Czegléd, 1883 (1. évfolyam, 4-27. szám)
1883-07-22 / 4. szám
C /EGLED.Első évfolyam:4 ik ssdm, d’historiun, ha európaizáltatnék s nálunk is divatba jönne; csak félek,hogy lokalizálás! esetben polgamestereinket ujabb felfüggesztés fennyegeti. Bocsánat a kitérésért: igaz hogy azt mondja ■egy régi német közmondás : Wer Wahrheit Heigi, dem schlägt man die Fied! um die führen íki az igazságot hegedüli, a hegedű hátát érzik tűréi) de kiteszem marm e veszélynek is, •csak a jó ügynek használhatnék. Jfég egyet t. szerkesztő ur ! A mi korunkban •az ember arca nem rinocerosz bőr többé, hanem *..gén érzékeny 'természetet s kiki sz réti szájában a „becsület* szít "forgatni. Ha 100 emberre céloznak mindig akad egy, lei e kérdést veti fel : „engem Tgnnidolt :17. Ur? Ha ily kérdés tétetnék, kérem felei je, barátnőm Sávul áll a politikai tértől-s egyedüli óhaja a pol.g .1 . i « i : O 1 ■ r ej y g ÍI I Í Z á t t Ó j A, 11-i-et vereényoszrályok kiég éiDixi et salvavi animam raeara. Ber$p! H. A méhészetről. U Folytatás és Vége.) 14. Értekezésem első részében fotorekvésem hala- 5r anyuit, hogy kimúlásaiba.« a »agy élvezetet, mit m jU'-készeti vele foglalkozéknak nyújt. — A má•*o«lik rézni-ii a m' zat 'hnazniár.'». Jog a hzóni, « bár tudom ' ,jy a ZBidiésatet hasznát legtöbben ■éli „..oni mégi-’ .-észint. azért, mivel vannak, kik, .n • .v.^, tk, résdift pedig mivel némelyek a médiészetbűl jövő nia-i/.r, -t oly csekély» 'gnek tartják, hog . — mint mondani szokták — kár a fáradtságért- mondom e két oknál fogva találtam szükségesnek — bár röviden értekezni a méhészet hatizmáról is. Láttuk mennyire törekszenek az emberek azélvezetek után, mit rész néven senkitől sem vehattuunk,ha meggondolják hogy hiszen az már az emberi természetbe van oltva, hogy kiki saját bolti,.fát kérse, Vir a mód. az eszköz, ¡uH)\ I azt az egyejs-k elérni vélik, igen különféle. —sás sasrg ay földinevelő m tí n eljön ¡ vneira,^ • ¡ és, i reagállak l'.ztJttít; h fezei*. • , héten á+,dolgozott, szabadjon "hát neki is ki Vrakez,*j mit tegyen ? O szegény más élvezetet alig ismer, mintha a* nap kedvére ihatik, sőt »ritniy" 'ben ért hozzá kártyázhat. Az idő hissankint múlik, emberünk mindinkább bejön a „svungba* és észre sem veszi csak másnap reggel, hogy bizony az egész heti kereset elment. A tapasztalat, sajnosan bizonyítja, hogy bizony ez is nemcsak aföldmívelő, de a kézműves osztálynál is, sőt többet mondok, részben még a műveltebbek osztályát is ide kell számítanunk. — Mily egészen máskép állana már most a dolog, ha népünk a méhészetet ismerné és gyakorolná, mint örülne a szegény nő is, ha férjecskéje többet időzne a családban méhecskéi közt, mint a korcsmában a literes mellett vagy épen a kártya asztalnál. Ime ,már meg volna a méhészet első haszon, hogy t. i. népünket elvonná a mértéken fölüli ivás és egyéb táros helyektől. — Ott vagyunk tehát méhecskéinkbaszkodik, bizonyára vakációra megy haza, mert szüntelen fütyül. Egy bőrös ládán valami olasz munkás borzasztó étvággyal eszik, még pedig sajtot álusával és hagyni,ivat és zsemlyével. No ennek a gyomra rettenetes éléstár lehet. — Egy sntrokluit húzódva fokhagymaszagú polgártársak Gincsíroztak azon fontos kérdésről, hogy mivől készíttessék -azt a* arany tollat, melyet ^stócaynak nyújtanak majd irodalmi működésének jutalmául? — Hanem a feljáró két oldalin ült két nem közönséges jelenség. Bátran megválaszthatták volna őket a hajó védszentjeinek * - «••»»ik egy menyecske, a másik •egy '■'**' '4 a lárdozat, «többi női, ott vagyunk s látják a nagy szorgalmat, az erények minden fajú, e kis állatkákban összpontosítva, s midőn ezt látjuk, lehetetlen figyelmen kivül hagyni azon jó példát, melyekkel kedvenceink tündökölnek, s amit egyik költőnk ily remekül ir le következő verseckéjében": Édes hrímva- viníig.