Állami Kossuth gimnázium, Cegléd, 1929

1. A pályaválasztás.*) Csonka-Magyarország élete nem lehet egészséges. A tria­noni békeszerződés épen azt akarta biztosítani, hogy ne is lehessen az többé soha. A létfeltételeitől megfosztott s állan­dóan ellenséges és erős elszigeteltségben élő magyarság mind­jobban érzi a vasgyűrű szorítását. De az egész világ élete is nyugtalan és állandó válságokkal küzd. Az önző és kegyetlen pénzügyi műveletek, az erősebb államok jól megszervezett, hihetetlen termelési versenye teljesen letörik a kisebb államo­kat, még ha nem csonkán, bénán kerültek is ki a világ­háborúból, mint mi. A haladó technikai berendezkedések s az élet nagyfokú takarékossági megszervezése miatt minden állam gazdasági rendjében és társadalmában válságok keletkeztek s mindenütt megnövekedett a munkanélküliek száma, még a hatalmas Angliában is, viszont csökkent az államok pénzügyi ereje. Mindezek következménye azután az, hogy az értelmiségi pályákon mindenütt krízis mutatkozik. Sem a gazdasági élet, a gazdálkodás, ipar és kereskedelem, sem az állam és egyéb közösségek nem tudják elhelyezni a folyton növekvő számban elkészülő tanult fiatalságot. Nálunk, Magyarországon minden értelmiségi pálya telített. Egyik kiváló publicistánk keserűen idézi a Szózatot az ifjúság­nak : „Nincsen számodra hely.“ A megszállott területekről ki­üldözött hivatalnokok egyrészt aránytalanul terhelték meg a csonka országot, másrészt hosszú időre megállították a fiatalság haladását, pedig még így is számtalan jutott közülök is a leg­rettenetesebb nyomorba. Az orvosi pályán többen vannak nálunk a népességhez viszonyítva, mint Németországban, pedig ott a műveltség magasabb fokú s az orvos megélhetési lehető­sége épen azért nagyobb. Az ügyvédek s egyéb — úgyneve­zett — szabad pályán működő tanult emberek napról-napra nagyobb gondokkal küzdenek. A tisztviselői (tanári, bírói, pénz­ *) Az 1930. április 10.-én tartott szülői értekezleten az igazgató be­vezető beszédének gondolatmenete.

Next