Cegléd és Környéke, 1927 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2. oldal az ismeri a meg nem unható, a mindig új és nem fogyható erő forrását az egyén és társadalom számára. Hiába fordulunk bőbeszédű színes áradozással egy külsejében keresztény társadalomhoz áldozatkészségért, vagy hiába akarunk kemény erőszakkal életet teremteni egy korhadó törzsbe, s az nem fog új világot, egységes maj gyár életet teremteni. Szinte érthetetlen, hogy ezer évek tanulságait nem véve figyelembe kísérleteznek csodaszereikkel sok okos, savas embereink és olyan erőtlen vérszegénységgel haladnak el a recipe írásnál, az egyetlen gyökeresen és biztosan megújító erőforrás — a kereszténység mellett. Ha a piaci kofák olyan gyámoltalan szégyenprrral kínálgatnák almájukat a piacon, mint a mai úgynevezett keresztény irányú írók, ugyancsak nem kapna senki kedvet, hogy beleharapjon. Miért kell szégyelni a határozott gerinces kereszténységet, miért kell a keresztény erkölcs rovására jónak szánt munkáinkba is csaléteknek erkölcstelen malacságokat feltálalni, hogy azután többet ártson, mint használjon ? Kívánja az olvasóközönség ? Még nem akarunk nevetséges maradi erénycsőszök lenni ? Az olvasóközönséget az írók szoktatták a léhaságok szeretetére a múltban. A nemzet el is nyerte jutalmát az országcsonkítás irgalmatlanságában. Az egység megteremtéséért — ha kell — tehát saját népszerűtlenségük árán is vissza kell nemesíteni a közönség ízlését. És ha az „álszentesség és maradiság“ ereje meg tudja menteni e nemzetet, miért fázunk mi az ostoba, hazafiatlan és üresfejű léha emberek e felületes bírálatától ? Nincs más menekvésünk, mint bátor hittel újra kezünkbe ragadni a szereinket és egy új szent isteni hittérítésben megszüntetni a modern pogányságot olyan hittel és olyan erővel, mint első királyunk tette. Bele kell égetni a fellobbanó máglya tüzébe modern pogányságunk minden féltve őrzött és nagy kincsnek hitt bálványait. Nem kell megkegyelmezni az állítólagos örök értékeknek sem. Legyünk szegényebbek holmi modern rongyok híján, de lélekben ezerszer gazdagabbak a krisztusi erkölcs alapján és országunk biztosított egy újabb ezer év számára. Tiszta levegőjű hittel telített keresztény irodalmat, közéletet kívánunk, törhetetlen keresztény újjáébredést az igazi feltámadás előkészítésére. Az újévnek hazug önámító reményeit csak úgy tudjuk felváltani az erőteljes haladás valóságává, ha tudunk majd kemény, lelkes, meg nem torpanó, hitből élő keresztények lenni. A hisztérikus nyavalygók minden sápítozésa dacára önfeláldozó akaraterővel teremtünk élő hitet ez országban, s akkor az egyén bármilyen helyzetben talál megnyugvást és a magyar ifjak dalában a jövő idő biztosan jelenné válik . „Van még feltámadás, magyar jövő.“ V. J. — Az újév keletkezése. Ma, mikor az egész föld kerekségén visszhangzik a sok jókivonat e napon, nagyon kevesen tudják, hogy ez valaha pogány ünnep volt, melyet az egyház megnemesített. Julius Caesar Kr. e. 45-ben javította a naptárt — amely szerint számítanak a görög keletiek ma is — akkor a polgári év kezdetét január 1-re tette. A kapaszkodni. Ugyancsak a fenn említett faluban, úgy a karácsony táján régi szokás szerint — a múlt évben is — összeállt a kántálók és betlehemesek csoportja. A betlehemeseket itt Cégié- ben is ismerjük. Egész kis karaván: első, második, harmadik pásztor — szakálas, sujtás kis legények —, egy fehér angyal a főszereplői s a Betlehemvivő gyerekek. A faluban még ősi formájában láthatjuk a betlehemesést. A pásztorok lefeküsznek ott álló helyükben, s angyal költi őket: „Dicsőség a magasságban Istennek!