt: Uram, mi marad a többi országnak, ha mindent en­nek az egynek adsz? — De nézd meg milyen népet teszek bele ! — válaszolt az Ur. Caracas egyenrangúan Rio de Janeiróval és Sydney-vel a világ­ egyik legszebb városa. Festői szépségű hegyek ölén fekszik, jellegét a klasszikus spanyol építészet remekei és modern felhőkarcolói adják meg. Üzlet­­negyedei eleganciában, drágaság­ban utolérhetetlenek. Csodás árucikkek töltik meg a kiraka­tokat, hivatásos kirakatrendezők keze nyomán. Egy képekkel illusztrált album van a kezemben. A címe: Caracas tegnap és ma. A főszereplő ben­ne BOLIVÁR SIMON, az ország nagy szülöttje, a Libertador, aki­nek Venezuelán kívül Ecuador, Peru és a róla elnevezett Bolívia köszönheti szabadságát. Erre utal impozáns lovas szobra a Bo­livár téren. A város nevezetessé­gei: Bolivár szülőháza, a róla el­nevezett múzeum, egyetem. Ha­talmas festményeken élete kü­lönböző momentumai, mint az esküvője, az a lépcső, melyen utoljára járt, az az arany frigy­láda (a Santa Capilla Katedrá­­lis replikája), melyben a testét a katedrálisból Pantheonba szál­lították.Az ország különböző ré­szein elhelyezett szobrai mellett régebben a férfiaknak csak nyak­­kendősen illett elmenni és júni­usi látogatásomkor, mikor egy női társasággal a tengerpartról hajtottunk vissza, befedtük na­pozó ruhánkból kilátszó vállun­kat, háromszor is, mert annyi Bolivár szobor mellett haladtunk el. Ha valahol igaz az a mondás, hogy minél erősebb a fény, an­nál sötétebb az árnyéka, az Cara­­casra ráillik. Mert a fény, pom­pa, tündöklés tövében ott sötét­lenek a slummok, vagyis nyomor lentm­ondó érvekkel töltik meg ágyúikat. Különben, akkor is elveszítjük a madri­di csatát, ha a „baszk rokon­ság” földrajzi közelsége és esetleges segítsége kiskaput nyithat a világ megértése felé. tanyák, melyekben szívesen la­kik a venéz. Nem azért, mintha olyan szegény volna — hihetet­lenül gazdag az ország —, hanem mert nem igényel jobbat. Lehet, hogy autó parkol a hegyoldal­ban a slum előtt, a televíziós antenna sem szokatlan a kuny­hó tetején, így ad groteszk ké­pet az elmaradottság és a haladás A lakosság jól öltözött, mert ar­ra sokat adnak, a legutolsó ame­rikai divatot viselik. Kedvelik a valódi vagy hamis ékszereket. A másik árnyoldal a közleke­dés. Nem segítenek a jól kiépí­tett utak, a fővároson átvezető emeletes freeway. A kormány kénytelen volt olyan rendelke­zést hozni, hogy a heti ötnapos munkaidőben egy napig senki sem hajthatja a kocsiját. Ennek a napnak a megjelölése a rend­számtáblán van feltüntetve. A városban a közlekedési lámpa ke­vés, stop­ tábla is ritka, de külön­ben sem törődik vele senki. Min­denki megy minden irányban, de számítanak rá és vigyáznak, mert a másik is ugyanazt teszi, így aránylag a balesetek száma nem túl sok, de a hajtás óriási koncentrálást igényel minden pillanatban. A „traffic jam" vagyis „dugó" állandó, a harc olykor, centiméterekért folyik, és így az autózás nem tartozik az élvezetes időtöltések közé, annak ellenére, hogy a benzin ára még most sem haladja meg a 30 centet gallononként. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy milyen nagy visszhangot keltett három eddig, Caracasról szóló cikkem és milyen sok ma­gyar család él itt, akik onnan telepedtek át. — Nagyon leromlott ott a köz­­biztonság — mondta a napokban egy idős úriember. Feleségemet háromszor is megtámadták, fé­nyes nappal, forgalmas helyen. Rengeteg az illegális bevándorló és nincs ellenőrzés. Amíg ott él­tünk, megtörtént, hogy egy ma­gyar orvos udvarolt egy gazdag venéz lánynak. Egyszer moziba mentek és kifelé jövet rablók áll­ták útjukat. Az orvos azonnal feltartotta a két kezét, szedje­nek el tőle mindent. A lány ujján volt egy háromkarátos briliáns gyűrű , lenyelte. Erre a táma­dók gyorsan elvágták a torkát és kivették a gyűrűt. Az orvos kórházba rohant vele, ahol rög­tön megoperálták. Túlélte a ször­nyű kalandot, de egész életére Folytatás all. oldalon. fényes Mária: A kétarcú Caracas CALIFORNIAI MAGYARSÁG 3. oldal AZ 58 ÉVES CALIFORNIAI MAGYARSÁG szeretettel hívja Önt, kedves családját, amerikai és magyar barátait és ismerőseit, hazánk határain kívül, a világ legnagyobb magyar társadalmi eseményére, a 44. SAJTÓNAPRA . WIKK 1980. SZEPTEMBER 21-ÉN, vasárnap de. 11-től éjfélig a CROATIAN AMERICAN CENTERBEN /'­F (11623 S. Budlong Avenue, Los Angeles - az Imperial Highway és a 117-es utcák között.) ^ Főrendező: FÉNYES MÁRIA \ k­*j(^Rendező: NASZÓDY SÁNDOR MŰSOR DU. 3 ÓRAKOR Stage ir manager: DENNIS GYÖRGY SZEREPLŐK: BRAUN SANYI, KARIKÁS BROS CECÍLIA, VÁRKONYI SÁNDOR, BALTAY MÁRIA, NICK ARIONDO, SZERÉNYI MÁRTA, DÓRA LÍVIA­­ Népballadák: A LOS ANGELESI CSERKÉSZCSAPATOK NÉPI TÁNCFESZTIVÁL BETYÁROK, CSÁRDÁS, KÁRPÁTOK magyar táncegyüttesek: KRAKUSY Lengyel Népi Táncegyüttes Műsor után bál az Auditóriumban — Tánczene: MADARASI—HEIDELBERG zenekar Belépődíj 3.00 dollár, elővételben 2.00, senioroknak­­?'# Disznótoros és töltött káposzta a elővételben 1.00 dollár. — 12 éven aluliaknak, cserkész vagy V . CSÁSZÁR és TÍMÁR családok készítésében, magyar ruhában érkezőknek ingyen. V Az EUROPEAN MEAT, CSÁSZÁR-TÍMÁR kitűnő Déltől a kertben cigányzene! •• hentesáru, friss hurka, kolbász stb. a Sajtónapon kapható. DANKÓ FEHÉRIERINKO zenekar. •­* KOTOR-féle szabadban főtt gulyás. Gyermekeknek Space Walk! ?? SÜTEMÉNYEK, KENYÉR, BAZÁR, @ ALEX és ELLA European Pastry Shop. magyar importált csemegeáruk, könyvek, lemezek, HŰSÍTŐ ITALOK. A bár GOLUBÁN ERNŐ, a Garden Inn festmények, kézimunkák, dísztárgyak. Étterem tulajdonosának kezelésében.

Next