Cegléd, 1945. július-december (1. évfolyam, 20-46. szám)

1945-07-01 / 20. szám

-i 3­t­ böző rohammunka csoportok végeznek, köztük a polgári fiúiskola 111. osztályú tanulói stb. Újjáépítés tehát minden, amit bár­milyen foglalkozási ágban végzünk, ha demokratikus eszközökkel és feltétlen demokratikus szellemben végezzük azt. A materiális újjáépítés időrendjét nem kell megállapítanunk, azt megszabja a szükségesség és a lehetőség, a szellemi újjáépítés munkáját azonban a rendel­kezésünkre álló összes erőkkel és esz­közökkel, minden körülmények között éjjel-nappal folytatni kell, mégpedig egyenes és tiszta demokratikus vonal­vezetéssel, minden diktatórikus jelenség teljes kizárásával. A demokratikus politikai pártok ve­zetői az újjáépítés felelős mesterei, rajtuk múlik, hogy az újjáépítést el tud­juk-e végezni, vagy sem. Én hiszem, hogy el tudjuk végezni, hiszem, hogy a pártok vezetői össze tudnak, össze akarnak fogni és minden személyi vagy pártérdeket félretéve, elsősorban a szellemi újjáépítésre hasz­nálják fel minden erejüket, mert ez az alapja a Demokratikus Magyarországnak! Meg vagyok róla győződve, hogy a demokratikus pártok vezetőinek, tag­jainak és minden demokratikusan gon­dolkodó magyarnak az a célja és mert mindannyian ezt akarjuk, meg fog szü­letni a demokratikus erők összefogá­sából, hatalmas szomszédunk, a Szov­jet­ Unió segítségével az újjáépített demokratikus Magyarország. Elvtársak 1 Polgártársak 1 Összefogás nélkül nem lehet újjáépítési Csata László a ceglédi Nemzeti Bizottság elnöke cmimy ti»4s- jyyys i. II. ÉW©LYftM“2©. SZÁM.. Éra 2 peagtt A CEGLÉDI NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA Eföfüi iwh 8 P. Jogi személyeknek 16 P. Hirdetések dija: apró szavanként 2 P. Nagyhirdetés mm. zérónként 3 P. Összefogás! Újjáépítés Manapság a legsűrűbben használt két szó, két különböző fogalom és mé­gis olyan félreérthetetlenül egyé válik, mai értelembe véve, hogy semmi mást nem érthetünk alatta, csak azt az egyet, hogy minden számításba jöhető erőnk­kel újjá kell építeni országunkat. Az újjáépítéshez össze kell fognunk, és együtt kell működtetnünk ifjúságunk dinamikusan feltörő és a legnehezebb feladatok megoldására is vállalkozó életerejét, az élet delelőjén járók leg­higgadtabb, de keményen és átgondol­tabban dolgozó, vállalt posztján a vég­sőkig kitartó élniakarását, az idősebb generációk egy élet tapasztalatain át leszűrt, tanácsokkal és jóakaratú kriti­kákkal megtűzdelt segíteni akarását és az élethez való ragaszkodásét. össze kell fogni, össze kell ko­vácsolni az összes demokratikusan mű­ködő erőket, ha közülök egyik-másik bármily csekélynek látszik is, mert csak így tudjuk összehozni a szükséges együttható erőt, amely képes lesz újjá­építeni, az átkos emlékű reakció és fasizmus által rombadöntött orszá­gunkat. A demokratikus erőket össze tudjuk fogni a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörü­lt öt politikai párton, a Szak­­szervezeteken, a Demokratikus Női és Ifjúsági Szövetségeken és a Demokra­tikus Társadalmi Egyesületeken keresz­tül, illetve ezek segítségével. Az erők összefogásánál azonban a legnagyobb körültekintéssel jártunk el és szigorú kíméletlenséggel zárjuk ki sorainkból, a legcsekélyebb antidemok­ratikus erőt is, mert a semleges elem, vagy a szerényen megbújt, suttogó reakció, sokkal károsabb a demokráciára, mint a hangosan és nyíltan szembe­helyezkedő. Ma még az a helyzet, hogy a sem­legesek nagy része, inkább a reakcióval kacérkodik, mint a demokráciával, eze­ket meg kell győznünk a magunk igaz­ságáról, a sunyin megbúvó és nyíltan kiálló reakciósokat pedig ártalmatlanná kell tenni, ki kell irtanunk magunk közül. Az újjáépítés nem most kezdődik, az újjáépítés megkezdődött