Polgári fiúiskola, Cegléd, 1938

Útban Nagy-Magyarország felé. A magyar nemzet ezeréves történeti élete ha mutat is napsuga­ras korszakokat, mégis sok azoknak az eseményeknek száma, melyek századok kulturális alkotásait, az egységes magyar állam szervezetét romba döntötték és sötét gyászt hoztak Szent István, Szent László, Mátyás és Rákóczi népére. Ezer év alatt különösen két szégyenfolt, csaknem gyógyíthatatlan seb érte a magyar nemzet testét, a független nemzeti állam eszméjét: Mohács és Trianon. Azt a pogány félhold szellemének rombolása, ezt pedig a körülöttünk élő keresztény népek gőgös, felfuvalkodott ármánykodása, nagyravágyása zúdította ránk. És amint a magyar faji erő és az ős­katonai szellem legyőzte Mohácsot, megtörte a Trianon rabbilincseit is. Mert bízott hitében, bízott erejében és az örök isteni igazságban, melynek napja felragyo­gott. A trianoni papírrongy húsz keserves év után szétfoszlott, mint ahogy szétfoszlott a hazugság korára, az álnokságra felépített cseh állam, melynek népei egykor felrobbantották Európa békés rendjét s minket a kommunizmus sötét poklába akartak dönteni. De ez nem sikerült nekik. A jó Isten oltalmazó karja fehér lovon küldte a fel­szabadítót, ki a reménység zászlaját kibontotta s a magyar erő mö­géje állt. Új élet kezdődött a gonosz kezek által megcsonkított és pusztu­lásra ítélt hazában. És az erkölcsi és szellemi megújhodás győzött! Húsz éven át kicsiny és nagy, ifjú és felnőtt, a főúr, a tisztviselő, iparos és kereskedő, gazda és munkás a jövőbe vetett hittel dolgozott, verejtékezett és imádkozott. Ebből a munkából, ebből a szorgalomból és imából kinőtt egy csodálatos acélsereg, a magyar katonák hada, kiknek arcán a nagy magyarok királyságának fényes eszméje lobo­gott fel. Ez a sereg húsz év után elindult a dicsőség útjára. A Ziman­­kós télben, süvítő hóviharban, dallal az ajkukon és az örömkönnyek boldog csillogásai között meneteltek hosszú, tömött sorban a Kárpátok koszorújának bércei felé, Rákóczi földjére és elfoglalták azt a földet, mely ezer esztendőn át őrizte a magyar állam eszméjét s hazahozták magyar testvéreinket s a rutén népet, kik történelmünk sorscsapásai között híven szolgálták Szent István országát s leghűbb katonái voltak Rákóczi fejedelemnek. Mi a Kárpátalja visszatérésében az isteni kéz megmozdulását látjuk és a magyar faji erő diadalát! Itt azonban nem állhatunk meg; célunk Nagy-Magyarország! Hűtlenek lennénk az ezeréves múltúnkhoz

Next