-í/.ál : MéheUftsbau «raj : A kis méhe reá «/.áll. Egymás között «omini baj. Ember nézd és tanulj i tjt:. Te i: ember legjobb,,'hidd el Minő vi*r és dalos fajta ]4.-ké:i *’ .tenter. Te u vigau de vl^0/zál. Legyen /z aj, devroiu zaj! Tiszta fehér vias z«ejt : Védve ont, a méh« vért, M«4b« abba méhet rejt. Bárkit köztük veszély ért, Szived mint a viasz, lenne, Montinak is Így kell lenni, S mint a méz, az érzés benne, Fegyvert harcba menni . 8 téged a rosa meg nem ejt. Királyért, honáért. Ámde nem csakály haszna a méhészetnek az is, hogy az elmét fejleszti, élesíti, amennyiben mint tudjuk a méhész az észlelés, kutatás terére van utalva, s mint ilyennek érdekében van a méhecskék ,titokteljes életével megismerkedni. Hogy pedig ezen észlel* gondolkodás, kutatás, gyors elhatároz.!.- az elmét csakugyan fejleszti, élesíti, így hiszem senki sem tagadja. — Eddig az úgy invett morális, erkölcsi haszon. Nézzük most ,cár ezek után s m A •-,erből folyó anyagi hasznot is. — Az első haszon, mit ■sokan figyelmen kívül hagynak, a növények virágainak megtermékenyítése, melyben a méhecskéknek , •oly nagy részük vart, miszerint bátran állithatjuk, hogy ha méhek nem volnának, akkor mezei és kerti növényeink nagy része alig hozna gyümölcs,it Mert hogy a virágból gyümölcs legyen, okvetlen szükséges, hogy a virágpor a virágbibéjére essék, s ez a legtöbb esetben a méhek hozzájárulása által eszközöltetik. Hogy pedig a méhészet egyéb anyagi hasznát is annál kevésbé lehessen kétségbe vonni vagy azt valami csekélységnek tartani tényekeket fogok fölhozni, melyek hitelességét senki sem adhatja, s melyek ebből folyóiag állításom, kétségen lemül helyezi". Grand Miklós az 1881. évi c.nzisztériumilag kinevezett méhészeti vándortanitó egyik kőútjában s a többi közt a következetet : „A méhek télre való , célszerű, elhelyeitse: BUigerleYor nr jól bérén- ! 1 • -.♦* jdtbo ebed ..íani be a szép szán m ii egy. gyűlt méhésztársaknak. A megjelentek közül egy egyszerű parasztember vonta magára figyelmemet; i vajas és értelmes arcvonás ibol mintegy olvastam ko-v értelmes méhésszel - an dolgom és csakugyan annak is bizonyult be-Alig 10 éve, hogy azon helyiségben letelepedett és a méhészethez fogott. Szakszerű értelemül és kitartással először paraszt kasokban méhészkedett, azután mozgó épitményfi kasokra ment át és okszerű méhészkedése által valóban a bámulat tárgyává lett, — amennyiben nem volt az a rész év, melyben hő mézszürete nem lett volna. Még rósz években is volt lílakó méze. A méhecskék által számára összegyüjtött pénz árán, nemcsak hogy csinos kis házikót és kertet is szerzett, magának, hanem 10 hold földet is szer- | zt, tehát saját maga és családja számára valódi jólétet teremtett a méhek jövedelméből. — Eddig Grand úr jelentése, mi úgy hiszem, már maga elég bizonyíték lenne a méhészet hasznát illetőleg. De menjünk tovább. B. Ambrózy Béla nagymérvű m méhészkedésből évenkint 10 ezer frtnyi tiszta hasznot húz. S ha nézzük Európában különösen a