Állami Kossuth gimnázium, Cegléd, 1929
1. A pályaválasztás.*) Csonka-Magyarország élete nem lehet egészséges. A trianoni békeszerződés épen azt akarta biztosítani, hogy ne is lehessen az többé soha. A létfeltételeitől megfosztott s állandóan ellenséges és erős elszigeteltségben élő magyarság mindjobban érzi a vasgyűrű szorítását. De az egész világ élete is nyugtalan és állandó válságokkal küzd. Az önző és kegyetlen pénzügyi műveletek, az erősebb államok jól megszervezett, hihetetlen termelési versenye teljesen letörik a kisebb államokat, még ha nem csonkán, bénán kerültek is ki a világháborúból, mint mi. A haladó technikai berendezkedések s az élet nagyfokú takarékossági megszervezése miatt minden állam gazdasági rendjében és társadalmában válságok keletkeztek s mindenütt megnövekedett a munkanélküliek száma, még a hatalmas Angliában is, viszont csökkent az államok pénzügyi ereje. Mindezek következménye azután az, hogy az értelmiségi pályákon mindenütt krízis mutatkozik. Sem a gazdasági élet, a gazdálkodás, ipar és kereskedelem, sem az állam és egyéb közösségek nem tudják elhelyezni a folyton növekvő számban elkészülő tanult fiatalságot. Nálunk, Magyarországon minden értelmiségi pálya telített. Egyik kiváló publicistánk keserűen idézi a Szózatot az ifjúságnak : „Nincsen számodra hely.“ A megszállott területekről kiüldözött hivatalnokok egyrészt aránytalanul terhelték meg a csonka országot, másrészt hosszú időre megállították a fiatalság haladását, pedig még így is számtalan jutott közülök is a legrettenetesebb nyomorba. Az orvosi pályán többen vannak nálunk a népességhez viszonyítva, mint Németországban, pedig ott a műveltség magasabb fokú s az orvos megélhetési lehetősége épen azért nagyobb. Az ügyvédek s egyéb — úgynevezett — szabad pályán működő tanult emberek napról-napra nagyobb gondokkal küzdenek. A tisztviselői (tanári, bírói, pénz *) Az 1930. április 10.-én tartott szülői értekezleten az igazgató bevezető beszédének gondolatmenete.