Cegléd, 1946. január-június (2. évfolyam, 2-26. szám)
1946-01-13 / 2. szám
CEGLÉD, 1946 JANUÁR 13. VASÁRNAP. Ura 500 pengő II. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. DEMOKRATIKUS HETILAP Előfizetés havi 2500 P. J Hirdetések díja: apró szavanként 200 300 P. Hsgyhirdetés mm. soronként 250 P Szabotálás ? Irta: Németh Sándor Ez a szir.) Súlyos és komoly, de mögötte igen komoly tények szoktak meghúzódni. Amikor ezt a szót leírom, magam felé idéződik önkénytelenül az Angyalföld egyik hadiüzeme, amelyben 1942. első hónapjaiban dolgoztam. S amelyben az igen alacsony munkabér miatt akkor sztrájkba vittem munkástársaimat. Akkor azt mondották ránk a gyár vezetői, hogy szabotálunk a háború ellen. Akkor emberéleteket mentett meg minden órai munkaszünet, mégis szigorú büntetésben és elbocsátásban volt részünk miatta. Ma a háború befejezte után egy évvel, nem tudom magyarázatát találni sehogyan sem annak, hogy amikor a munkával emberek százainak életét menthetjük meg, az egész vonalon, ahol csak munka folyik, visszaesést látunk. Természetesen ez csak a felületes vizsgálat eredménye. De ha részletesen megvizsgáljuk a különböző szervek munkáját általánosságban és itt helyben is, amelynek feladata, a közélet minden terén még a mai nehéz viszonyok ellenére is jó példát mutatni a munkában, kiderül, hogy először is ott nem tesznek meg mindent aziránt, hogy a munkamorált helyreállítsák. Nézzük meg, közelebbről azt, hogy kik és miért akadályozzák a normális viszonyok helyreállítását! Ezt vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a közhivatalokban bent ülnek a demokráciát gyűlölő régi rendszer hívei, akiknek mint látjuk, nem áll érdekükben komolyan dolgozni a nép érdekében, akik továbbra is csak megélhetési helynek tekintik csupán és nem annak, aminek valójában lenni kellene, hogy a nép minden bajában, jó orvosként segítő kezet nyújtsanak. Ezért van az, hogyha akár a közellátás megszervezését, akár a földreform végrehajtását nézzük, nemhogy komoly segítő és szervező munkát nem látunk, hanem egyenesen ellenséges magatartást tanúsítanak a nép akaratával szemben. Alig egy hete járt városunkban az Országos Földrendező Tanács részéről Kerék Mihály úr, aki ideérkezte előtt táviratilag és egyéb uton Cegléd város lakosságának azt a részét, akik a földreform rendeletei alá estek, értesítette, és amint értesülve vagyok, a volt fasiszta földbirtokosokat és egyebeket igen előzékenyen meghallgatta. 11 tárgyalási ügynél 10 esetben igazat is adván a volt földtulajdonosoknak. A helyi Községi Földigénylő Bizottságot azonban alig, vagy egyáltalán meghallgatásra sem méltatta. Természetes, hogy az ilyen intézkedések egyáltalán nem alkalmasak a munkamorál helyreállítására, sőt nagyon alkalmasak arra, hogy az intézkedést, hogy úgy mondjuk igazságos színben tüntesse fel, amely viszont olyan széles néprétegek ellen irányul és olyan burkoltan, hogy a szegény földhözjuttatott földmunkásságnak önkénytelenül elmenjen a kedve a munkától. De ha még mélyebbre nézünk, a közhivatalok egyes szereplőinek munkájába, azt látjuk, hogy sokkal raffináltabb eszközöket is igénybe vesznek a munkakedv rombolására. Hogy csak egy másik példát említsek, a Tokaji Mihály — Dohos pert, amelyben a volt fasiszta nagyúr perbefogja és rendőrileg elővezetteti a diaszája szabadságáért harcoló volt partizánt Szomorú tényként kell megállapítani, hogy akadt az ügyvédi karban, dr. X. ügyvéd személyében, egy olyan egyén, aki képes volt síkraszállni egy ilyen fasiszta állítólagos jogáért. Szomorú tényként kell még megállapítani, azt is, hogy a Községi Földigénylő Bizottságtól, nemcsak a bizottság tagjainak vallomását nem fogadják el bizonyítékul, hanem a tanuk vallomása mellé a fasiszták által a nép ellen használt gépfegyverek