neuieteket — kik a méhészetben máig is panitóin — kétségbe , unhatjuk-e a méhészet nagy hasznát. Avagy ki ne ismerné a méhészkedésükről és talál Hiányaikról híres öreg Dzierzon apót, Corlsmarkt raéhherceget és B. Berlepsehst a raéhbát Az amerikaiak méhészetét illetőleg pedig épen most nem rég olvashattuk, hogy valami Grimm nevezetű telepítvény és két leá-nye méhészkedésük után 18?l-teen 21000 font mézet szű’-jtetek, miért •k'-tsk összegben 2000 dollárt kap ák egy nyáron '. V- tó fáradozásuk jutalmául, ami a mi számításunk szerint mintegy 4000 forintot tesz ki, Még van valami, aratt , méhészet ellen fél . A szoktak és amire én jelenleg megfelelni óhajtok . Igen barátom — mondja egy másik - -én ezt mind elismerem, hanem a méhészkedéshez 5, idő is kell, abból pedig nekem legkevesebb jutott ki. Ki a manó őrzi ott a rajokat . . .-től estig? Ere Csuk röviden telelünk és pedig a következőleg’ a ki szierzeti-féle kasokkal : és/, -dik, s nei várja be a természetes rajzást hanem késni* ő megállak navrajokat és pedig akkor midőn arra legjobban ráér. A többi munkát ezen italoknál szintén akkor végzi, amikor idejeleginkább engedi, pl. kora reggeli . Ha pedig a méhészkedés közönséges szalmaképükkel történik, akkor a dolog vajmi kevés, az egyes rajokra pedig a Lázban bárki vigyázhat. Sokan igen félnek a méhészettől sőt, ismerek embereket akik — talán maguk nem tudják mié — ki nem állhatják, s még hallani sem szereti ha valaki méhészetről beszél; pedig bizony-bizo , igen roszul cselekszenek. Tegyük le rótuk ízt «a előítéletet és ha ná, a méhészetről olvasn’nkakarunk, menjünk » tekintsük meg néha-néha egyi vagy utádik méhész méhesét, kérdezősködjünk egyes dolgokról és én meg vagyok győződve, hogy a méhészek száma és ezzel együtt maga a méhészet rohamosan élve fog haladni. Egyik jeles méhészünk többi között ezeket írja:, Magyarország minden helységében (hogy sokat ne mondjunk) legalább 200—30' köpű lehetni! -és ha minden köpű után csak 4 irtó számítunk i ii:it tiszta jövedeli, t (ami igen kevés nem milliókat vesztünk-e évenkint?“ Év valjoc kétségbe vonhatjuk-e e*t, hogy t. i. csakúgy „u tullliókat vesztünk? • i i t és e. tr* ajka, szeme, sze/ beszél sejtelmes. ,'a eszemadtáson fi-Szeme sziporkázik felbidgyeszti, akáecszt arra nézve, hogy a menyes jelenség, mint geskék, hamarabb bele ába, orra gondosan mezdeség van arcán, lenge, megpróbálná át is tudnam a nyala, a válla, meg! — Olyan mint egy otthea. Némán szemlélődik s némaság, mint egy szentnek, bugyogó kancsót, meg a némalók közöttük, mindig eszembe íja és Charybdisa. Ha soká is köttetném magam az ár- Mert csakugyan ,,ineidit in are Charibdim.“ eltisztulni, mert veszedelmes tt lábatlankodni. Azért, tehát Ilow mondja. Föl a fedélzetre, ■''■sr pompás kilátás. rázáulak benneteket, kik a gőzkocsi szürke mért kupéjában szorongtok, mint kering a tonnában. Ez, az utazás. Nem is a földön járunk. Fölöttünk az ég alattunk a víz, repülünk. Ékes méltósággal lejt a „Buda Mohácsi Nándornál elfolyó.“ Az egymás hátán lovagló szőke hullámokat aranyszinnel töri át a napsugár. Két partja majd mindenütt be van szegve árnyékos erdővel, a mint a pajkos szellő enyeleg benne: „szelíden báli ugat a fák lombozatja, hol magát a vígan fütyülő rigófaj és a búsan búgó vaddalamb ringatja.