Cegléd, 1946. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)

1946-07-07 / 27. szám

1946 JÚLIUS 7. VASÁRNAP fra 20.000 adópeilgő II. IVfOLYAM, 27. SZÁM. DEMOKRATIKUS H­ETIUP ­ községi választások Kassai László Alig­­néhány hete annak, hogy lapunk hasábjain keresztül erélyesen visszautasí­tottuk a Kisgazda Újság állandó szemé­lyeskedő hangját, amely egyik fő megron­­tója volt a ceglédi politikai életnek. Ez okból, vagy más elgondolás miatt — az okot most nem kutatjuk — a személyeske­dések megszűntek és viszonylagos nyugalmi állapot következett be. Ennek a magunk részéről örvendtünk a legjobban, hiszen a város lakosságának túlnyomó többsége ezekben a hetekben a legnagyobb és legne­hezebb munkában van, az új magyar kenyeret takarítja be. Ez az időszak teljes nyugalmat követel, hogy a túlfeszített mun­ka következtében amúgy is könnyen hevülő emberek életéből minden súrlódás kikap­­csoltassék. A magunk részéről ennek a célkitűzésnek teljes mértékben eleget is tettünk és teszünk. Tömegeinket elsősor­ban az aratási és betakarítási munkák fontosságára hívjuk fel és gyűléseink is állandóan ezt célozzák. Végre elértünk a felemelkedés első lépcsőjéhez, az új pénzhez, ehhez az új pénzhez azonban a termelés fokozásához múlhatatlanul szük­ség van. Termelni és termelni, ez most a mi jelszavunk, hogy a jó pénznek, amit a magyar nép kezébe adunk, biztos gaz­dasági alapja legyen a visszakapott arany mellett.Érthető tehát elcsodálkozásunk, amikor a »Kisgazda Újság« legutolsó száma is­mét a kö­zségi választásokkal foglalkozik, sőt — nem tudjuk milyen hírforrás alap­­­ján­yi a választások dátumát is megha­tározza szeptemberben. Nem azért foglalkozunk most ezzel a kérdéssel, mert ellentéteket akarunk szí­tani. De itt lenne a végső ideje annak, hogy azok, akik a túloldalon politizál­hatnak, vagy újságon keresztül közvéle­ményt irányítanak, végre felülemelkedné­nek a saját, önző kis céljaikon és az egyetemes nemzeti érdekeket tartanák szem előtt. Minket nem lehet áltatni és nem lehet megszédíteni. Mi nagyon jól tudjuk, hogy miről van szó. A kisgazdapárti kisgaz­dák most nem politizálnak. Ők jól tud­ják és átérzik mi a kötelességük önma­gukkal és nemzetükkel szemben. Hajnal­­tól­ napestig vágják a rendet és ha elfá­radt derekukat egy pillanatra kiegyenesí­tik, nem a községi választásra gondolnak-Azoknak olyan fontos ez, akik most lesötétített szobájukban a hűvösön heve­­résznek és arról álmodoznak, hogy a köz­ségi választások után milyen nagyszerű vezető állásokat nyernek majd el. Ezek, — akikről mi mindig mint lakkcipős kis­gazdákról beszélünk — azok, akik most a magyar nép legnagyobb erőfeszítése idején is csak azzal törődnek, hogy hogyan tud­nál politikai boszorkánykonyhájukon a saját pecsenyéjüket megsütni. Mi nem vagyunk sem álszemérmesek, ■sem szentimentálisak és megmondjuk ke­reken, hogy nem kérünk ezekből az urak­ból. Nem óhajtunk a magyar nép nyakán ■olyan vezetőket, — sem Cegléden, sem­­ másutt—­ akik már 6 hónapja mind­en­­ erejükkel megnehezítik a közigazgatás megtisztítását és hamis álszenteskedésel védik a nyugatra távozott hitleristákat Ugyanúgy, mint az itthonmaradt hazaáruló­kat. Nincs szükségünk olyan emberekre, akik az infláció hiénáit és a dologkerülőket Dolgozók a dolgozókért Szabályozták a piaci árusítást A múlt pénteki piacon valóságos kálvá­riát jártak a bevásárolni szándékozó asz­­szonyok. A dolgozók az új kormányintéz­kedés következtében az elmúlt héten kap­ták adópengő szerint a fizetésüket. Az új fizetési alap reményt jelentett arra, hogy a legszükségesebb néhány kilónyi zöldfé­léhez a dolgozók elcsigázott és leromlott szervezete hozzájusson. A szennyes spekuláció és a feketézők siserahada azonban keresztülhúzta a kor­mány intézkedését és a