Észak-pestmegyei Népujság, 1949 (5. évfolyam, 15-51. szám)

1949-04-10 / 15. szám

Lazok-szen­ megyei Mintaszerű Cegléd közegészségügye Nem bocsáthatók el a mezőgazdasági munkavállalók Méltó büntetést kaptak a szabotáló KULAKOK V. ÉVFOLYAM 15. SZÁM­­ÁRA 60 FILLÉR 1949. ÁPRILIS 10. Mezőgazdasági verseny Most, amikor a mezőgazdasági munkák nagyobb arányokban indul­nak meg, foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel. Mindnyájan tudjuk, hogy dolgozó népünk élelmiszerrel való el­látása, mezőgazdaságunk termelésétől függ. Tudjuk azt is, hogy mező­­gazdasági többtermelésünknek nem­csak a dolgozók jobb ellátása a­ célja, hanem a parasztság kiemelése az alacsony, kultúra nélküli életből. A mezőgazdaság gépesítése, átállítá­sa nem történhet meg máról-holnap­ra, de versenyezni, hogy ki tudja a munkáját idejében és jobban elvé­gezni — már tudunk most is. Dol­gozó parasztságunk egyre jobban is­meri fel a verseny jelentőségét. Kis­­parasztságunk ismerte fel először a verseny fontosságát. Ma már a kö­zépparasztok is tudják, mit jelent számukra a verseny. Tudják, hogy a népi demokrácia, a kormányzat könnyíteni igyekszik a középparaszt­ság helyzetén is és a Magyar Dol­gozók Pártja szövetségesének tekin­ti és arra törekszik, hogy a közép­parasztságot bevonja az új társadal­mat építő munkába. A harc csak a kizsákmányoló kulákok elen folyik. De a kulákság elleni harc a közép­parasztság érdekeit is szolgálja, mert a kulákság a középparasztot is lenéz­­ki uzsol­ma. A tavasszal megindult mezőgaz­dasági verseny azt mutatja, hogy a tavaszi versenybe nagyobb lendület­­tel kapcsolódik be a középparaszt­ság is. A dülőértekezletekre nemcsak eljárnak, hanem hozzá is szólnak a kérdésekhez, gyakorlati tapasztalata­ik alapján, hasznos javaslatokat tesz­nek. Verseny közben így kerül köze­lebb egymáshoz a kis- és középpa­raszt, így bontakozik ki lassan a versenynek, a dolgozó parasztságot egy táborba forrasztó jelentősége is. Az igazi céltól még messze va­gyunk, a hároméves tervünk befe­jezésével csak az alapokat rakjuk le. A cél az, hogy minél rövidebb idő alatt eltűnjön a gazdasági és kultu­rális különbség az értelmiség, mun­kásság és parasztság között. De ezt csak munkával, minél több és jobb, tervszerűbb munkával tudjuk elérni, ha tudatában leszünk annak, hogy magunknak dolgozunk, ha munkánk­ba bele­visszük minden tehetségün­ket, tudásunkat, szorgalmunkat. Erre nyújt bőséges alkalmat a mezőgazdasági verseny. Szomszéd községeink, városaink parasztsága fi­gyeli egymást — ki hol tart már — utolsó nem akar lenni senki, az elsőség nemcsak dicsőség, hanem hasznos is. Az ipari munkásság versenye messze előtte jár a mezőgazdasági versenynek, nagyobb az eredménye A tavaszi szélesebb alapon induló mezőgazdasági verseny azt mutatja, hogy parasztságunk az idén nagyobb eredményeket ér el, mint tavaly. at béke melletti károm állásf­oglalás, a Szovjetunió iránti hála megnyilvánulásai voltak a felszabadulási ünnepségek Határtalan lelkesedéssel ünnepelte 4.-én Cegléd, Abony, Monor dolgozó népe felszabadulásunk negyedik év­fordulóját. CEGLÉDEN 4.000 dolgozó gyűlt össze a Kos­­suth-térre, hogy méltóképpen róják le hálájukat a dicső Szovjetuniónak mindannyiónk várva várt almáért, a felszabadulásért. A Himnusz elének­­lése után Bartha Balázs, a Népfront nevében üdvözölte az ünneplő kö­zönséget, majd pedig Csiszár Ernő sikeres szavalata után Szelepcsényi Im­re polgármester mondotta el ün­­nepi beszédét. — 1945. április hó 4.