és egyéb gyilkoló eszközöket is kívánja bizonyítékul felsorolni és csak akkor hiszi el, vagy talán még akkor sem, hogy valóban fasiszták voltak és a Földigénylő Bizottságnak törvényesen, jogszerűen kellett vagyonukat elkobozni. Vagy nézzük a közellátás körüli visszásságokat, amelyek szintén nem alkalmasak amunkamorál helyreállítására szé-les néprétegek között. Egy jegyzőkönyv fekszik előttem, amelynek tanúsága szerint bizonyítékok tömege van arra nézve, hogy a munkásság szájából nem kell a 15 dkg kenyeret kivenni, mert más oldalról éppen elég fedezet van arra, hogy jóvétételi kötelezettségének Cegléd város eleget tudjon tenni. Mert ha egy vagon liszt csal: az egyik ceglédi malomból van arra, hogy 600 mázsa szenet tudjanak tárolni, a másik malomban pedig 420 mázsa fekszik, továbbá 3 vagon fakészlet, amelyet a lakosság hordott össze, a hatodik helyen pedig azt hirdetik, hogy búzáért veszek 12 hold földet — az mind csak azt bizonyítja, hogy a közhivatalokban ülő demokráciát gyűlölő, régi rend híveinek tervszerű szabotálásának a következménye a munkakedv csökkenése. Természetes az, hogy ezektől az uraktól külön munkát mi nem várhatunk- Azonban vannak szenek, amelyeknek kötelességük alaposabb, körültekintőbb munkával- a hivatalukból kitenni az ilyen urakat. Itt elsősorban az igazoló bizottságra gondolok, amelynek módjában áll látva a népellenes munkát, újból igazolás alá vonni az olyan egyéneket, akik a nép ellen cselekszenek. Én a magam részéről azt tanácsolom azoknak az uraknak, akik ilyen raffinált szándékokkal igyekeznek a közhangulatot és a munkamorált megrontani, hogy igen gyorsan szedjék sátorfájukat és vonuljanak vissza a közéleti szerepléstől, addig, amíg a nép ki nem emeli őket onnan. Mert sem az új földhöz juttatottak nem fognak beleegyezni abba, hogy azt a földet, amelyen eddig a volt hertyélő nagyurak és fasiszták számára miveit és ma birtokba vett, visszaadja és abba sem fog belenyugodni a munkásság, hogy az árurejtegetők és feketézők továbbra is megkeserítsék életüket és elvegyék munkakedvüket, hanem igenis meg fogják találni a módját annak, hogy közülük és a közéletből kiemeljék a fent említett reakciós, szabotáló urakat. Amikor Angyalföldön megtagadtuk a munkát, mi elismertük, hogy szabotálunk. Szabotáltunk az emberpusztuló háború ellen. S ezek az urak, akik a munkamorált akadályozzák, ezek talán nem szabotálók? A szabotáló nép és nemzetellenes bűncselekményt követ el, ami ma halálos ítéletet von maga után. " Felhívás A jóvátételi beszolgáltatásról jelent meg egy rendelet. Ennek a kötelezettségnek mindenki tegyen eleget, hogy ezzel is hozzájáruljunk annak a nagy hibánknak a kiköszörüléséhez, hogy Magyarország Volt az, aki utoljára lépett ki (legyőzetése után) a hitleri rablóhadjáratból. — Mutassunk a pontos és lelkiismeretes beszolgáltatásunkkal is bizonyítékot, hogy tévedésünket őszintén megbántuk. Hol lehet terményt beszolgáltatni? Az illetékes hatóság közlése alapján értesítjük az érdekelteket, hogy a kötelező terménybeszolgáltatás az alanti helyeken eszközlendő. Azok agazdák, kik földjük után tartoznak fizetni, a volt Úri Kaszinóban (Kossuth F. út). A belterületen lakók, kik a fejadag után fizetnek, a Mandel féle raktárba (Népkör utca; A VI—XIV. kerületban lakók az ev. bazárban (Szabadság tár) lévő Kiszelyféle raktárba viszik be terményüket. Bérbeadás esetén a bérbeadónak kell gondoskodnia, hogy a bérlő az előírt mennyiséget beszolgáltassa. Feles földnél pedig közösen adják öszsze az előírt mennyiségiét. Mindkét esetben a földtulajdonos a felelős a beszolgáltatási végrehajtásért. Az újonnan földhöz juttatottak esetében pedig annak kell a terményt beszolgáltatnia, aki a termést betakarította. Abban az esetben is, ha a föld még nincs telekkönyvileg