Czegléd és Vidéke, 1896 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

Társadalmi és vegyestartalmú hetilap. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre :1 frt. Fél évre 1 frt 50 kr. Harmad évre 1 frt. Negyed évre 75 kr. Egyes szám ára 7 kr. Szerkesztőség: VIII. ker., Petőfi­ utéza 159. szám. Ide küldendők a kéziratok és a nyiltterek. z iratokat viss­za n­e­m adunk. F­elelős szerkesztő­: Dr. RAFFAY FERENCZ. Az előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalhoz (I. ker. 166. szám) küldendők. A lap hirdetéseit a kiadóhivatal s Piros J. és Társa könyvnyomdája veszi fel. Választás után. Elmúlt tehát a nagy nap, amely elé ért­hető várakozással nézett Czegléd város egész közönsége, mert évek hosszú sora óta most ál­lítottak mi nálunk először szabadelvű párti kép­viselőjelöltet. És elmúlt úgy, ahogy senki sem remélte : simán, zavar nélkül, nyugodtan, mert báró Podmaniczky Frigyes a választást meg­előző napon visszalépett. Visszalépett, mert a viszonyok, a magasabb politika, a város békéje, az ellenpárt hallatlan erőszakoskodásai ezt kö­vetelték. És a választási harczban tisztán, mocsok­­talanul maradt a szabadelvű párt, amely nagy, hatalmas volt s erejét impozánsan mutatta meg a múlt vasárnapi pártgyűlésen. És a gyanú legkisebb árnyéka sem fér működéséhez, a­mely hazafias, önzetlen volt. A szabadelvű párt­ve­zér férfiai ellen sem lehet felhozni semmit, a­mi meggyalázó lenne, mert nem dolgoztak olyan eszközökkel, a­milyeneket emlegetett félelmé­ben az ellenpárt és emelt fővel utasíthatják vissza a „Czegléd“ rágalmait. Beszéltek megvesztegetésről, lélekvásárlás­­ról, a szív megvételéről és még tudja Isten miről. Pedig merő ráfogás, hogy itt vesztege­tés folyt volna. Nyilvánosan felhívunk minden­kit, hozzon csak egy embert is, akit a szabad­elvű párt megvett, akit megvásárolt, a­kitől pénzen váltotta meg meggyőződését! Addig azonban, amíg ilyen esetet nem mutatnak , el­ítéljük azt a vakmerőséget, a­mely oktalanul gyanúsít. Emlegettek aranybornyát, húsos fazekakat, bosszút, szenvedélyeket , de mindezekről csak a „Czegléd“ fantáziájában lehet szó, mert tiszta jóakarat, becsületes szándék, a város érdekei­nek előmozdítása voltak a mi cselekedeteink talpkövei s ezek teremtették azt a tekintélyes pártot, amelytől félve­ féltek, ha szavazásra ke­rül a dolog. Beszéltek arczulverésről, megalázásról, a­melyek árán érnénk el azokat az előnyöket, a­melyek a mi ígéreteink szerint ezen párt dia­dalával jártak volna, pedig elvekről volt itt szó csupán, amelyekért lelkesedni, amelyeket emelt fővel követni Csak a Bába Samu pártja előtt lehet lealázó. Kémlátásaiban azt is írta a „Czegléd“, hogy a szabadelvű párt erőszakosan felkeltette a felekezetiesedést és a vallási fanatizmust. Pe­­dig ez is alaptalan ráfogás. Még a Bába Samu pártja mer vallási türelemről beszélni ? Az ő hívei követelnek vallási békét és egyetértést ? Akkor ne ő utána menjenek, ne a Bába Samu szekerét tolják, a­ki köztudomás szerint gyűlöl mindenkit, aki más vallást követ. Mikor polgár­­mester volt, azt mondta, hogy még az­ utolsó­ baktert sem tűri meg a Városházán, ha katho­­liku­s ! Azt is tudja mindenki, hogy nem­régi­­­ben milyen durva módon támadta meg az evan- t­­­gélikusokat, és zavarta ki őket az ev. ref. is­­­­kolából, ahol (templomuk nem lévén) isteni tisz­­teletet tartottak. Csak bújjanak el, mikor főve- s­zélü­k a vallási gyűlölség hirdetője városunkban. És a­mi azt a bizonyos színváltozást il­leti: arról is jobb, ha hallgat a „Czegléd“. Minden józan ember fel tudja ugyanis fogni, hogy addig, amig szabadelvű párti jelölt nincs,­­ azt nem is lehet támogatni s ha valaki két el­­­­lenzéki jelölt közül az érdemesebbet pártolja,­­ abból nem következik, hogy ő is ellenzéki. Mi , különben nem akarunk népszerűséget hajhászni, s mi függetlenül hirdetjük azt, a mi meggyőző­désünk. És ha valaki, az ellenpárt került ki ke­vesebb tisztességgel a választási harczból. Mert gyanúsított, izgatott, terrorizált, törvény­elle­nes dolgokat követett el, felzavarta a békét.