-e új kor­szakot nyitott meg a magyar nép történetében — kezdte beszédét Sze­lepcsényi elvtárs. — És mi tudjuk, hogy a hatalmas eredményeket el­sősorban a Szovjetuniónak köszön­hetjük, mert eljöttek és vérüket hul­latták értünk Lenin és Sztálin fiai, hogy mi is szabadok legyünk. — Egyre szorosabban zárkózunk fel a Szovjetunió mellé, a többi bé­keszerető népekkel, mert tapasztal­juk, hogy ez az egyetlen út a béké­re és fejlődésre. A magyar nép szí­ve tele van hálával a nagy Szovjet­unió iránt, leszámolunk a belső el­lenségeinkkel és fokozott tempóban építjük a szocializmust és ennek bás­tyája az ötéves terv, melynek elvég­zése mindannyiónk boldogabb hol­napját eredményezi. MONOTON 3.000 ünnepig vonult fel az el­esett szovjet hősök emlékműve elé, ahol Steckler József elvtárs, az MDP járási bizottságának titkára emelke­dett szólásra. — Az egész magyar dolgozó nép egy emberként áll talpra a béke megvédéséért — mondotta — a mi szabadságunk és függetlenségünk szent és sérthetetlen. Az imperialis­ta spekulánsok nem tudnak nyerész­kedésért vérfürdőt rendezni még­­egyszer Európában, mert a béke­front tábora a nagy Szovjetunió ol­dalán oly erős vár, hogy azt kard­­csörtetéssel, valamint háborús zajjal megfélemlíteni lehetetten. A dolgozó magyar nép építi a szocializmust, munkájában nem­­ lehet sem belső sem külső ellenségnek meggátolni. A Függetlenségi Népfront biztos zár j joga fejlődésünknek. A BONY dolgozói is lelkesen ünnepeltek e tör­ténelmi napon. Hála és szeretet áradt a szónok szavaiból. A Szelei­ úti általános iskola ének­kara a Szovjet Himnuszt énekelte el, majd Csaba Mária szavalata után Mikó József községi főjegyző lépett a szónoki emelvényre. Hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjet Hadsereg har­colta ki a népek felszabadítását és békéjét, melyet az imperialista uszí­tók most ismét lángba akarnak bo­rítani. A népi demokráciák felsza­badult országai azonban a fasizmus igájából való megszabadulás óta to­vább dolgoznak, építenek, szabadon és békében akarnak élni. Ezt a békét meg akarják és meg is fogják véde­ni. Abony dolgozó népe munkájával, a termelés növelésével, a szo­cializmus építésével áldoz legmél­tóbban a Szovjetunió szabadságot és békét hozó hős Hadseregének. Délután a népkert sportpályán a »Munkára Harcra Kész Sportmozga­lom« rendezett sportbemutatókat és mérkőzéseket. Az EPOSz röplabda­csapata a rendőrség röplabdázóival mérkőzött meg, utána pedig az MTE kombinált labdarúgócsapata játszott a »Munkára Harcra Kész Sport­­mozgalom« labdarúgó együttesével. Este 7 órakor a felszabadulás ün­nepére díszelőadást rendezett a nagy-, teremben a Magyar Dolgozók Pártja. Zsafolásig megtelt a nézőtér, mikor a pedagógus énekkar éneklése után kezdetét vette a műsor. A megnyi­tó beszédben Nagy F. Lajos emléke­zett meg a felszabadulás napjának április 4.