Czegléd és Vidéke, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-07 / 1. szám

IV-ik évfolyam. CZEGLÉD és VIDÉKE 1-fő szám, számoljon magával, ha elég merész volt belevágni a dologba. A városi kezelés mellett azonban igazságtalanság az ajánlat fentartása. A város úgy se zaklat senkit, hiszen ép az a baj, hogy nem veszik szigorúan még a csempészkedés megbüntetését sem, és szabadon űzhető, kivált akkor, ha nincs mindenkinek ajánlata. A fő baj pedig az, hogy ha újból veszítünk, mindenki köteles viselni a deficit terheit, fizetünk tehát azok helyett is, akik csalnak és nem fizetnek. Minthogy azonban ma már nem is gondolhatunk a bérbe adásra, nincs egyébb hátra, mint a helyezet összes hátrányait és a körülményeket komolyan megfontolva, gondoskodni olyan új módozatokról, amelyek mellett talán elkerülhetjük a deficitet. Mert azt tudja és vallja mindenki, hogy a mai rendszert tovább fentartani nem lehet. Eddig is az a bajunk, hogy a kezelés helytelen, lanyha, az ellenőrzés pedig, úgy szólva, semmi volt. És az a következetes veszteség, amely évről-évre beköszöntött hozzánk, a részgazdálkodásban is leli magyarázatát. Követeljük tehát, hogy a fogyasztási adó kezelése körül nagyobb legyen a rend és a pontosság, sőt a szigor is. Minden tárgy, amelyre adót szab a törvény, kerüljön tényleg is adó alá. Kivált az ajánlókra vigyázzanak, nehogy mások is igyanak az ajánlat rovására. Ezért azonnal fel kellene újból venni a borokat, s az új év reggeléig elfogyasztott bor után fizesse meg a fogyasztási adót mindenki, mert az ajánlat csak újévtől kezdve érvényes. Mindenek felett pedig, szigorúbb legyen az ellenőrzés. Akit csaláson kapnak, büntessék meg , ne legyenek kíméletesek azok iránt, akik mindnyájunkat meg akarnak csalni. És legyen szigorú az ellenőrzés a tisztviselőkkel szemben is. Nyílt titok, hogy temérdek panasz volt e miatt. Egy emberre nem is helyes az ilyesmit bízni. Azt ajánljuk tehát, hogy a közgyűlés küldjön ki egy állandó ellenőrző és felügyelő bizottságot, amely folyton szemmel tartaná a fogyasztási adó kezelését, döntene a kihágások felett, s havonként beterjesztené jelentését a közgyűlés elé, így talán nem végződnék bukással ez az esztendő is. Legjobb lesz ilyen irányban a legközelebbi közgyűlésen indítványt tenni, úgy tudjuk, hogy ez az eszme felmerült már és általános helyesléssel találkozott mindenütt. Azt is megtehetnék, hogy azonnal rendkívüli közgyűlést hívhatnának egybe, mert a halogatás és a régi rendszer csak kárt és veszteséget hoz újból. Az igazság és a város javának előmozdítása íratja velünk ezeket a sorokat, amelyeket ajánlunk az elöljáróság és a képviselőtestület figyelmébe. — Hisszük, hogy nem is lesz hiába, ha az igazságért harczolunk. — „Szél lesz, asszony hajtja a lovat ! Szél lesz !“ Azután Spingel, a boltossegéd következett. Vele ült gazdájának harmincz év körüti járó, de nem szép hajadon leánya, aki nem valami jól érezte ugyan magát ebben a társaságban, de Spingel úrnak nem mert kosarat adni, sőt édes mamája, a szeretett leány tiszteletére, még hófogó hálót is tétetett a ló hátára. Utánuk Nádel úr, a piktor, hajtott, kedves nejével, akinek jókora szalmakalap ékeskedett kontya legtetején. Azután Zúzmara-köd úr jött Szelma kisasszonnyal, vitte pedig őket egy paraszt fuvaros, akinek olyan volt a lova, hogy indulás előtt gúnyosan megjegyezte a pékmester : a világ minden kincséért se lehetett volna vágni belőle egy jóravaló kifstiket. Következett végül Jurt, a cserző varga, a rézműves és a zenészek egymásután. Ez a díszes sereg öt utczán tüntetőleg végig hajtatván, a déli vámsorompónál kifordult a városból s nemsokára el is érte a tengert. A parthoz nem messze fekvő majorságba vették azután útjukat De ekkorra már utolérte őket a sötétség, amit csak a hó csillogása és a csillagok halavány fénye gyengített egy keveset. Teljes vágtatás közben Zuzmara-köd és Szelma kiáltásokat hallottak éleiről, de nem igen figyeltek rá, mert Zuzmara-köd épen akkor magyarázta Szelmának a jég és hó eredetét, az olvadást és más ide