Czegléd és Vidéke, 1891 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1891-04-26 / Mutatvány szám

l-ső évfolyam. C Z E GI L­É D és VI­D É K E. társadalmunk minden rétegéből emelkednek sür­gető hangok, azt hisszük, Czegléd város közvé­leményének adunk kifejezést, ha kijelentjük, hogy a népgyűlés mielőbbi megtartása feltétle­nül szükséges, mire nézve kedves kötelességünk­nek tartjuk a nagyközönség ez irányú törek­véseinek keresztülvitelére szolgálatainkat s közre­működésünket felajánlani. Mulatság. Hogy forr, tolong az ember árja ! Nagyon oda­illik e sorok elé a városunkban időző jeles főpap és költő „Bálban“ czimű költeményének eme bekezdő sora. A püspök úr iránti tisztelet s talán egyúttal, hogy Terpsic­ore, áldozatkészségünk iránt a legkis­­­sebb kétségben se legyen, a város színe javát gyűj­töt­ték egybe a limit csütörtökön megtartott püspök­­bálra a „Népkör“ termeibe. Már napokkal előtte jóslatokat mertünk a jó siker iránt tenni, az ablakok alatt ki-ki hangzott egy-egy kedves női hang dúdolása, a legújabb ke­len­gőből : „Nem cserélek senkivel, A táncz az én életem . . .“ Ezúttal csakugyan nem csalódtunk, de hát hogy is lehetett volna az másként, mikor olyan „régen” volt tánczmulatság s a kedves mamát és papát olyan „könnyű tánczba vinni“, mert ők is ki­váncsiak a jeles egyházi és irodalmi férfiút, Szász K. püspök urat szinről-szinte látni, aki szintén meg fog a bálban jelenni. Meg is jelent, úgy 9 és fél óra tájban érke­zett út. Takács József, Ádám K. esperes, Csekey I. és több helybeli egyházi előkelőség társaságában s ott 11 óráig időzött s látva, hogy: „A lányka üde mosolyában Mily vonzerő, oh mennyi csáb van !“ aligha jutottak eszébe olyan sötét gondolatok, a milyenek „Bálban-' ezimü költeményének — a női szépség és a férfi-érték vásárra viteléről, — olyan gyönyörűen és a kőr­t igazán jellemzőleg, megírására inspirálták. Eme kitérés után röviden adjuk referá­­dánkat abban, hogy a legjobb kedély, s kitűnő zene mellett a mulatság eltartott az éjjel legvégső hatá­ráig, jóval túl a kivilágos kivirradton. Ott voltak: Leányok : Asztalos Teréz, Balog Juczi, Balog Terka, Csapó Zsuzsanna, Cseh Zsuzsála, Dávid Mária és Juliánna, Dobos Lidi, Dezső Tini, Farkas Eszter, Farkas Juliánna, Fabianek Vilma, Farkas Mária, Feliczidesz Bella, Cyn­ge Zsuzsánna, Herczeg Juli­ánna, Késik Ilona, Kernács Mária, Márton Eszter, Matolcsi Ida, Makkay Ilona, Martinovics Irén és Ilona, Monori Terka, Nyíri Terka, Nyújtó Mária, Nyíri Juliánna, Nyíri Terka és Eszter, Nyavalya Lidia, Piros Kornél,­­Rafaelovics Katinka, Szabó Lidi, Szalai Izabella, Etelka és Paula, Szálkai Bor­bála, Szebeni Mária, Szegedi Mária, Takács Kata­lin, Tarkó Herm­­in, Tóth Mária, Tóth Katalin, Vá­­róczi Mária, Vajas Mária, Ványi Eszter, Végh­ Ju­liánna, Zsengel­lér nővérek, Zsengellér Terke, Zila Lidia. — Asszonyok : Akócs Istvánné, Banai Pálné, Ból­us Józsefné, Balog Józsefné, Biró Józsefné, Ba­log Sámuelné, Banai Péterné, Banai Jánosné, Czanó Mihályné, Csurgai Mihályé, Cseh Mihály­né, id. Csa­pó Mihályné, Dávid Ferenczné, Doboz Jánosné, Deli Kálmánné, ifj. Dobos Pálné, Dobos Mihályné, Dobos Ferenczné, Dezső Józsefné, Dr. Gombos Lajosné, ifj. Gyömrei Istvánné, ifj. Fü­le Bálintné, Füle Já­nosné, Füle Péterné, K. Farkas Jánosné, Sz. Farkas Jánosné, ifj. B. Farkas Jánosné, Farkas Józsefné, Farkas Sándorné, ifj. Füle Miklósné, Füle Miklósné, Fabianek Vilmosné, ifj. Farkas Pálné, id. Farkas Pálné, ifj. Farkas Jánosné, Kósik Jánosné, Kósik Lajosné, Kiss Józsefné, Kernács Sándorné, Kósik Sámuelné, Kernács Istvánné, Kósik Ferenczné, Len­­dér Mihályné, Makkay Ferenczné, Maczonka Jánosné, ifj. B. Molnár Jánosné, Marosi Jánosné, ifj. Macsali Mihályné, Nagy Józsefné, Nagy Ferenczné, Nagy