Cegléd, 1946. január-június (2. évfolyam, 2-26. szám)

1946-01-13 / 2. szám

CEGLÉD, 1946 JANUÁR 13. VASÁRNAP. Ura 500 pengő II. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM. DEMOKRATIKUS HETILAP Előfizetés havi 2500 P. J Hirdetések díja: apró szavanként 200 300 P. Hsgyhirdetés mm. soronként 250 P Szabotálás ? Irta: Németh Sándor Ez a szir.) Súlyos és komoly, de mögötte igen komoly tények szoktak meghúzódni. Amikor ezt a szót leírom, magam f­elé idéződik önkénytelenül az Angyalföld egyik hadiüzeme, amelyben 1942. első hó­napjaiban dolgoztam. S amelyben az igen alacsony munkabér miatt akkor sztrájkba vittem munkástársaimat. Akkor azt mon­dották ránk a gyár vezetői, hogy szabo­tálunk a háború ellen. Akkor emberélete­ket mentett meg minden órai munkaszü­net, mégis szigorú büntetésben és elbo­csátásban volt részünk miatta. Ma a háború befejezte után egy év­vel, nem tudom magyarázatát találni se­hogyan sem annak, hogy amikor a mun­kával emberek százainak életét menthet­jük meg, az egész vonalon, ahol csak munka folyik, visszaesést látunk. Ter­mészetesen ez csak a felületes vizsgálat eredménye. De ha részletesen megvizs­gáljuk a különböző szervek munkáját ál­talánosságban és itt helyben is, amelynek feladata, a közélet minden terén még a mai nehéz viszonyok ellenére is jó pél­dát mutatni a munkában, kiderül, hogy először is ott nem tesznek meg mindent aziránt, hogy a munkamorált helyreál­lítsák. Nézzük meg, közelebbről azt, hogy kik és miért akadályozzák a normális viszonyok helyreállítását! Ezt vizsgálva meg kell állapítanunk, hogy a közhivata­lokban bent ülnek a demokráciát gyűlölő régi rendszer hívei, akiknek mint látjuk, nem áll érdekükben komolyan dolgozni a nép érdekében, akik továbbra is csak megélhetési helynek tekintik csupán és nem annak, aminek valójában lenni kellene, hogy a nép minden bajában, jó orvosként segí­­tő kezet nyújtsanak. Ezért van az, hogy­ha akár a közellátás megszervezését, akár a földreform végrehajtását nézzük, nem­hogy komoly segítő és szervező munkát nem látunk, hanem egyenesen ellenséges magatartást tanúsítanak a nép akaratával szemben. Alig egy hete járt városunkban az Or­szágos Földrendező Tanács részéről Ke­rék Mihály úr, aki ideérkezte előtt táv­iratilag és egyéb uton Cegléd város la­kosságának azt a részét, akik a földreform rendeletei alá estek, értesítette, és amint értesülve vagyok, a volt fasiszta föld­­birtokosokat és egyebeket igen előzékenyen meghallgatta. 11 tárgyalási ügynél 10 esetben igazat is adván a volt földtulajdo­nosoknak. A helyi Községi Földigénylő Bizottságot azonban alig, vagy egyáltalán meghallgatásra sem méltatta. Természe­tes, hogy az ilyen intézkedések egyáltalán nem alkalmasak a munkamorál helyreállí­­tására, sőt nagyon alkalmasak arra, hogy az intézkedést, hogy úgy mondjuk igazsá­gos színben tüntesse fel, amely viszont olyan széles néprétegek ellen irányul és olyan burkoltan, hogy a szegény földhöz­­juttatott földmunkásságnak önkénytelenül el­menjen a kedve a munkától. De ha még mélyebbre nézünk, a közhivatalok egyes szereplőinek munkájába, azt lát­juk, hogy sokkal raffináltabb eszközöket is igénybe vesznek a munkakedv rombo­lására. Hogy csak egy másik példát em­lítsek, a Tokaji Mihály — Dohos pert, amelyben a volt fasiszta nagyúr perbe­fogja és rendőrileg elővezetteti a dias­zája szabadságáért harcoló volt partizánt Szomorú tényként kell megállapítani, hogy akadt az ügyvédi karban, dr. X. ügyvéd személyében, egy olyan egyén, aki képes volt síkraszállni egy ilyen fasiszta állítólagos jogáért. Szomorú tényként kell még megállapítani, azt is, hogy a Köz­ségi Földigénylő Bizottságtól, nemcsak a bizottság tagjainak vallomását nem fo­gadják el bizonyítékul, hanem a tanuk val­lomása mellé a fasiszták által a nép ellen használt gépfegyverek és egyéb gyilkoló