Állami Kossuth gimnázium, Cegléd, 1947
Dr. OPPEL JENŐ c. igazgató 1878. júl. 13.—1947. szept. 25. Keszthely, Késmárk, Cegléd : ezek a városok Dr. Oppel Jenő életének fohlállomásai. A Dunántúl szelíd tájairól indult el s az Alföldön tért örök pihenőre. Egyéniségében megkapó módon egyesült a komoly tudós lélek éles ítélőképessége, körültekintő józansága, S a minden környezetbenmagát föltaláló kedves közvetlensége, és erős humorérzéke. Sokirányú tevékenységéből a tanárnak, a történettudósnak, a közélet tevékeny emberének és vallása hű szolgájának alakja emelkedik elénk. Hivatása szerint is elsősorban tanár volt, tudós tanár és jó tanár. Azok közé a kevesek közé tartozott, akik még a legkomolyabb stúdiumokba is betudták, és tudatosan be is akarták villantani a kedélynek egy-egy röpke sugarát. Alakja épen a hangulatos órákkal fűződött kitéphetetlenültanítványai lelkébe. Nemcsak közvetítette a tudományt, hanem életre is hívta. Cegléd történetének legtudósabb és legalaposabb ismerője volt. Kutatásainak az eredményét több igen terjedelmes tanulmányban bocsájtotta közre. (Cegléd a török uralom alatt, Cegléd monográfiája, stb) Szülőföldje iránti szeretetére bizonyította be, »Keszthely 1715-ben« c munkájával. Ezenkívül a hazai és egyetemes történelem több kérdésére sikerült szellemének fényével rávilágítani. (Hutten Ulrich, Pénzszerzés az újkor elején, Dózsa szabadságharcának előzményei, stb.) Mestere volt a tollnak, de művésze volt az ékesszólásnak is. Előadásaiban egyesült a tudományos mélység és a szellem sziporkázása. Kiválóságáért becsülték, több társadalmi egyesület választotta elnökének vagy vezetőségi tagjának. Tevékeny részt vett egyházának, az evangélikus egyháznak a vezetésében,mint a ceglédi egyház presbiterei és az alberti egyház felügyelője. Érdemei elismeréséül igazgatói címet kapott. Mégaz úgynevezett nyugdíjas évek sem jelentettek számára tétlen pihenést. Az utóbbi évek viszontagságai között elpusztult Kossuth-múzeum újjáélesztésén dolgozott. Fáradhatatlan, munkás életének a halál vetett véget. Emlékét kegyelettel őrizzük. TÓTH IDA - Hosszú szenvedés után 1948. május 11-én meghalt intézetünk kedves növendéke, Tóth Ida- Csak néhány napig volt közöttünk, ,de csendes, szerény egyéniségével mindnyájunk szívéhez közelebb jutott. Emlékét szeretettel őrizzük! ”