“ A pásztorok nagynehezen megértik a jelenést és vígan éneklik a pásztorok dalait: Betlehembe induljunk, Dudaszóra ballagjunk, Fújjad Andris sípodat Én is furulyámat Ale- aleluja. A cseh csendőröknek persze bejelentik, s azok nagy kegyesen engedélyezik. A nyugalomba vonult öreg tanító bácsi oktatta őket évtizedek óta, s ma is ő a hűséges előkészítője. Talán szokásból, talán — mert egy kicsit jól esik tanítani — magyarul. Járta is ez a lelkes csapat a falut, hol itthol ott hangzott fel a vig ének az esti csendben. Közel karácsonyhoz egy este hiába várták a betlehemeseket a gyerekek. El is álmosodtak a kuckóba, míg anyjuk az ágyba nem tette őket. Pedig a mi kis betlehemeseink most is szerepeltek, csak egy kicsit kisebb, — kimentek a határra —, túl a szabad hazai földre. Meggyújtották a gyertyáikat, lefeküdtek a havas földre és végig játszották a szokásos betlehemi játékot. Minthogy az öreg tanító bácsi tanítás közben ráért megismételni a Hymnust és a Szónátot, a mi kis falusi gyermeink ajkán felhangzott: az „Isten áld meg a magyart“ és „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell.“ Azután letűztek egy kis fenyőágat és kis teli szívükkel hazaballagtak. Én azt hiszem, ezeket a kis fenyőket megeleveníti és a csonkahaza fenyőnel összeölelteti szent nagy feltámadásban az Úr. V. J. CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE 1. szám pogányok ezt a napot nagy kicsapongásokkal ünnepelték és az egyház csak nehéz és hosszú küzdelem után tudta megszüntetni. A püspökök bűnbánati nappá tették. „Ezeken a napokon azért böjtölünk, hogy mialatt ők örvendeznek, mi érettük sóhajtozzunk“ — mondja Szent Ágoston. Az egyház ünnepet is rendelt e nap megszentelése végett az Üdvözítő első templomi megjelenésére. Jézus példát mutatott evvel az emberiségnek arra, hogy az igaz keresztények az egyházi és világi törvényeknek pontos teljesítői, mert a kevésbbé célszerűnek látszó törvényeknél is helyesebb a törvényt teljesíteni, mint bírálgatni. — Valamikor Újév napján ünnepelték Jézus szentséges nevének ünnepét is, ma, újév utáni első vasárnapon, tehát most jan.s 2-án. Boldog örömmel mondhatjuk Szt. Beráttal, Jézus neve : „szájunkban édes méz, S füleinkben bájos ének, szivünkben öröm és vigság.“ Az Egyház is megismétli a szentírás szavaival: Jézus nevére mindenki térde meghajoljon. Régebben ez a név zendült fel a keresztények harcaiban és a haldokló utolsó sóhajában. Boldog ma is, ki érzi e név erejét és életét benne megszenteli. — Uj előfizetés. Amikor lapunk minden barátjának őszinte szeretettel kívánunk boldogságot az új évben, egyúttal kérjük, hogy lapunknak továbbra is támogatója és terjesztője legyen. Lapunk szellemét a tiszta keresztény meggyőződés élteti. Minden sora annak a biztos meggyőződésnek a forrásából fakad, mely egyedül az élő hit erejével akarja megteremteni az egységes Magyarországot, amely a csonkaság biztos gyógyszerét az áldozatokra nevelő és hősi elhatározásokra egyedül képesítő hittől várja. Ez a mi politikánk. Ez a politika lesz iránnyítónk a jövendőben is. Azért e nemes célt önzetlenül szolgáló írógárdának jöjjön támogatására minden, hazánk jövőjét a mi irányunk szellemében biztosítani óhajtó ceglédi polgár. Negyedévi előfizetési dij 20.100 korona. Előfizetni lehet az Urak Kongregációjának bármelyik tagjánál és a Szent-István Társulat üzletében. — Karácsonyi bál. A Katholikus Kör f. hó 26-án tartotta meg karácsonyi bálját, mely a Kaszinó Egyesület szépen díszített helyiségében folyt le. A bál teljes egészében a már eddig is megszokott sikereihez méltóan végződött. A hatalmas helyiség 148 órára zsúfolásig megtelt, amikor a „Turul“ szövetség tagjai által előadott műsor szórakoztatta a közönséget, mely után táncra perdült az ifjúság s mint minden évben így az idén is a Katholikus Kör karácsonyi báljának közönsége egy pompás és hangulatos est emlékét vitte magával. — Hangulatkeltés Lendvai érdekében az a légből kapott állítás, mintha dr. Erdélyi Aladár megválasztott országgyülési képviselőnk a paksi mandátumot tartaná meg s még nagyobb hazugság a „Hétfői Napló”nak az az állítása, hogy „a lemondott ceglédi mandátum előreláthatóan Lendvai István kezére kerül“. Illetékes helyről fel lettünk hatalmazva annak kijelentésére, hogy az ilyen feltevésekből egy szó sem igaz, amit legjobban igazol az a körülmény, hogy dr. Erdélyi Aladár már megbízást adott arra, hogy részére Cegléden lakást keressenek.