Állami polgári leányiskola, Cegléd, 1918

kezett pusztítás, rongálás, piszok és szenny 1920. január 26-ig tette lehetetlenné a tanítás megszakadt fonalá­nak újra való felvételét. Úgy ez, mint a megelőző idők állandó izgalmai, s a későbbi idők fájdalmas hatást ébresztő utórezgései, bizony egy cseppet sem biztosí­tották az iskolai élet kívánatos nyugalmát, úgy hogy kénytelenek vagyunk beismerni, hogy végzett munkánk még a ráfordított idővel sem áll arányban, s hogy úgy az észbeliekben, mint az erkölcsi irányításban a pótolni valók egész halmaza mered elénk !... Az értesítőnek szűkre szabott keretei miatt csak elsuhanunk iskolánk belső életében határkövet jelző ama évszám mellett, mely ennek az intézménynek be­töltött 50 évét jelentette az 1918/19. tanév befejeztével. Terveink, szándékaink zöldjét elsenyvesztette szeren­csétlen országunkra nehezedő sötét korszaknak vilá­gosságot felfogó uralma, s igy összefoglaló képet sem tudunk adni iskolánkról, annak történetéről, s a közre gyakorolt hatásáról s jövőbeli terveiről. Egyike pedig az az ország legrégibb enémű intézeteinek. Csak 2 iskola van, mely ekkora múltra tekinthet vissza — az egyik Czeglédé!... A város áldozatkészsége folytán 1869. őszén nyílt meg az iskola, s míg az első 15 évben a négy osztály létszáma 29 s 40 között ingadozott, a 30. év végén 125 volt, a 40. év végén 218, az utolsó öt évben már 300-on felüli létszámmal dolgozott, jelen­ben pedig — helyiségeinek elégtelen volta miatt — a jelentkezők mindegyikét fel sem tudja venni. Pedig — s ezt hangsúlyozom — a felvételt kérők mind helybeliek !... Az iskola 50 éves pályafutásának minden mozza­natában végcélja nem a hivatali pályáknak meghódí­tása, nem a kenyérért a hivatali szobákban versengők amúgy is nagy tömegének megnövesztése, de a nőnek családi és anyai hivatásával egybekötött ismeretek megszerzése által az életnek nemes tartalommal való ellátása s az életre való nevelése.

Next