Sándorné, Simon Béláné, id. Szegedi Péterné, Szüle Istvánné, Takács Józsefné, Tóth Ambrusáé, Tóth Istvánné, Tóth Mihályné, E. Tóth Mihályné, E. Tóth Sándorné, Tóth Mihályné, id. Tóth Istvánné, Tóth Jánosné, Zsadon Józsefné, id. Zsadon Józsefné, Vég Péterné, ifj. Váróczi Istvánné, Vajas Pálné, Vajas Mihályné, Nagy-Kőrös-Besnyő, április 23-án. Tekintetes Szerkesztő úr ! Mióta a mikebudai homokba megrökönyödött pörnyés czeglédiek lassan-lassan minden rossz földett öszeszölnek tollünk, kezdem őket becsülni. Nem egészen bolond emberek ezek. Biz én nem röstellöm a dol­got, hanem, ha akad egy két süös malacz, kóczos borjú, ködös ló, hát biz én behajtatom a czeglédi heti­vásárra, meg vesznek ezek ócsó pizé mindent de osztán tudják is ám a módját, hogy a kóczos borjú­ból hogy lössz czimörös ökör, a kellős lábu meg szilaj csikó. Monja is sok szó az Asztalos koma, hogy „komám mindennek meg van a maga rendje módja“ Hanem ammá csakugyan nem mutat valami nagy módra, hogy egy olyan nagy városnak, mint Czegléd, nincsen piaczhelye. Megvallom, hogy mikó meghallottam, hogy új városházát akarnak szerözni, nem gondolam egyebet, mint hogy megveszik a nagy fogadót s abbé csillának városházát, a réginek a helyén meg piacz lössz; ezé még amint hallom a Gombos urék se haragudtak véna meg, de mondják hogy segítve lössz a bajon, még pedig urasai). Háiszen nem is járja a, hogy még a helybeliektől is szedik a helypénzt, rendes helye még semminek sincs ; ha van busás jövedelem, a kényelemre se kő megfeled­­keziü­, mert ha e lessz, jövedelem is több lessz, ma pedig ha sikerül az a terv, hogy a templomutczától a népkör utczáig kisajátítják a területet, lössz olyan szép és nagy piacra Czeglédnek, hogy még mink is megelégedhetünk vele. Nem is ismerünk majd rá Czeglédre, úgy meg változik. Mind a három templom térségén rössz, igy talán majd a lutránusok is gondolnak valamit s szebb ruhába őtüztetik imaházukat, különben a reformátu­sok se nagyon hirösk­ödh­etnek, mert bizony igy, ahogy van, úgy néz ki az a félbe maradt nagy épület, mint mike a tagbaszakadt ember szétveti a két lá­bát s válla közé húzza a fejét, hanem ha egyszer az a remek épület kiegyenösödik, kitornyosodik, lessz olyan szép, mint a mienk volt mikor még nem fag­­gattak az oldalaihoz sekröstyéket, hanem biz a most má úgy néz ki, mint mikor a délczeg magyar me­­nyecske krinolint vett magára, — az igaz, hogy most ma legalább elférünk alatta. No hát én most ma bevátottam a tekintetes úrnak tett ígéretemet, hanem tekintetes uram se feledkezzön meg rajlam, hanem tiszteljön meg a vadászkomákka, mert van ám kacsa, de tömérdek, meg osztán akad még egy pár tavalyi csirke is a tanya körül, még a borom se fordult még egészen föl a kamrába, de se a Tar, se a Laczi komát othon ne hagyja, mer akkor nem tudnánk elhanani azt a keserves nótát, hogy : „Törtei alatt, körösi határon Árverezik minden ingóságom, A szeretőm beát szagálónak Ennyi bánat sok vóna egy lónak“. Más másszó többet. Tisztelő barátja L. F. Helyi és vidéki hírek­ “ Eljegyzések: Juhász Ferencz városunk fia, nyáregyházai állami tani­tó, eljegyezte: Borka János városi tisztviselő kedves leányát, Irmát. — Varga László abonyi lakos, köztiszteletben álló pol­gártársunk, eljegyezte : Cseh László kedves leányát, Mariskát. Schlesinger Jistian, a helybeli gőzmalmi részvénytársaság gépésze, eljegyezte: Kőim Minkát Kolozsvárról. Tartós boldogságot kívánunk a fiatal házaspároknak! — A czegléd-kecskeméti rk. tanító egyesület f. hó 2- én tartandó közgyű­lésén a következő tételek kerülnek vita­tás alá: 1. Az 1868-ik népiskolai törvény 2. A nép­oktatási tanterv revisiója. 3. A tanító kérdés reformja. 4. A tankönyvek kérdése. 5. A tanítók anyagi kerete Mutatvány szám. 6 Az orsz tanítói segélyalap és árvaház. 