-ének jelentőségéről. Mindenütt, a legkisebb falu i* zászlóerdőbe öltözött és a nép lel­kesen ünnepeit­e nagy Sim­on Vörös­­koszorút,c*A helyet-Hel, a Pártok, a Népfront, a népi szervek a szabad­ságunkért hősi halált halt szovjet katonák emlékműveire. A magyar dolgozók szívvel-lélek­­kel ünnepeltek április 4-én. Az Egyesült államok csatlósai útján az UNO elé akarja vinni a Mindszenty ügyet A hazáját eláruló Mindszenty bu­kásával súlyos csapás érte az impe­rialisták középeurópai politikáját, ezért nem akarnak belenyugodni ve­reségükbe és csatlósaikon keresztül az UNO elé akarják vinni a Mind­szenty ügyet. Ők maguk nyíltan nem merik tenni, mert tudják, hogy ha a bűn mellé kiállnak — erkölcsi ve­reséggel végződhet számukra — ezért bérenceikkel csináltatják. A magyar Köztársaság kormánya, Stajk László, külügyminiszter által aláírt nyilatkozatában tiltakozik ez ellen az UNO elnökségénél. A nyilatkozat többek között meg­állapítja: "A magyar kormány kénytelen megállapítani, hogy a Mindszenty ügynek az UNO közgyűlésén va­ló napirendre tűzésére vonatkozó indítvány a legszorosabb kap­csolatban áll azzal a rágalomhad­­járattal, amelyet a béke és a de­mokrácia ellenségei az új hábo­rú előkészítésének szerves része­ként­­ Magyarország ellen indí­tottak meg. A magyar kormány leghatározot­tabban tiltakozik az ellen, hogy az UNO közgyűlése a tényeknek tudatos eltorzításából induljon ki. Az emberi jogokat k­étségtelenül megsérti olyan országokban, ahol haladó szervezetek tagjait poli­tikai meggyőződésük miatt fog­ják perbe, ahol a néger, vagy más fiszínesbőrű­ állampolgárok­ra vonatkozóan megkülönböztető és megalázó törvények és rend­szabályok egész sora áll fenn, vagy másokban, ahol — mint Görög­országban, Spanyolországban, — tucatjával lövik főbe, akasztják fel, vagy kínozzák halálra a de­mokrácia és a szabadság harco­sait.« — A világ dolgozóit nem fogja megtéveszteni és félrevezetni az, ha Amerika erőszakosan az UNO élén ráncigálja a Mindszenty-ügyet. Min­den becsületes dolgozó tudja, nem­csak Magyarországon, hanem a vi­lág minden részén, hogy Mindszenty súlyosan vétett hazája ellen: az im­perialisták kémje és bérence volt és ha Amerika az UNO elé viteti, ezzel, csak bebizonyítja, hogy a vádak iga­zak és a vereség nem minket, ma­gyarokat ér, hanem Amerika háború­­­ra uszító imperialistáit és csatlósa­it. Jó­ és rossz dűlőst Cegléd határában A dolgozó kis- és középparasztság­­megértette az­­ütemter versenyben valói elvégzésének fontosságát, min­den realált rémhírterjesztés, lebeszé­lés, félrevezetés ellenére öntudatosan,­­ eltekintve kisebb hibáktól, szép eredményt ér el. Cegléden az összes tavaszi vetést (tengeri kivételével) árpa, naprafor­gó, répa, zab, stb. az Intézet-dűlő parasztsága 100 százalékig teljesítet­te, vezetőjük Orosz Ferenc kispa­­raszt, Kelemen Menyhért juttatott dű­lőbiztos, Orosz dűlője 99, a Márta dűlő Molnár János vezetésével és a Gyulai dűlő Határ János irányítása mellett a tavaszi vetéseket, jóval a határidő előtt, csaknem 100 százalé­kig teljesítette. A Kozma dűlő és a Bonafika saj­nos csak 25—30 százalékot tud a vetésben felmutatni. Mint értesül­tünk ezeken a részeken a svábság szabotálja a vetést. Megállapítható, hogy az ősszel ide­jében elvetett rozsban a szél nem tesz annyi kárt, mint a késői ve­tésekben. Számos példa mutatja, hogy a nagyobb darab fehér kenyér­ért folyó harc több, jobb szívvel­­lélekkel, versenyben végzett munkát követel. Felszámolja a falu elmaradottságát, nagymértékben emeli az életszínvonalat az ötéves terv A hároméves terv megvalósulásá­val újjáépítésünk korszaka lezárul és a következő szakasz népgazdasá-­ gunk újjáalakításának, fejlesztésének szakasza lesz. Az­ ötéves terv felada­ta országunk iparosításának meg­gyorsítása, mezőgazdaságunk fejlődé­sének meggyorsítása, népünk élet­színvonalának emelése, a volt ural­kodó­ osztályok műveltségi­­monopó­liumának megszüntetése, a