a dicsőségesen előnyomuló Vörös Hadsereg nyomán attól a perctől kezdve, amint határain­kat átlépték, amikor odaálltunk munká­val, majd később fegyverrel is segíteni a felszabadító Vörös Hadseregnek, újjáépítés minden, amit a tiszta demok­rácia érdekében tettünk és teszünk, újjáépítés az is, hogy a földhöz jutott parasztság szerszámgép és igavonó állat hiányában két kezével ásta, vagy ka­pálta fel és vetette be a földjét, újjá­építés az is, amit a kisgazda, a mező­­gazdasági, az ipari, a gyári és szellemi munkás, a kisiparos, a vasutas, a ke­reskedő, a tanító stb. végez a demok­rácia és a szocializmus szellemében, újjáépítés az is, amit a Demokratikus Nőszövetség tagjai végeznek, a proletár­­gyermekek, a tehetetlen aggok és a nyomorgók érdekében, az is amit a Ma­­disz tagjai végeznek kulturális és gaz­dasági téren, újjáépítés az is, mégpe­dig produktív újjáépítés, amit a külön- tt Deportáltakért Holnap, hétfőn kezdődik a gyűjtés a modern kor tragikus hőseinek, a deportáltaknak javára. Ez egyszer félre kell tennünk minden egyéb szempontot, nincs felektett, nincs párt és felfogásbeli különbség. Csak szenvedők állanak velünk szemben, akik nyomorultul kifosztva, a legtöbb esetben család, rokon, hozzátartozó nélkül, elképzelhetetlen szenvedések után akarnak ismét tanúságot tenni arról, hogy magyarok. Munkájukkal, életükkel újra és újra be fogják bizonyí­tani, hogy magyarok és csak magyarok. Ehhez az­on­ban legalább is az elindu­lás keserves napjaiban támogatásra v­an szükségük. Szinte valamennyi köl­csönkért ruhában és baráti, jó szomszédi támogatásból, kölcsönből él. Méltatat­­lan ez emberi méltóságukhoz! Amit elvettek tőlük ártatlanul, elsősorban a családot, visszaadni nem tudjuk. De annyit, amennyi néhány hétre szükséges ahhoz, hogy újból erőre kopjanak tudunk és kell is adnunk ! Tegyünk félre tehát minden más szempontot és adjunk erőnkön felül is. Nyitott szemmel A fiatal magyar demokrácia olyan feltételek mellett kezdte meg életét, amelyhez hasonlóan nehéz körülmények mellett kevés országban történt rend­szerváltozás. Külső és belső nehézségekkel küzd, viaskodik a fiatal magyar demokrácia és ezek közül az utóbbi, a belső ne­hézség a sokkal súlyosabb. A külső nehézségek, amelyek abból a bizalmat­lanságból táplálkoztak, amelyek a múlt magyar politika következtében csak el­lenséget szereztek a magyar népnek, lassan szűrőben vannak. A Szovjet­unió, Jugoszlávia és Románia ismétel­ten tanújelét adták annak, hogy biza­lommal viseltetnek az új Magyarország­gal szemben és látják azt az igazi őszinteséget magyar részről is, amely végleg szakított az álnacionalizmus és féktelen sovinizmus országvesztő poli­tikájával. Sokkal nehezebb a helyzet azonban belülről. Minduntalan újabb és újabb provokációval kell megküzdeni az új, magyar életnek és ezek a provokációk végeredményben minden esetben a még mindig élő reakció működését és léte­zését jelentik. Csak a legutóbbi napokban olvas­hattuk, — bár nem nagy eset, de jel­lemző a reakció piszkos és nem­ váloga­­tós eszközeire , hogy az egyik du­nántúli városban szakszervezet alakult. Ennek az újonnan alakult szakszerve­­zetnek elnökre volt szüksége. Meg is választották. Az új élnök az eddigi szolgabiró lett. De nem kell a Dunántúlra mennünk ! Itthon is épen elég súlyos erővel dol­gozik a reakció. Mindenütt ott van láthatatlanul, él és dolgozik. Ha a köz­­alkalmazott nem kapja meg idejében a fizetését, melyről magunk is­­jól tudjuk csekély és korántsem áll arányban a közalkalmzott felelősségteljes munkájá­val — azonnal az új, most éledő de­mokráciát sidja, holott az ország rom­­badöntése és tönkretétele pontosan a demokrácia esküdt ellensége, a fasiz­mus műve. Állandóan halljuk úton, útfélen, „ez is újra hivatalában van, ez is tovább dol­gozik, pedig ezt, meg azt tette a múlt­ban.