Cegléd és Környéke, 1931 (7. évfolyam, 1-50. szám)

1931-01-04 / 1. szám

2. oldal CEGLÉD ÉS KÖRNYÉKE Kommunisták paradicsomából A katolikus világ feje, a római pápa új rendeletet adott, hogy a csendes misék után mondott lépcsőimádságot az Oroszországban vallásukért szenvedő vértanú hívekért ajánl­juk fel. Ezzel is figyelmünket odairányítja ahhoz a végtelen mezőkön elterülő országra, melyben annyi szenvedés, üldözés éri mind­azokat, akik Istenben hisznek és imádkozni merészelnek. Mi, akik szent hitünkben Istent imádhatjuk, benne vigasztalást és lelki erőt meríthetünk, nem is gondolunk arra, hogy lehetnek lelket­len emberek, akik abban látják az emberek szebb és boldogult jövőjét, ha ajkukra for­rasztják az imádságot és megtagadják a mindenek Alkotóját, az Istent. Hogy azután mit érnek el az ilyen isten­telen, vallásellenes társadalmi berendezéssel, azt olvashatjuk az Oroszországot megjárt utazók rettenetes elbeszéléséből. Egy nem éppen keresztény újságból olvashatjuk, hogy oroszországi félig-meddig barátaikról kényte­lenek a következő hírt közzé tenni: C. J. Ketchum, a Daily Express kiküldött tudósí­tója hosszabb cikkben vázolja Szovjetorosz­­országban uralkodó állapotokat. A tudósítás szerint az egész 140 millió főnyi lakosság élelmezés és ruhaellátás tekintetében a leg­szűkebb személyi adagokra van szorítva. A nagy éhínség óta nem dühöngött ilyen rette­netes nyomorúság Oroszországban. A lakos­ságot hét élelmezési osztályba sorozták. A legnagyobb adagokat az első három osztály kapja, amelybe a testi munkások és család­tagjaik tartoznak. A következő két osztály, a szellemi munkások s családtagjaik kisebb adagokat kapnak. A hatodik osztályba tar­toznak a 14 éven aluli gyermekek, akiknek az az előjoguk van, hogy egy korty tejet és minden második nap egy tojást kapnak. A hetedik osztály, az u. n. burzsoázia, egyálta­lán nem kap élelmiszerjegyeket és boldogok, ha néha egy kis lóhúshoz hozzájuthatnak. Az élelmezés főképpen fekete kenyérből áll; még az első osztálybeliek is nagy ritkán jutnak kis húshoz vagy margarinhoz s az adagok többnyire csak éppen az éhhaláltól való megmenekülésre elegendők. Ruházati cikkeket ugyancsak jegyek ellenében adnak a hét négy napján, amikor azután legelke­­seredtebb tülekedés folyik a legócskább­­ darabokért. A közlekedési probléma ugyancsak súlyos, a Háború előtt Moszkvában 29 000 bérkocsi­­ járt, számuk ma 1200-ra olvadt le, de ezeket a hivatalok állandóan maguknak rekvirálják. Mindezzel szemben a szovjet hatóságok né­hány épülő nagy gyárra mutatnak rá és azt hangoztatják, hogy a haladást a legsúlyosabb szenvedés árán kell megváltani. Eddig szól a tudósítás. Ha ehhez hozzá­számítjuk, hogy Oroszországban 1917-től 1921-ig megöltek 365.250 tanult embert, 6775­­ tanítót, 880 orvost, 260.000 katonát, 192.350­­ munkást és 815.351 földművest. 1921-től­­ 1927-ig összesen 1 834.694 embert gyilkoltak meg a kommunista elvek legnagyobb dicső­ségére. Ezenkívül pedig még megszámlálha­tatlan embert „elsüllyesztettek“ minden hiva­talos eljárás nélkül. Ehhez hozzáteszük a legújabb hírt, amely méltán megkoszorúzza az eddigi nyomorú­­sági adatokat, hogy az orosz Szovjet leg­híresebb követét, Kolontay asszonyt elfogták és vésztörvényszék elé vitték, mert proletárnő­höz nem illő fényes pazarló életet folytatott Mexikóban és Stockholmban. Ehhez még azt is hozzátesszük, hogy az éhínséggel küzdő Szovjet a belső nyomorú­ság ellenére a rabokkal kitermelt fát és búzát külföldön potom áron árusítja, úgynevezett dömping árakkal, hogy a szegény orosz nép szájából elvont búzával külföldön csináljon agitációt a kommunizmus mellett. Mi ugyan hála Istennek nem vagyunk Oroszországban s igy az ottani állapotokról s az ott járt utazók leírásából ismerjük. Ezek után azonban csak az lehet a véleményünk, hogy nem kérünk abból a Szovjet boldog­ságból. Nálunk is volt már ilyen tök és gersli virtschaft, de még­is azt mondjuk, hogy habár nehéz, rossz időket élünk, mégis csak jobb világ van nálunk, mint az orosz mező­kön, hol „szociális termelésből fakad a jó­lét“ — ahogy ők mondják. Mindnyájan azt akarjuk, hogy legyen minden dolgozni akaró embernek kenyere, legyen jobb megélhetés és több megelégedés, — de nem őrült gyil­kosság, csalás és rabszolgatartás. Okuljunk és tanuljunk ! A szenvedélyes halász. Tilalmi idő volt a halászatra. De azért a halász ott ült a tó partján, kezében a horog­nyelet a viz fölé tartva és feszült figyelemmel­­ leste, hogy mikor pedzi a hal a nyélről le­lógó zsinór végén a horgot. A halászszen­­­­vedély annyira úrrá lett fölötte, hogy észre­­ se vette, mikor a csendőrőrmester eléje toppant.