dolgozók reménye­it. A legvadabb rémhírek bedobásával és­­lelkiismeretlen ráígérgetéssel annyira fel­verték reggeltől­ délelőttig az árakat, ami minden eddigi áruzsorát felülmúlt. Több­ször is kint jártunk a pénteki piacon, ahon­nan az asszonyok kivétel nélkül elkesere­­dett arccal, a tehetetlenségtől és méregtől könnyező szemekkel és üres kosarakkal jöttek vissza. Akikkel szóba álltunk, — akár tisztviselő,, tanár, vasutas, munkás vagy egyéb fix fizetésből élő asszony volt, — csak lemondóan legyintett vagy a ki­fordított kosarát­­mutatta válasz helyett. Ilyen körülmények után történt, hogy a városi képviselőtestület — Bárdosi Jó­zsef indítványára — azonnal, még pénte­ken délután megszavazta a piaci árusítás új rendjét, amely kedden reggel lépett életbe. Az új intézkedés természetesen várat­lanul érte az árusokat és a spekuláció le­hetőségeit csírájában elfojtotta. A lelkiis­meretes rendőrök és fogyasztási ellenőrök fáradságot nem ismerve vigyáztak, hogy az uj rendnek érvényt szerezzenek. Egyes árusok próbálkoztak, vagy kifejezetten szembehelyezkedtek az új renddel. A rendőrség minden indokolt panaszt azonal a helyszínen orvosolt és az izgága vagy spekuláló árust azonnal a rendőrségi fog­dába vitték át. Az asszonyok pedig felderült arccal és megtelt kosarakkal járták a ceglédi ut­cákat, hogy legalább a legszükségesebb zöldféleségeket és néhány szem gyümölcsöt vásárolhattak családjuknak. Városi Köz A képviselőtestület múlt szombati ülésén napirend előtt felszólalt Bárdosi József a Szakszervezetek Szakmaközi Bizottságá­nak titkára. Felszólalásában rámutatott arra, hogy az infláció akkora méreteket öltött, hogy a dolgozók képtelenek valamit is vásárolni fizetésükön? A piacokon reg­geltől délig több száz százalékkal emel­kednek az élelmiszerek és egyéb közszük­ségleti, cikkek árai. Ennek az aránytalan és indokolatlan áremlekedésnek megakadályozására a kö­vetkező javaslatot tette: A képviselőtestület hatalmazza fel a polgármestert a közellátási cikkek árának az adópengő emelkedése arányában tör­ténő rögzítésére. Az árak reggel 6 órá­tól másnap reggel 6 óráig változatlanok, az új árat az adópengő ugrásának megfe­lelően fogják megállapítani. A javaslathoz a Kisgazdapárt részéről d­r. Antal István szólt hozzá, aki termé­szetesen ellenezte a javaslatot. A képviselőtestület azonban majdnem egyhangúan magáévá tette a Szakszerveze­tek javaslatát és bizottságot küldött ki a határozat végreha­jtására. A bizottság a pártok és a Szakmaközi Bizottság egy­­egy képviselőjéből áll. A határozat értelmében már kedden élet­­be lépett az új rend a piacokon. A továbbiakban folyó ügyek szerepeltek a közgyűlés napirendjén, melyeket a kép­viselőtestület tudomásul vett, majd egy képviselő interpellációjára egyhangúan úgy határozott a közgyűlés, hogy a város vezetőségét sajtóper indítására hatalmazza fel a »Ceglédi Kisgazda Újság« ellen. NYITOTT SISAKKAL és félreérthetetlen módon támadott a leg­utolsó napokban a reakció. Ezúttal nem a felszabadító hadsereg tagjai ellen elkö­vetett terrorcselekményekkel vagy fasiszta összeesküvések létrehozásával jelentkezett Ebben az újab­b támadásban taktikát vá­lasztott. Az augusztusi új pénzig hátra­lévő néhány hétben a dolgozókat akarta szembeállítani az ország becsületes ve­zetőivel és így megnehezíteni az ország helyzetét. Egyrészt egyes kisgazda kép­viselők népgyűléseken — pl. Belső Gyu­la Zala megyében — a forint ellen iz­gatnak, ugyanakkor a reakció láthatatlan része — a spekuláció — az árakat úgy felhajtotta, hogy a dolgozók keresete ma már óráról-órára semmivé válik. A cél világos és tiszta. Addig szeretnék a dol­gozókat saját piszkos céljaikra felhasz­­nálni, amíg a munkás munkájáért és a paraszt terményeiért nem kap értékálló pénzt. Ezúttal