Czegléd, 1883 (1. évfolyam, 4-27. szám)

1883-07-22 / 4. szám

C /­E­G­L­E­D.Első évfolyam:4 ik ssdm, d’h­istoriun­, ha európaizáltatnék s nálunk is divatba jönne; csak félek,­hogy lokalizálás! esetben pol­­g­am­esterein­ket ujabb felfüggesztés fennyegeti. Bocsánat a kitérésért: igaz hogy azt­ mondja ■egy régi német közmondás : Wer Wahrheit Heigi, dem schlägt man die Fied! um die führen íki az igazságot hegedüli, a hegedű hátát érzik tűréi) de kiteszem mar­­m e veszélynek is, •csak a jó ügynek használhatnék. Jfég egyet t. szerkesztő ur ! A mi korunkban •az ember arca nem rinocerosz bőr többé, hanem *..gén érzékeny 'természetet s kiki sz réti szájában a „becsület* szít "forgatni. Ha 100 emberre céloznak mindig akad egy, lei e kérdést veti fel : „­engem Tgnnidolt :17. Ur? Ha ily kérdés tétetnék, kérem felei je, barátnőm Sávul áll a politikai tértől-s egyedüli óhaja a p­o­l­­.g .1 . i « i : O 1 ■ r e­­j y g ÍI I Í Z á t t Ó j A, 1­1-i-e­t v­e­r­e­é­n­y­o­s­z­r­á­l­y­o­k kiég é­iDixi et salvavi animam raeara. Ber$p! H. A méhészetről. U Foly­tatás és Vége.) 14. Értekezésem első részében fotorekvésem h­ala- 5r anyuit, hogy kimúlásaiba.« a »agy élvezetet, mit m jU'-k­észet­i vele foglalkozéknak nyújt. — A m­á­­•*o«lik ré­zni-ii a m' za­t 'hnazniár.'». Jog a hzó­­ni, « bár tudom ' ,jy a ZBidiésatet hasznát legtöbben ■éli „..oni mégi-’ .-észint. azért, mivel vannak, kik, .n • .v.^, tk, résdift pedig mivel némelyek a mé­­diészetbűl jövő nia-i/.r, -t oly csekély» 'gnek tartják, hog . — mint mondani szokták — kár a fáradtság­­­ért- mondom e két oknál fogva találtam szükséges­nek — bár röviden értekezni a méhészet hatiz­máról is. Láttuk mennyire törekszenek az emberek az­­élvezetek után, mit rész néven senkitől sem veha­­ttuunk,­­ha meggondolják hogy hiszen az már az em­beri természetbe van oltva, hogy kiki saját bol­ti,.fát kér­­se, Vir a m­ód. az eszköz, ¡uH)\ I azt az egyejs-k elérni vélik, igen különféle. —sás sasrg ay földinevelő m tí n eljön ¡ vneira,^ • ¡ é­­s, i­ reagállak l'.ztJttít; h fezei*. • , héten á+,dolgozott, szabadjon "hát neki is ki Vrakez­,*j mit tegyen ? O szegény más élvezetet alig ism­er, mintha a* nap kedvére ihatik, sőt »ritni­y" 'ben ért hozzá kártyázhat. Az idő hissankint múlik, emberünk mindinkább bejön a „svungba* és észre sem veszi csak másnap reggel, hogy bizony az egész heti kereset elment. A tapasztalat, sajnosan bizonyítja, hogy bizony ez is nemcsak a­­földmívelő, de a kézműves osz­tálynál is, sőt többet mondok, részben még a mű­veltebbek osztályát is ide kell számítanunk. — Mily egé­szen máskép állana már most a dolog, ha népünk a méhészetet ismerné és gyakorolná, mint örülne a szegény nő is, ha férjecskéje többet időzne a családban méhecskéi közt, mint a korcsmában a literes mellett vagy épen a kártya asztalnál. Ime ,már meg volna a méhészet első haszon, hogy t. i. népünket elvonná a mértéken fölüli ivás és egyéb táros helyektől. — Ott vagyunk tehát méhecskéink­b­aszkodik, bizonyára vakációra megy haza, mert szüntelen fütyül. Egy bőrös ládán valami olasz munkás borzasztó étvággyal eszik, még pedig saj­­­tot álusával és hagyni,i­vat és zsemlyével. No en­nek a gyomra rettenetes éléstár lehet. — E­gy sn­­trokluit húzódva fokhagymaszagú polgártársak G­incs­­íroztak azon fontos kérdésről, hogy mivől készít­tessék -azt a* arany tollat, melyet ^stócaynak nyúj­tanak majd irodalmi működésének jutalmául? — Hanem a feljáró két oldalin ü­lt két nem­ közönsé­ges jelenség. Bátran megválaszthatták volna őket a hajó védszentjeinek * - «••»»ik egy menyecske, a másik •egy '■'**' '4 a lárdozat, «többi női, ott vagyunk s látják a nagy szorgalmat, az erények minden fajú, e kis állatkákban összpon­tosítva, s midőn ezt látjuk, lehetetlen figyelmen kivü­l hagyni azon jó példát, melyekkel kedvenceink tündökölnek, s amit egyik költőnk ily r­emekül ir­­ le következő versec­­kéjében":­­ Édes hrímva- viníig.