­­ És gyözedelme is kétséges lett volna, ha a sza- |­a­badelvű jelölt vissza nem lép, különösen a miatt,­­ mert szava kötötte, hogy a Budapest-belvárosi | kerület mandátumát fogadja el, s így Czegléden­­ úgy sem lehetett volna képviselő. Hazafias cse- | fekedet volt ily körülmények közt inkább visz­­­­sza­lépni, mint esetleg új választási izgalmaiba­­ belevinni a várost. Különben mi az adott viszonyok közt sem­­ térünk el attól a programmünktól, hogy a vá­ros javának előmozdítása itt a főczél; arra kell törekednünk, hogy közállapotaink javulja-­­ nak, Czegléd haladjon, a nép helyzete jobb le­­­­gyen! És a becsületes törekvés volt minden­­ lépésünk indító oka, ezzel küzdünk ezután is, ehhez a nagy munkához hívunk elő mindenkit. És várjuk, mit tud tenni a győztes párt ? Lesz-e gimnázium, új vasút, tesz-e az ipar, a kereskedés, a földművelés fellendítésére valamit ? Megakadályozza-e, hogy azok az emberek, a­kik nem méltók a vezérszerepre, arról leszo­­­­ríttassanak! Mi nem vagyunk elfogultak, az érdemet é­s a becsületes törekvést mindenkinél méltányol­­­­juk, de azt megköveteljük, hogy a köz érdeke, a közjó legyen az első és tiszta bort öntsön­­ mindenki a pohárba. Ne legyen ellenzéki, mi­­i­kor szive szerint a szabadelvű párt diadalát tartja a városra nézve áldásosabbnak ! Kossuth Ferencz főemberei akkor, midőn báró Podmaniczky visszalépése már ténnyé vált, az ev. ref. pap ablakaiból azt hirdették mes­terségesen felizgatott párthíveiknek, hogy a szabadelvű párt az „igazságot", a „szabadsá­got“ akarja elnyomni, — ezt hirdették ők, a­kik néhány héttel előbb maguk is szabadelvű párti képviselőt óhajtottak. Ilyen szavakat kellett egy pap, egy ügy­véd szájából hallani, csak azért, mert az ille­tők a népszerűségnek mesterségesen előidézett melegét akarták élvezni. Szabadságról, igazságról beszéltek az apos­tolok, kiknek hívei nappal az utczán inzultál­­ták a szabadelvű párt tagjait és ugyanezeknek az ablakait verték be éjjel a függetlenségi esz­mék nagyobb dicsőségére! Mindez pedig csak azért történt, mert a szabadelvű párt nyíltan hirdette, hogy elég volt már Bába Samu átkos uralmából, elég volt már az önző, haszonleső családi politikából. Azt hirdettük, hogy ne ha­zafias, üres frázisokkal ámítsuk Czegléd város polgárait, hanem tegyünk valamit, hogy a­ vá­ros virágozzék és valahára elfoglalja azt a he­lyet, mely ezt a 30000 főből álló várost mél­tán megilletné. Kossuth Ferencz pedig kedden délutántól csütörtök reggelig Czegléden bankettezett ab­ban az időben, midőn széles Magyarországon párthívei élet-halál harczot vívtak az ellenfél­lel ! Nem sietett azoknak a segítségére, hanem Czegléden mulatott Bába Samuval ! így kíván­ták ezt az igazság­, a szabadság nagy szájú czeglédi bajnokai ! De az eredmény is ennek volt megfelelő, mert Kossuth Ferencz, ki több helyen volt je­lölve, csak Czegléden tudott győzni t. i. abban a kerületben, a­hol párth­ive, Hegedűs Károly ellen lépett fel, no meg kilátása volt, hogy egy utóbbi pótválasztásnál talán győzne Kecs­keméten, egy másik párth­ive, Horváth Ádám­ ellen. Tehát a pártvezér nem az ellenfelet győzte le, hanem saját híveit, a függetlenségi párt tagjait. Gratulálunk neki és czeglédi korteseinek az eredményhez. A képviselőválasztás. A­milyen viharosnak ígérkezett, olyan egy­­szerű, békés és nyugodt volt városunkban október hó 2- án, szerdán az országgyűlési képviselőválasztás. Báró Podmaniczki­ Frigyes, a szabadelvű párt jelöltje, előtte való nap visszalépett s így Kossuth Ferenczet egyhangúlag képviselővé kiáltották ki. Szerdán reggel egész nyolcz óráig olyan nép­­teleltek voltak az utczák, mintha semmi sem történ­nék, mintha közönséges hétköznap volna, c­sak nyolcz mán kezdtek gyülekezni a Kossuth­ téren a piros tollas választók. Lehettek vagy ötszázan, mikor dr. Molnár Albert félkilenc­ után a városháza erkélyéről kijelentette a választás eredményét, a­melyet nagy éljenzéssel fogadtak. Közben küldöttség ment Kos­­suth Ferenczért. Tüntető éljenek közt jött meg im­már Czegléd város megválasztott országgyűlési kép­viselője. Felment a közgyűlési terembe, majd meg­­jelent a választási elnökkel az erkélyen. A válasz­tási elnök néhány zavart szóval átadta a mandátu­mot s Kossuth Ferencz lelkes éljenek közt mondott köszönetét a beléje helyezett bizalomért. Az a tmcsa kijelentése, hogy „most már becsületes kezekbe ke­rült a zászló“ — sokakban visszatetszést szült, mert bizony volt előtte is becsületes képviselője Czeglédnek. A választók rövid idő alatt eloszlottak, né­­hány utczasarkon egész nap lehetett Ugyan látn­i egy-két embert, de a hangulat mindvégig nyugodt volt s a katonaságnak nem akadt dolga, pedig vasár­nap lovasság is érkezett Kecskemétről.

Next