a nevére írva. A 134. bevonulási központ példaadó cselekedete Örömmel vettük az értesítést, hogy Szigethy szd. parancsnok kezdeményezésére a 134-es hév. központ parancsnoksága 12 fővárosi szegény gyermeket hívott meg a téli hónapokra vendégül. Hálával és köszönettel emlékezünk meg az ilyen nemes cselekedtről, s örömmel tapasztalják, hogy hadseregünk itteni tagjai — élén bev. központ — demokratikusan gondolkozik. A gyermekek felügyeletét Mayer Éva tanítónő vállalta, kinek szakszerű és szeretetteljes nevelése mellett szegénysorsú gyermekvendégeink szeretettel fognak visszagondolni a Cegléden eltöltött időkre. Hisszük azt, hogy ezen példa nem lesz egyedülálló és többen fognak jelentkezni éhező pesti gyermekek vendégül látása végett a Magyar Kommunista Párt ceglédi székházában. Osztályok — osztályképek Irta : PÁRKÁNYI ISTVÁN I. A magyar társadalom politikai rétegződése az utóbbi időben lényeges változáson ment keresztül. A háború előtt az osztályhatárok eléggé világosak Voltak Felül, mint uralkodó osztály - a nagypolgárság, a mely gazdaságilag három tagozata volt. 1. A Takarékok és Bankok Egyesülete, (TBE), 2- Gyáriparosok Országos Szövetsége (GyOSZ), 3- Országos Magyar Gazdasági Egyesület az (OMGE). Azuralkodó nagypolgárságnak ezek voltak a gazdasági szervezetei. Ezeken a szervezeteken keresztül tartotta kezében és irányította Magyarország egész gazdasági életét. Ennek az uralkodó nagypolgárságnak politikai szervezete már nem volt ennyire zárt, politikai határvonalai nem voltak ennyire világosak, mert úgyszólván az akkor létező valamennyi politikai pártban érdekelve volt. | 1 Fiji1 A kispolgárság — sem gazdaságilag, sem politikailag nem mutatott egységes képet, politikai egysége csak halvány kontúrokban jelentkezett. A politikailag értékesebb —■ de sajnos, elenyészően kisebb része szimpátiával kisérte az osztálytudatos munkásság és parasztság feltörekvő harcát, túlnyomó nagy többség a Horthy Szálasi féle rémuralom derékhadát adta-A munkásosztály — élén a Magyar Kommunista Párttal, — mindvégig megőrizte a maga osztályintaktságát, gazdasági és politikai harcának egységét- A magyar munkásosztály sok áldozattal járt, harcot vívott olyan célokért, amelyek lényegükben nem is egy osztály, hanem valójában a polgárság, illetve a nemzet szolgálatában állottak és állanak m még ma is. A munkásosztály harcainak közvetlen célja, elsősorban a demokratikus szabadságjogok kivívása volt. Harcoltunk a négyszáz esztendős feudális reakció ellen, olyan szabadságjogokért, amelyekkel a legtöbb európai állam munkássága és polgársága már rendelkezett. Ilyenek voltak: a valóban demokratikus népképviselet felállítása, a sajtószabadság, a gyülekezési és szólásszabadság, olyan iskolareformok, amelyek lehetővé tették volna a munkásság, parasztság és a kispolgárság gyermekeinek akadálytalan iskoláztatását, harcoltunk a hadsereg és a közigazgatás demokratizálásáért, Külpolitikailag harcoltunk minden olyan hatalmi csoportosulásban való részvételünk ellen, amely háborúra vezethet. Egyszóval harcoltunk Magyarország gazdasági és politikai függetlenségéért. Legrosszhiszeműbb ellenfeleink sem tagadhatják, hogy a fentebb leírt célokért valóban őszintén és becsületesen harcoltunk, de azt sem vonhatják kétségbe, hogy ezek a célok egytől-egyig nemcsak speciálisan osztálycélok voltak, hanem egybeestek az igazi nemzeti célokkal is, ezzel ismét bizonyítást nyert az a gyakran hangoztatott állításunk, amely szerint a munkásosztály — pontosabban a Kommunista Párt — célkitűzései, érdekei nem ellentétesek, sőt azonosak a nemzet célkitűzéseivel és érdekeivel is (Folytatjuk). — A községi nőikereskedelmi szaktanfolyamon a rendes tanítás f. hó 14-én hétfőn — ismét megkezdődik. Ma délelőtt 10 órakor párt-nap az Urániában