tartozó dolgokat. Épen bevégződött az előadás, midőn czélhez értek. Leugráltak a szánokról, s a piktor felesége jelentette ki először, hogy az ő szalmakalapja esett le. E közben kifogtak a férfiak. — Mi a csoda van már meg a pofádban ? — kérdezé Zúzmara-köd kocsisa a lovától, miközben két rős hosszú kék szalagot húzott ki lova szájából. Azonnal Városi közgyűlés. — 1894. január 4. — Metsző északi szél sivitott végig az utczákon csütörtökön reggel is. A városháza tetejére felhúzott zászlót dermesztő szélvihar lengette. Alig mozdult ki ember a házakból, s bizonyára nem hitte senki, hogy a közgyűlésen mégis telt padok előtt olvassák fel a múlt ülés jegyzőkönyvét. Kint vihar, zimankós, kellemetlen téli idő , bent barátságos meleg és csendes, sima, zavartalan tárgyalás. A múlt pénteki viharos közgyűlés után, amely azonban átvezette ide is az árnyékát, szótalan, egyhangú, érdektelen ülés ! Akkor bent volt vihar, és kint szélcsend, most pedig mosolyogva üdvözölték egymást az ellenfelek is, szinte összeölelkeztek, kint meg a Szelek istene garázdálkodott. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették, azzal a javítással, hogy a Budai út a várostól a vasútig , 8 öl széles legyen. Azután felolvasták a Jókai ünnepély rendező bizottságának átiratát s a város képviseletében kiküldték Gubody Ferencz polgármestert és Szalay Sándor főjegyzőt. Bejelentették és jóváhagyták a világítási anya- Igok szállítására tartott árlejtés eredményét, mely szerint a petróleum métermázsáját 20 írtjával Farkas József, a gyertyát pedig Berger Lipót fogja szállítani a városnak. Elfogadták a tanács azon előterjesztését, hogy 46 frt 80 kr. követelés töröltessék. Tudomásul vették a megye határozatát, mellyel Sebők Bélának a nyomdai munkákra tartott árlejtés ellen beadott felebbezését, minthogy utóajánlatnak helye nincs, visszautasították. Az Ungvári Józsefnek és Szenczi Jánosnak eladott telkekre vonatkozó tanácsi előterjesztést 30 nap múlva tűzik napirendre. Azután a kisajátítási alapból, amelyet ebben az évben úgy se merítenek ki, 2266 frt 12 krt átruháztak és pedig adókezelésre 128 frt 56 krt, katonabeszálásolási pótadóra 19 frt 71 krt, megyei útadóra 33 frt 76 krt, Gerje Perje költségére 34 frt 11 krt, fűtésre 250 frtot, épületfentartásra 500 frtot, napidíjasoknak 600 frtot, előre nem látható kiadásokra 700 frtot, bútorszerzésre és javításra 248 frt 05 krt. A pöczegödör tisztítása iránt tartott árlejtést, Atkári Isván 250 frtos ajánlatával, elfogadták Jóváhagyták a Darnyi-féle háznak 2800 frton óvodai czélokra való megvételét is. Azután a feloszlott óvodaegyesület ingatlanaira vonatkozó átadó okiratot olvasták fel és vették tulátták, hogy a piktorné kalapszalagja az. úgy esett a dolog, hogy az éhes paripa, megszagolván maga előtt a szalmát, szalagjánál fogva jónak látta azt lerántani az asszonyság fejéről s a még útközben fel is lakmározta a szalmakalapot. Nem szándékszunk a lakomát, az ételeket és italokat leírni, hanem hallgassuk meg egyenesen azt afelől vasast, amelyet Zuzmara-köd tartott a „Találmányokéról. Csak a fontosabb találmányokról emlékezett meg felolvasásában és mi lehet fontosabb annál a találmánynál, amely megteremti mindennapi kenyerünket. Szebb emlékszobrot érdemelne — úgymond Zuzmara-köd — aki először dagasztotta és sütötte a kenyeret, mint Salamon király. — Hallottad ezt assszony ? — szólt oda Rund pékmester meglehetős hangosan a feleségéhez. Bing írnok úr dühösen végig mérte szemével a péket, sőt pisszegett is, mire Rund dühösen felkiáltott : — Nézhet az úr ! Maga soha nem találta volna fel a puskaport, annál kevésbbé a kenyeret . Az előadás ezen incidens után tovább folyt. Az eledelről a ruházatra tért át a beszéd, amelynek első fajtája, a felolvasó szerint, az állatok bundája volt, amelyből azt következtette, hogy a tímár mesterséget előbb találták fel, mint a szabóét és csizmadiáét. — Már megbocsásson tisztelendő uram —szólt közbe Borsi csizmadia — de mégis előbb kellett kitalálni a tehenet, amiből én a bőrt kapom. — Azt a mészáros találta