falu és város közötti különbség fokozatos el­tüntetése, honvédelmünk, néphadsé­­gü­nk fejlesztése. Az ötéves terv fejlett, korszerű köz­lekedést teremt, felszámolja a falu elmaradó tagágát és jelentős mérték­ben emeli dolgozó népünk életszín­vonalát. Az ötéves terv végrehajtása biztosítja, hogy népünk életszínvona­­la az 1938-as életszínvonal másfél­szeresét éri el, az 1949-eshez képest pedig 39 százalékkal emeli azt. Az ötéves terv sikeres megvalósí­tásához elengedhetetlenül szükséges az, hogy minden­kik­ér oda jusson, ahová kell. Ezért szembe kell száll­ni mindenféle pazarlással, pocséko­­lással. Szükséges az, hogy továbbra is erősítsük az ország munkás-pa­raszt jellegét, a nemzet minden ha­ladó ereje, munkások, parasztok, ér­telmiségiek, kisemberek vegyenek részt az építő munkában. Szükséges az, hogy megvédjü­k a b­ékét és to­vábbra is erősítsük az együttműkö­dést a béke harcos frontjával, élen a Szovjetunióval. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége megtárgyalta és el­fogadta a népgazdaság ötéves tervé­ről szóló javaslatot, amelyet a Nép­frontba tömörült politikai és társa­dalmi szervezetek, az egész nemzet nyilvánossága elé terjeszt­ széleskö­rű megvitatásra. A Szovjetunió emlékiratot adott ki az Északatlanti Szerződéssel kapcsolatban Az imperialisták, élen Ameriká­val és több európai állam csatlós kormányával »Északatlanti Szerző­dés« címen, a békét veszélyeztető szövetséget akarnak kötni, amely a Szovjetunió és a haladó népek ellen irányul. Amerika átvette a németi fasiszták szerepét és célját, — vi­láguralmat akar az amerikai tőké­sek számára, s hog­y a népeket elnyom­va, biztosítsa számukra a piacot, a profitot ,— veszélyeztetve ezzel a világbékét. A Szovjetunió, mint a béke őre, emlékiratban figyelmezte­ti erre az imperialistákat. Figyelmez­teti arra őket, hogy ez a Szerző­dés az eddigi megállapodások sú­lyos megsértését jelenti, amiért a felelősség az imperialistákat terheli. Az emlékirat első pontja megál­lapítja: Az Északatlanti Szerződésnek sem­mi köze sincs a szerződésben résztvevő államok önvédelmi cél­jaihoz. Ezeket az államokat sen­ki sem fenyegeti és senki sem ké­szül őket megtámadni. Ellenke­zőleg, ez a szerződés nyilvánva­lóan támadó jellegű és a Szov­jetunió ellen irányul. Ezt a szer­ződésben résztvevő államok kép­viselői sem tagadták meg nyilat­kozásaikban. Az Északatlanti Szerződés ellen­tétben van azokkal­­ az egyezmé­nyekkel, amelyeket a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia a jaltai és potsda­mi értekezleten, valamint az em­lített hatalmak képviselőinek a második világháború idején és után tartott tanácskozásain kö­tött. Ezeknek az egyezményeknek értelmében az Amerikai Egyesült Államok és Nagybritannia, épúgy, mint a Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy együttműködik az egyetemes béke és nemzetközi biz­tonság megerősítésében és hozzá­járul az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének megerősítéséhez. A világ dolgozó népei felismer­ték, hogy az »Északatlanti Szerző­dés« milyen súlyosan veszélyezteti­­a békét és olyan nagyarányú mozgal­mat indítottak a béke megvédése, érdekében, hogy megdöbbentette az imperialistákat és minden módon igyekeznek megakadályozni, hogy to­vább terjedjen, mert tudják, hogy a békemozgalom­ keresztül húzza szá­mításukat. ELŐRE A MAGYAR DOLGO­ZÓK PÁRTJÁVAL A NÉPI DEMOKRÁCIA ÚTJÁN A SZO­CIALIZMUSÉRT

Next