­­ — Micsoda ? — Most halászni ? — rivált­­ rá a csendőr. Nem tudja, hogy tilalmi idő van ? — Nem, őrmester úr én nem halászom.­­ — Mit ? Hogy nem halászik ? Hát mi van­­ a kezében ? — Hát... egy horognyél. — Úgy van. És mi lóg le a horognyélről? — Hát... hisz látja az őrmester úr, egy zsinór. — Helyes ! De én a zsinórnak a végén látok valamit. — Igen, őrmester úr, egy horgot. — Nagyszerű ! És mi az, ami a horgon van? — Egy . .. giliszta. — És ma azt meri nekem mondani, hogy nem halászott ? — Nem, őrmester úr, én ... én tanítottam úszni a gilisztát. Az eladás művészete. Volt egy antikvárius boltjában öt jelenték­telen kis faszobrocska, annyira kezdetleges kivitelben, hogy alig lehetett rajtuk az em­beri formát felismerni. Ezeket az élelmes kereskedő csoportba állította ezzel a felírással: „Az öt érzék.“ Egy napon beállít a boltba egy vevő és elvisz egyet a figurák közül. Az antikvárius a megmaradt négyet a kirakatba teszi s ezt a nevet adja nekik : „A négy évszak.“ Új vevő jelentkezik, aki szintén megszerez magának egyet a szobrocskák közül. Ekkor az antikvárius ismét megváltoztatja a felírást így: „A három Grácia.“ Kevéssel később vevőre talál a harmadik szobrocska is s természetesen most már a két figurára apadt csoport ezt a címet viseli: „Ádám és Éva.“ Végre, mikor már csak egy maradt meg a szobrok közül a kereskedő birtokában, az ezt a hangulatos és szuggesztiv nevet kapta: „Az elhagyatott.“ Spanyolból. Könyvkötészeti munkákat a legdiszeseb­b kivitelben és legolcsóbban készít Simon és Garab Cegléd, evangélikus bazár 1. szám — Szent missió Kocséron. Két szentéletü ferencrendi atya karácsony hetében 8 napos szent missiót tartott Kocsér község rk. temp­lomában, amelyet a hívek minden alkalom­mal zsúfolásig megtöltöttek. Igazat adunk a missiót végző ferencrendi atyának és vele együtt mi is hisszük, hogy a szent missió áldásos hatása eredményekben gazdagon fog mutatkozni a kocséri rk. hívek minden­napi életében . Súlyos baleset érte városunk közsze­retetben álló volt polgármesterét dr Gombos Lajos m. kir. gazdasági főfelügyelőt, aki a múlt héten hivatalába, a földművelésügyi minisztériumba igyekezett s a gróf Vigyázó Ferenc­ utcában a síkos utón megcsúszott s oly szerencsétlenül esett, hogy jobb lába forgóban eltörött. A mentők szállították be a súlyosan sérült főtisztviselőt a Verebélyi kli­nikára, ahol azonnal gipszkötést alkalmaztak. Szerencsétlenül járt volt polgármesterünk személye iránt városszerte nagy a részvét s reméljük, hogy súlyos balesetéből hamarosan felgyógyul. — A Kath. Nőszövetség, valamint a Jézus Szive Szövetség viseltes ruhaakciójához a következők járultak adományaikkal: dr Zalai Károlyné, dr Hitter Miklósné, Harnisch Ká­­rolyné, Hunyadi Teréz, özv. Dobos Györgyné, Gyanotti Frigyesné, Zakár Jánosné, Kovács Istvánná, Erős Józsefné, Valu Józsefné, Magyar Antalné, Dobos János, v. Fehérváry Dezsőné, Erős Jenőné, Szabadi Bálintné, Szalay Etelka, Drányány Aranka, Csala Jó­zsefné, özv. Lengyel Istvánné, Pintér Pálné, Mészáros Józsefné, Sárik Juliska, Paulovics Jánosné, Kertész Irén, Füle Juliska, Bolla Istvánné, dr Schweig Gézáné, József Imréné, Magyar Károlyné, Jankovics Ferencné, Juhász Rózsa, Waldfogel Miklósné, Pálffy Balázsné, Kuli Györgyné, Grófi Istvánné, Staudt Ká­rolyné, Törnek Sánorné, Endrei Sándorné, Meliska Károlyné, Kovács postamester, Imre Jánosné, Fodor Gerzsonné, Balázs Ferencné, Magyar Antalné (Liliom­ u.), Farkas Mihályné, N. N., Maár Antalné, Nagy Andrásné, Papp Lászlóné, Nagy Mariska, Kiss Józsefné (Sütő u.), Veres Jánosné, Kiss Etus, Czárák Ferencné, Csendes Mihályné, Klöffer Jánosné, Petrényi Andrásné, Szabó Istvánné, Juhász Istvánné, Mészáros Józsefné, Juhász Pálné, Huszár Józsefné, dr Kisfaludy Lászlóné, Zakar Lász­lóné, Imre Mancika, Csendes Pálné, Száraz Mária, Száraz Teréz, Győri Böske, Bauer Erzsi. — Mansz hírek. Vasárnap, december 28-án előadást tartott a Leánykör részére Szőnyi Sándor rgimn­ igazgató a nő helyzetéről a társadalomban. A mélyenszántó, élvezetes előadás nagy hatást ért el. — A Leánykor által január 18 án rendezendő nagyszabású teadélután előkészítésén nagyban buzgól­kodnak az egyesület tagjai, nívós, kedves, változatos műsorszámok összeállításával. A hangulatos délután iránt, máris nagy érdek­lődés nyilvánul meg városszerte.

Next