fel — magyarázta meg Zúzmara-köd, de mivel társaságunkban nincs mészáros, nem akartam ezt megemlítetni. A szónok félbeszakítás nélkül beszélt azutándomásul. Egyúttal — és ez volt a csütörtöki közgyűlés legszebb aktusa — meleg hangon jegyzőkönyvi köszönetet mondottak az óvodaegyesületnek, kiváltképen pedig Matolcsy Károlyné báró Kaas Melanie úrnőnek, aki 18 éven keresztül volt kitűnő és fáradhatatlan elnöke annak a nemes egyesületnek. Füle Miklós viki is lemondván ezen jogáról, helyébe Szalay Lászlót hívták be. Végül a fogyasztási adó került elő újból. — Wéhly Zsigmond és az uradalom felebbezést adtak be a decz. 29 iki közgyűlés ama határozata ellen, amellyel az ajánlatokat fentartották. Az uradalom felebbezését fel is olvasták s elhatározták, hogy a megyéhez terjesztik fel mind a kettőt. Itt B. Molnár Sámuel kérdésére megjegyezte a polgármester, hogy míg ezek sorsa el nem dől, ajánlatok nélkül folyik a kezelés. Alig volt fél tíz óra, s máris lepergett a 12. pontból álló tárgysorozat. Szinte rosszul esett, a t. városatyáknak, hogy ilyen hamar távozni kellett a jó meleg tetemből, ahol most béke és nyugalom honolt. Annál inkább fájt ez, mert kint egyre hevesebben söpörte a szél az utcza porát, azt a szép lobogót pedig még mindig hideg mátrai szellő hánytavetette, ott fenn a magasban ! Felhívás! A róm. kath. tanítótestület, mint múlt számunkban is jeleztük, Kovács Antal tanító tiszteletére f. hó 13-án ünnepélyt rendez, azon alkalommal, hogy a király érdemkereszttel tüntette ki. Ezen ünnepélyre vonatkozólag szívesen adunk helyet a következő felhívásnak : „Ő felsége legkegyelmesebb Urunk és királyunk, Kovács Antal rk. tanítót, 40 éves buzgó és sikeres tanítói működése elismeréséül, a koronás ezüst érdemkereszttel kitüntetni kegyeskedett. A kitüntető kereszt január hó 13-án de 10 órakor fogsgos Tóth József kir. tanácsos kir. tanfelügyelő úr által a városháza dísztermében a jubiláltnak ünnepélyesen átadatni. Midőn e lélekemelő tényt a hivatalos testületeknek, a nagyérdemű közönségnek s az ünnepelt minden tisztviselőinek és barátainak a legnagyobb örömmel hozzuk tudomásul : reméljük, hogy az ünnepély fényét becses megjelenésükkel emelni kegyeskedenének. Aki csaknem félszázadon át a szellem országa felépítésén fáradozott ; aki szívvére lángoló hevével arra törekedett, hogy a reá bízott ifjú nemzedék mindegyikéből egykoron erkölcsös keresztény, városa javát szivén hordozó polgár s hazájáért lelkesülni tudó tovább, Guttenberg találmányáról, a gőz -t a villamosság hasznáról, meg más nagy találmányokról, végezte pedig előadását azzal, hogy az emberiség mostani ismereteivel el se tudja képzelni, mennyi mindenféle találmányt tesznek még a jövőben. A felolvasást zajos tetszés követte, mindenki sietett kocczintani Zúzmarával. Eközben egy sarokban heves vita támadt a felett, hogy ki és mi volt hát voltaképen Guttenberg ? Végre is Rund pékmester intézte el a dolgot, megmagyarázván, hogy a világon sok dolog van, a mely bér és per szótaggal végződik, mint rabarber, ember, per és igy tovább s ezek közé tartozik guttenber. Azután megszólalt a zene, s jártak öregek és fiatalok egyaránt. A jó kedv tetőponton volt, mikor a hosszú Spingel megbotlott egy özvegy asszonyban, s végig nyúlt a padlón. Amire Nadel piktor úr azonnal meg is jegyezte : — Olyan hosszúk a lábai, hogy magának is útjában állanak. E miatt aztán majd hajba kaptak, s csak nagy nehezen tudták a lovagiasság szabályai szerint elintézni a dolgot. Zúzmara-köd úr is fáradhatatlanul tánozott, még pedig mindig Szelma kisasszonnyal. Az asszonyok akkor se voltak különbek, mint ma, s azonnal észrevették a dolgot s meg is vitatták mindjárt, milyen házaspár lenne Zúzmarából és Szelmából ? Ők is arra az eredményre jutottak, mint ma az asszonyok kivált pedig a mamák, hogy korántsem lenne megvetendő pár belőlük. Végződött pedig a táncz egy általános és szűnni nem akaró hopsz-polkával, amelyben Rund pékmester minden képzelhető tempót bemutatott, mert „a hús viszi“, amint ő maga ezt mondani szokta. (Vége köv.)