“ Íme újabb bizonyíték a reakció ereje mellett. Mindenki tud X vagy Y viselt dolgairól, de amikor az illető úr, vagy hölgy az igazoló bizottság elé került, senkiben sem volt elég bátor­­ság, hogy odaálljon az igazolóbizott­­ság elé és szemébe mondja az illetők­nek, hogy mit tettek. Miért nem ? Egy­szerű a felelet. A reakció suttogó pro­pagandája még ma is megfélemlíti az embereket. Mert ha változik a helyzet — suttogja a propaganda, — alaposan ráhúzzák a vizes lepedőt arra, aki most szint mer vallani. Ez a legjobb és leghatásosabb érvük, ha változik a helyzet. Ezek az ostoba fajankók, akik még egy év előtt is a fasizmus győzelmére esküdtek, most a helyzet változását remélik. Hogy kitől, vagy mitől ezt nehezen tudnák ők ma­guk is megmondani. Talán a japán császártól, aki a mega fasiszta rend­szerével együtt végnapjait éli, vagy az utolsó európai fasisztakalóz a spanyol filléres diktátor Franco fogja a hely­zetet megváltoztatni. A helyzet nem fog többé úgy változni, hogy nekik kelle­mes lehessen. A fiatal magyar demok­rácia csak egy ifjú hajtása annak a hatalmas, gyökereivel az egész világot behálózó fának, amely hatalmas fában egyesül az egész világ szab­adságsze­­rető népeinek legyőzhetetlen ereje. Ez a hatalmas fa óvja és táplálta az új hajtást, szeretettel és gondossággal, mindaddig amig annyira meg nem érő- södik, hogy önállóan ie kitéphetetlen gyökereket ereszthet a magyar földbe. Nem lesz tehát változás. Ne rettentsen meg tehát senkit a hazug és piszkos propaganda megfélemlítése, hanem in­dítsunk kíméletlen harcot a reakció és a reakciós törekvések ellen. K. Lá Meddig még ? írta:: Németh Sándor. Béke van, mégis nehezen indul el minden téren a békés élet. Úgy látszik az emberek lelkében még dúl a háború. Miért? Egyrészt, mert a gaz spekuláció a kapitalista rendszer még hátrahagyott, betyárbandája az árdrágítás fegyveré­vel harcol, a becsületes dolgozó embe­riség ellen, másrészt lassan beszivárog­tak vagy vissza­szivárogtak, felvették a demokrácia tiborköntösét és így szint és hangnemet változtatva folytat­ják vé­dekező, sőt sok eselyen támadó harcu­kat a béke és rend ellen. Már nem szégyellik magukat, ha netán néha rá­juk szól a demokrácia finom gyenge hangocskája, tiltóan, avagy a nép ha­ragjának tompa morajlása sem érdekli őket, frivol módon suttognak és hival­kodnak a pár hónap alatt szerzett millióikkal és mosolyogják a becsüle­tes és sovány dolgozók erőlködését a béke, a rend és a romok eltakarítása érdekében. Ők csak bíznak rendületlen ny­ugalom­mal és gondolják rettenetes tervszerű­séggel, hogy nem marad ez így, ahogy most van, nem lehet az, hogy az egyszerű, de becsületes földműves vagy lakatos legény irányítson ott, ahol vannak turisták és egyebek, akik magas tudásukkal nagyszerűen tudták népek millióit a gazdasági tönk a nyomorúság, az éhség, majd vé...t A kegyetlen tervszerűséggel egyik hábo­rúl él a másikba belekényszeríteni. Nem, ők nem tudják beleképzeli magunkat, becsületes dolgozók békés világába, abba a világba, amit a fenkölt gon­dol­kozású értelmiségi, ipari, földmun­kások építenek. Ők harcot folytatnak ezek ellen, minden eszköz jó ehhez nekik, kezdve a fekete piac, a sutto­gás, a trerurd­álás fegyverétől, de med­dig? Megnyugtatunk mindenkit, nem sokáig. Mi a béke ünnepén azt mondottuk mindenki felé, hogy ennek a napnak eljövetelét, mi, a sokat üldözött dolgo­zók és kommunisták barátainkkal együtt harcoltuk ki, de mi nem élünk vele vissza. Mi minden becsületes dolgozni akaró embertársunkkal együtt akarjuk élvezni a békés élet szépségeit és örö­ AZ Újjáépítés fantján harcoskéni ÜHir­lOlillMiSta a legelső fii® Ilii!

Next