azonban csúfos vereséget szenvedtek. A magyar dolgozók rendíthe­tetlen nyugalommal tűrnek és még így sem —a valóban bőrükre menő játék esetében ■— sem adják oda magukat a reakció esz­közének és játékszerének. A kormány­­küldöttség nagysikerű nyugati útja, amely — Rákosi Mátyás szavaival élve — fő­leg gazdasági vonatkozásban járt kiváló eredménnyel, belpolitikailag is nagy ered­ményt jelent. A dolgozók bizalma meg­erősödött az új pénzben és nyugodt türe­lemmel várják a csengő forint megjelené­sét. mentik a közmunka alól és akik jólesően hunyorítanak egyet a szemükkel, ha egy fasiszta összeesküvőről hallanak. A Baloldali Blokkba tömörült pártok félreérthetetlenül megmondták, hogy együtt akarnak haladni a becsületes kisgazdákkal. De nem ismerik el a karriervadászokat, nagytőkéseket, és a letűnt rendszer ittma­radt csatlósait. Községi választások lesz­nek, hiszen jogállamban élünk. De csak ■akkor, ha a gazdasági kérdések és a kis­gazdapárti belső bajok megoldódtak. ÜVEGÖNTŐK Irtás József Attila Az üvegöntök nagy tüzeket raknak És vérükkel és verítékükkel összekeverik az anyagot, Mely katlanukban átlátszóvá forr. .Azután meg táblákba öntik S erős karjuk fogyó erejével Egészem simára hengerük- S amikor megvirrad a nap, A városokba meg a tanyai viskókba Elviszik vele e világosságot. Néha napszámosnak hívjátok őket, Néha pedig költőnek mondjátok. Néha nem több egyik a másiknál. Lassan egyformán elfogy a vérük, ők maguk is átlátszókká lesznek. Ragyogó, nagy kristályablakok A belőletek épülő jövendőn. Újra és újra elolvastuk az újsághírt és nem akartunk hinni szemeinknek. De a nyomtatott be­tűk szilárdján állták tekintetünket, hogy hirdessék a tényt. Mindszenty hercegprí­más elrendelte a vizsgálat megnyitását dr. Tóth Tihamér egykori­­főpásztor és egyházi írón boldoggá­ és szenttéavatása perében. A katolikus Egyház magánügye, hogy kit avat szentté, vagy kit nem, de azt hisszük, hogy Tóth Tihamérnak, az ellen­­forradalmi Horthy-fasizmus hírhedt fő­papjának szenttéavatása megcsúfolása len­­ne a kereszténység szent eszméinek. Voltak a magyar katolikus Egyháznak: olyan papjai, akik az igazi kereszténység apostolai voltak. Annak a kereszténység­nek zászlóvivői, amelyet Jézus Krisztus hirdetett. Úgy látszik azonban, hogy eze­ket — a Nagybátű Mészáros Lőrinceket és a Martinovits Ignácokat — nem jut eszébe Mindszentynek szenttéavattatni. A SZÁMOK, amelyeket szemrebbenés nélkül kimond­­tunk az utolsó hetekben, olyan képtelen na­gyok lettek, hogy érdemes velük néhány sorban foglalkozni. Az első u. n- kis világ­­háború után az akkori magyar pénz, a korona, a milliókig jutott el. Az egyszerű polgár legfeljebb száz millióig számolt, de azért már kis családi házat lehetett venni. Most eljutottunk a billióhoz is, sőt már százezer billióban beszélünk. Ez a ritka vendég számországban olyan hatal­mas számsor eredménye, amit kifejezni vagy könnyen érthetővé tenni alig lehet. Ha valaki csak egy millióig­­ ,pengő­ben már nevetséges összeg, holott a há­ború előtt gyönyörű birtokot lehetett ennyi pénzből vásárolni — számolna egyesével kb. tizenkét napon keresztül éjjel-nappal megállás nélkül számolnia kellene. A mil­liárdhoz már mintegy harminckét évre volna szükség — viszont a billióhoz, — amivel most dobálózunk — harminckét ezer évig tartana a számolás. A keddi piacon 200 billióban nyert megállapítást a tojás ára- Azaz hárommillió és 200000 évig kellene a pengőket egyesével lerakni, amíg a ceglédi piacon megszabott áron egy tojást lehetne vásárolni- De való­jában így is van... — A Magyar-Szovjet Művelődési Tár­saság első országos kongresszusa a héten zajlik le Budapesten. A kongresszus ülé­sein több ceglédi kiküldött vesz részt. Ma, vasárnap d.e.­­1 211 órakor PÁRTNAP a székházban MKP

Next