eszközöket is kívánja bizonyítékul felso­rolni és csak akkor hiszi el, vagy talán még akkor sem, hogy valóban fasiszták voltak és a Földigénylő Bizottságnak törvényesen, jogszerűen kellett vagyonukat elkobozni. Vagy nézzük a közellátás körüli vis­­­­­szásságokat, amelyek szintén nem alkal­masak­ a­­munkamorál helyreállítására szé-­­­les néprétegek között. Egy jegyzőkönyv fekszik előttem, amelynek tanúsága sze­rint bizonyítékok tömege van arra nézve, hogy a munkásság szájáb­ól nem­ kell a 15 dkg kenyeret kivenni, mert más oldalról éppen elég fedezet van arra, hogy jóvé­­tételi kötelezettségének Cegléd város e­­leget tudjon tenni. Mert ha egy vagon liszt csal: az egyik ceglédi malomból van ar­ra, hogy 600 mázsa szenet tudjanak tá­rolni, a másik malomban pedig 420 má­zsa fekszik, továbbá 3 vagon fakészlet, amelyet a lakosság hordott össze, a hato­dik helyen pedig azt hirdetik, hogy búzá­ért veszek 12 hold földet — az mind csak azt bizonyítja, hogy a közhivatalok­ban ülő demokráciát gyűlölő, régi rend híveinek tervszerű szabotálásának a kö­vetkezménye a munkakedv csökkenése. Természetes az, hogy ezektől az urak­tól külön munkát mi nem várhatunk- Azon­ban vannak szenek, amelyeknek kötelessé­gük alaposabb, körültekintőbb munkával- a hivatalukból kitenni az ilyen urakat. Itt elsősorban az igazoló bizottságra gon­dolok, amelynek módjában áll látva a nép­ellenes munkát, új­b­ól igazolás alá vonni az olyan egyéneket, akik a nép ellen cse­lekszenek. Én a magam részéről azt ta­nácsolom azoknak az uraknak, akik ilyen raffinált szándékokkal igyekeznek a köz­hangulatot és a munkamorált megrontani, hogy igen gyorsan szedjék sátorfájukat és vonuljanak vissza a közéleti szerepléstől, addig, amíg a nép ki nem emeli őket on­nan. Mert sem az új földhöz juttatottak nem fognak beleegyezni abba, hogy azt a földet, amelyen eddig a volt hertyélő nagyurak és fasiszták számára miveit és ma birtokba vett, visszaadja és abba sem fog belenyugodni a munkásság, hogy az árurejtegetők és feketézők továbbra is megkeserítsék életüket és elvegyék mun­kakedvüket, h­anem igenis meg fogják ta­lálni a módját annak, hogy közülük és a közéletből kiemeljék a fent említett reak­ciós, szabotáló urakat. Amikor Angyalföldön megtagadtuk a munkát, mi elismertük, hogy szabotálunk. Szabotáltunk az emberpusztu­ló háború el­len. S ezek az urak, akik a munkamorált akadályozzák, ezek talán nem szabotálók? A szabotáló nép és nemzetellenes bűn­­cselekményt követ el, ami ma halálos íté­letet von maga után. " F­elhívás A jóvátételi beszolgáltatásról jelent meg egy rendelet. Ennek a kötelezettség­nek mindenki tegyen eleget, hogy ezzel is hozzájáruljunk annak a nagy hibánknak a kiköszörüléséhez, hogy Magyarország Volt az, aki utoljára lépett ki (legyőze­­tése után) a hitleri rablóhadjáratból. — Mutassunk a pontos és lelkiismeretes be­szolgáltatásunkkal is bizonyítékot, hogy tévedésünket őszintén megbántuk. Hol lehet terményt beszolgáltatni? Az illetékes hatóság közlése alapján értesítjük az érdekelteket, hogy a kötelező terménybeszolgáltatás az alanti helyeken eszközlendő. Azok a­­gazdák, kik földjük után tartoz­nak fizetni, a volt Úri Kaszinóban (Kos­suth F. út). A belterületen lakók, kik a fejadag után fizetnek, a Mandel féle raktárba (Nép­kör utca­; A VI—XIV. kerületban lakók az ev. bazárban (Szabadság tár) lévő Kiszely­­féle raktárba viszik be terményüket. Bérbeadás esetén a bérbeadónak kell gondoskodnia, hogy a bérlő az előírt mennyiséget beszolgáltassa. Feles földnél pedig közösen adják ösz­­sze az előírt mennyiségiét. Mindkét esetbe­n a földtulajdonos a fe­lelős a beszolgáltatási végrehajtásért. Az ú­jonnan földhöz juttatottak eseté­ben pedig annak kell a terményt beszol­gáltatnia, aki a termést betakarította. Ab­ban az esetben is, ha a föld még nincs telekkönyvileg a nevére