“ Mely bámulásomban alig veszem észre azt a törökbácsit, a ki másfél órája ül az ő nemzeti poziturájábn t. i. papucsos lábait maga alá kavarhatva, a vindás ősi bakjából szíjja a megnyugvás füstjét s élvezettel fújja az állhatatos birodalom kékes bodrait. Szegény muzulmán bácsi nem sokáig jártok már ti ezen a Dunán, azt mondja a muszka miniszter l’nbjedortoszeff (Pontiusa ne legyen a nevének ! Haza küldenek beneteket Ázsiába, elég sokáig vendégszerepteltetek már itt. Ha néha leveszi turbán■őt, napvilágra jön kopasz feje, mely olyima mint egy úri tök. Ezzel összehasonlítva mily ellentétet képez annak a szaladgáló kamnernek a feje, melyolyan idr, s bodros, h a Vorkovay Gyula stílusa Ez bizonyára belőlről lesz kopasz , üres. A török bácsin kivili egyetlen alaakazza meg meg magát a fedélzeten. Szánalomtv in szó Uhrik Borbála féle leányzó. Úgy néz ki mint az inság. Tekintete bátortalan, sovány, mint a vigasztal,'» szó é- ruhája rongyos. Ahn! egy elmém tárnul, hát de ez 'ősz a magyar nemzeti, -k „nyomaveszett“ bujdosja — Sólymosi Eszter!? . . Nem lehetetlen. Az a félémség, az az emberektől elvonulás gyanús. Szent Istóczy és minden maceszt, gyűlölő angyalai kék menyorszignak !! ha én fedn? fel ? . . . "t-íi-r — zsidó verejtékkel szerzett, közös ügyes Heres ütné meg a markomat — ! Rögtön fordiljék vissza a Bácskába, megvernék .'JJLU__»■UJJ.,______ttJUJ. J . két fertály földet, meg egy ertály jóravaló leányzót és kezdenék becsületes életet élni. Ez a dolog szeget ütött fejembe. Nagy kilátásokkal közeledem a szenvedő leányzóhoz. .Szabad kérdésbor ? utazik?“ mondám neki. Halvány, beesett szemei fölveté sápadt arcát oly részvétre inditólag fordít- ! az ég felé, hogy még a könyökömben is meginul" " az érzés. Notabene: nagy határai van ám a szerencsétlenség. — Nem szólt egyetlent a szánandó alak s ez engem megerősített gyanumban.. Ah ! ha én leszek az a boldog halandó, a ki őt feltalálom : Wallman Móric rögtön fiává fogad. Az is csak valami „Tigye bár kérem — füzénd tovább az interwieválást — nem erre a vidékre való?“ Ismét rám veté fáradt szemeit, megnyitó ajkát ég szólt: „Nyeznam uherski.“ — — Oh hogy cseppentem le az 5000 forintos magasságból1 . “ de pekla gondolom magamban, nem vagy méltó arra, hogy megláttalak. Valami dana-egyházi éherS * tót fruska volt. — Hogy én mindig ig., járok k szerencsémmel! . . . Í r mely egész bizalmasan könyököl oda a Duna partra, 1 E!n:-‘tadt Ordas, i! ,rt.. «, min-Eulik • ' ••~* • s› maga illetőségét az utasokból. Már...ezt interpellálni a bennem lakó természet, az ellenzéke.Akedő gyomor hangosan követelé jussát, de mintái egy pohárka kávéért reggel 211 egész krajcárt Született velem az a felpofozni való kenner, annál- fogva summásabb eledelnek nem mertem neki vágni ! — Ahunni! már látszik is a város, mely az én jó száműzetésen lelye. Olyan veres a tornya, nincs/ kántor az orra* Végre becsússzon a hajó a skötőbe; „Duna-Földvár, kiszállani! kiáltja egy moskos firma. No hát ég veled Elisabeth! Néptán és minden' szolgái védjenek téged és a rajtad levőket!'. Hírek * Földváry Mihály pest megyi alispán; 21-ére várták a polgármester visszahelyezés ügyében, azonban a megye e tárgy iánitározata a közgyűlés egy része által megfelebeztetve az alispán ideutazásait ebben és visszaérkeztéig elhalasztotta. * A vadászati és fegyveraderés széle 1888. évi XXIII. t. ez. 1. hó 1-én életbe lépvén, a városi adóhivatal által a következők hozatnak a közönség tudomására Az adóév a fenti adókra nézve nem mir,, eddig az