7. Az orsz. tanítói központi iroda. — A kálvária temető egyik dísze a Hunyady család sírboltja tegnap délután 6 órakor szenteltetett fel, ahova azután a holt­testek átszállit­­tattak. .fi­a — Hálaadó istentisztelet tartatik az ágost. hitv. evang. templomban f. hó 26-án a szo­kott időben az 1791-ben alkotott 26-ik törvényczikk száz éves évfordulójának emlékére. E törvény a magyarországi protestáns egyházakat felszabadította a majd 300 éven át tartott üldözések alól s meg­adta a protestáns híveknek azon szabadságot, mely­nek birtokában azóta békével gyakorolhatják vallá­sukat. — A „Népkert“ befásitása a legszebb rend­ben folyik. Ideje is volt már, hogy városunk gondos­kodjék egy helyről, hol a lakosság azon része, mely életmódjánál fogva a szobai életre van kárhoztatva, olykor-olykor felüdithesse magát. Természetes, hogy a kert rendezésében első hely illeti meg a város fiatal, törekvő mérnökét. — Kertről szólva, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk Unghváry László faiskolájáról, me­lyet a róm. kath. egyháztól bélelt földön, annyi gonddal, annyi szorgalommal igyekszik megyénk, de egyúttal az ország első ilynemű telepévé emelni. Mindazok, kik országunk gyümölcsfa és gyümölcs­­termelése iránt érdeklődnek, ne sajnálják megtekin­teni e telepet, hol szorgalom és akaraterő egy oly fatelep létesítését czélozzák, mely ha sikerül —pedig kell hogy sikerüljön — országunk fatelepei között az első helyet minden esetben kivi­van­dja magának. — A nem rég megalakult uri-zene társulat Sebők karmester úr lelkiismeretes veze­tése alatt naponként fáradh­atlanul folytatja a gya­korló próbákat ; amint halljuk már a kezdet is sok szép reményre jogosítja úgy a társulatot, magát, valamint az érdeklődő közönséget is. — Halálozás. Dr. Eisert Károly nyugal­mazott katona­orvost, az arany érdemkereszt és hadi érem tulajdonosát f. hó 19-én kisérték örök nyuga­lomra. Az elhunytat a lakosság részvéte kisérte sir­­java. A kcuon­usag peui is aZOiváayo ..... 1Cr.f O),..... sortüzeléssel adta meg az elhunyt bajtársnak. Nyu­godjék békében ! — A helybeli vasút­állomáson e hó 22-én reggel a kocsik tolatása közben négy kocsi összeütődött egy szemközt jövő lokomobillal; a négy kocsi jobbra-balra dűlt, csekély sérülésen kívül na­gyobb baj nem történt. — Ravasz IVLisha czipész-inas műértő szeme­ivel megsanditotta hogy egy atyafi pénzt talált. Utána sompolyog s az atyafi házánál sirva-iiva pa­naszolja el baját-baját. Jaj neki . . gazdája cipőt küldött haza, árát elvesztette, jó ember, könyörüljön rajtam, a talált pénzt én vesztettem el . . . adja, vissza . . Óh jaj nekem, jaj nekem ! Az atyafi meg­szánta a bánatos fiút. . Visszaadjuk fiam, gyerünk gazdádhoz. Persze, hogy Miskánk erre nem számí­tott, s amit legjobbnak vélt, az után megugrott. Az. . .. uram, kihez az atyafi az inas nélkül is eltalált, bizony nem tudott sem czipőről, sem pénzről. Hanem igenis tudta, hogy a lábszij hol áll s a Miska gyereket mikor előkerült, amúgy istenigazában eldöngette. S nem is azt fájlalja most a Miska gye­rek, hogy a lábszijnak lön bőrén szörnyű csattogta­ssa, hanem azt, hogy csak a T. . úr meg ne tudná, mert bizony-bizony dupla fizetés lesz. — Kofák páros viaskodása. Folyó hó 20-án a gabonapiaczon Lendér Mihályné pörlekedést kezdett rokonával, Hanga Páln­éval, ami később tet­­legességbe ment át; volt is a liternek dolga, mert ugyancsak megvérezték egymás fejét; a viaskodásnak az odaérkező rendőr vetett véget. — Lapunk egyes számai 7 lizert Ed­or Gyula úr­­uszerkereskedésében kap­hatók. Tudomására hozzuk a t. olvasó közönségnek, hogy előfizetéseket a most bekövetkező két hóra is elfo­gadunk. Előfizetési ár Május és Június hóra 50 krajczár

Next