írva. A 134. bevonulási központ példaadó cselekedete Örömmel vettük az értesítést, hogy Szigethy szd. parancsnok kezdeményezé­sére a 134-es hév. központ parancsnok­sága 12 fővárosi szegény gyermeket hívott meg a téli hónapokra vendégül. Hálával és köszönettel emlékezünk meg az ilyen ne­mes cselekedtről, s örömmel tapasztalják, hogy hadseregünk itteni tagjai — élén bev. központ — demokratikusan gondol­kozik. A gyermekek felügyeletét Mayer Éva tanítónő vállalta, kinek szakszerű és szeretetteljes nevelése mellett szegénysor­­sú gyermekvendégeink szeretettel fognak visszagondolni a Cegléden eltöltött idők­re. Hisszük azt, hogy ezen példa nem lesz egyedülálló és többen fognak je­lentkezni éhező pesti gyermekek vendé­gül látása végett a Magyar Kommunista Párt ceglédi székházában. Osztályok — osztályképek Irta : PÁRKÁNYI ISTVÁN I. A magyar társadalom politikai réteg­ződése az utóbbi időben lényeges vál­tozáson ment keresztül. A háború előtt az osztályhatárok eléggé világosak Voltak­ Felül, mint uralkodó osztály - a nagy­­polgárság, a mely gazdaságilag három tagozata volt. 1. A Takarékok és Ban­kok Egyesülete, (TBE), 2- Gyáriparosok Országos Szövetsége (GyOSZ), 3- Or­szágos Magyar Gazdasági Egyesület az (OMGE). Az­­uralkodó nagypolgárságnak ezek voltak a gazdasági szervezetei. Ezeken a szervezeteken keresztül tartotta kezében és irányította Magyarország egész gazda­sági életét. Ennek az uralkodó nagypolgár­ságnak politikai szervezete már nem volt ennyire zárt, politikai határvonalai nem voltak ennyire világosak, mert úgyszólván az akkor létező valamennyi politikai párt­ban érdekelve volt.­­ | 1 Fiji1 A kispolgárság — sem gazdaságilag, sem politikailag nem mutatott egységes képet, politikai egysége csak halvány kon­túrokban jelentkezett. A politikailag ér­tékesebb —■ de sajnos, elenyészően kisebb része szimpátiával kisérte az osztály­tudatos munkásság és parasztság feltörek­vő harcát, túlnyomó nagy többség a Horthy Szálasi féle rémuralom derékhadát adta-A munkásosztály — élén a Magyar Kommunista Párttal, — mindvégig meg­őrizte a maga osztályintaktságát, gaz­dasági és politikai harcának egységét- A magyar munkásosztály sok áldozattal járt, harcot vívott olyan célokért, amelyek lé­nyegükben nem is egy osztály, hanem való­jában a polgárság, illetve a nemzet szolgá­latában állottak és állanak m még ma is. A munkásosztály harcainak közvetlen célja, elsősorban a demokratikus szabad­ságjogok kivívása volt. Harcoltunk a négyszáz esztendős feudális reakció ellen, olyan szabadságjogokért, amelyekkel a legtöbb európai állam munkássága és pol­gársága már rendelkezett. Ilyenek voltak: a valóban demokratikus népképviselet fel­állítása, a sajtószabadság, a gyülekezési és szólásszabadság, olyan iskolareformok, amelyek lehetővé tették volna a munkás­ság, parasztság és a kispolgárság gyerme­keinek akadálytalan iskoláztatását, har­coltunk a hadsereg és a közigazgatás de­mokratizálásáért, Külpolitikailag harcol­tunk minden olyan hatalmi csoportosulás­ban való részvételünk ellen, amely hábo­rúra vezethet. Egyszóval harcoltunk Ma­gyarország gazdasági és politikai függet­lenségéért. Legrosszhiszemű­bb ellenfeleink sem ta­gadhatják, hogy a fentebb leírt célokért valóban őszintén és becsületesen harcol­tunk, de azt sem vonhatják kétségbe, hogy ezek a célok egytől-egyig nemcsak speci­álisan osztálycélok voltak, hanem egybees­tek az igazi nemzeti célokkal is, ezzel is­mét bizonyítást nyert az a gyakran han­goztatott állításunk, amely szerint a mun­kásosztály — pontosabban a Kommunista Párt — célkitűzései, érdekei nem ellenté­tesek, sőt azonosak a nemzet célkitű­zései­­vel és érdekeivel is­ (Folytatjuk). —­ A községi nőikereskedelmi szaktan­folyamon a rendes tanítás f. hó 14-én hétfőn — ismét megkezdődik. Ma délelőtt 10 órakor párt-nap az Urániában

Next