Állami Kossuth gimnázium, Cegléd, 1906
I. Iskolánk első érettjeihez. Intézetünk az idén lett teljessé, az idén tartotta meg első érettségi vizsgálatát, az idén adott először nyilvánosan számot nyolc évi működésének eredményéről, az idén bocsátotta ki tanítványainak első nemzedékét az élet küzdőterére. Intézetünk életének e nagyfontosságú szakában illő megállanom egy pillanatra és egybevetve az eredményt a kitűzött céllal, búcsú gyanánt néhány szót szólanom azokhoz, akik az intézetből kilépve, immár cselekvő részt vesznek a hazánk és nemzetünk boldogulására irányuló nemes és nemesítő munkában s kikre nézve ez az érettségi vizsgálat kétségen kívül még sokkal fontosabb, mint magára az intézetre nézve. Mert ti rátok nézve, kedves tanítványaim, ez a vizsgálat fordulópont életetek folyásában. E vizsgálattal vége annak a boldog korszaknak, amikor a szülői ház és az iskola védőszárnyai alatt komoly gond nélkül éltetek és készültetek arra, hogy e védőszárnyak nélkül, sőt esetleg egészen magatokra hagyatva is megküzdhessetek az élet sokszor tomboló viharaival is. íme most kiléptek az élet porondjára. Erős a hitem és reményem, hogy a lépteiteket továbbra is figyelemmel kísérő hajdani iskolátok biztató sikerekről igen gyakran, lehangoló kudarcokról azonban alig fog értesülni. E reményem okvetlenül valóra válik, ha azokat az életelveket, melyeket az elmúlt nyolc év alatt ismételten hang Γ