-í/.ál : MéheUftsbau «raj : A kis méhe reá «/.áll. Egymás között «omini baj. Ember nézd és tan­ulj i tjt:. Te i: ember legjobb,,'hidd el Minő vi*r és dalos fajta ]4.-ké:i *’ .tenter. Te u vigau de vl^0/zál. Legyen /z aj, devroiu zaj! Tiszta fehér vias z«ejt : Védve ont, a méh« vért, M«4b« abba méhet rejt. Bárkit köztük veszély ért,­ Szived mint a viasz, lenne, Montinak is Így kell lenni,­­ S mint a méz, az érzés benne, Fegyvert harcba menni . 8 téged a rosa meg nem ejt. Királyért, honáért. Ámde nem csak­ály haszna a méhészetnek az­­ is, hogy az elmét fejleszti, élesíti, amennyiben mint tudjuk a méhész az észlelés, kutatás terére van­­ utalva, s mint ilyenne­k érdekében van a méhecs­kék ,titokteljes életével megismerkedni. Hogy pe­dig ezen észlel*­ gondolkodás, kutatás, gyors el­határoz.!.- az elmét csak­ugyan fejleszti, élesíti, így­­ hiszem senki sem tagadja. — Eddig az úgy inve­­tt morális, erkölcsi haszon. Nézzük most ,cár ezek után s m A •-,erből folyó anyagi hasznot is. — Az első haszon, mit ■sokan figyelmen kívül hagynak, a növények virágai­nak megtermékenyítése, melyben a méhecskéknek , •oly nagy részük vart, miszerint bátran állithatjuk, hogy ha méh­ek nem volnának, akkor mezei és kerti növényeink nagy része alig hozna gyümöl­cs,it Mert hogy a virágból gyümölcs legyen, ok­vetlen szükséges, hogy a virágpor a virágbibéjére essék, s ez a legtöbb esetben a méhek hozzájáru­lása által eszközöltetik. Hogy pedig a méhészet egyéb anyagi hasznát is annál kevésbé lehessen kétségbe vonni vagy azt valami csekélységnek tartani tényekeket fogok föl­hozni, melyek hitelességét senki sem adhatja, s melyek ebb­ől folyóiag állításom­­, kétségen lem­ü­l helyezi". Grand Miklós az 1881. évi c.n­z­­isztériumilag­­ kinevezett méhészeti vá­ndortanitó egyik k­ő­útjában s a többi közt a következ­etet : „A méh­ek télre való , célszerű, elhelye­its­e: BUigerl­eYor nr jól bérén- ! 1 • -.♦* jdtbo ebed ..íani be a szép szán m ii egy. gyűlt méhésztársaknak. A megjelentek közül egy egyszerű parasztember vonta magára figyelmemet; i vajas és értelmes arcvonás ibol mintegy olvastam k­o­-v értelmes méhésszel - an dolgom és csakugyan annak is bizonyult be-Alig 10 éve, hogy azon helyiségben letelepedett és a méhészethez fogott. Szakszerű értelemül­­ és kitartással először paraszt kasokban méhészkedett, azután mozgó épitm­ényfi kasokra ment át és ok­szerű méhészkedése által valóban a bámulat tár­gyává lett, — amennyiben nem volt az a rész év,­­ melyben hő mézszürete nem lett volna. Még rósz években is volt líl­akó méze. A méhecskék által számára összegyüjtött pénz­­ árán, nemcsak hogy csinos kis házikót és kertet is­­ szerzett, magának, hanem 10 hold földet is szer- | z­­t, tehát saját maga és családja számára va­­­lódi jólétet teremtett a méhek jövedelméből. — Ed­­­­dig Grand úr jelentése, mi úgy hiszem, már maga­ elég bizonyíték lenne a méhészet hasznát illetőleg.­­ De menjünk tovább. B. Ambrózy Béla nagymérvű m méhészkedésből év­enkint 10 ezer frtnyi tiszta has­z­not húz. S ha nézzük Európában különösen a ne­uieteket — kik a méhészetben máig is panitóin — kéts­égbe , unhatjuk-e a méhészet nagy hasznát. Avagy ki ne ismerné a méh­észkedésükről és talál Hiányaikról híres öreg Dzierzon apót, Corlsmarkt raéhherceget és­ B. Berlepsehst a raéhbát Az amerikaiak méhészetét illetőleg pedig épen most nem rég olvashattuk, hogy valami Grimm nevezetű telepítvén­y és két leá-nye méhészkedésük után 18?l-teen 21000 font mézet szű­’-jtetek, miért •k'-tsk összegben 2000 dollárt kap ák egy nyáron '.­ V- tó fáradozásuk jutalmául, ami a mi számítá­­­sunk szerint mintegy 4000 forintot tesz ki, M­­ég van valami, aratt ,­ méhészet ellen fél . A szoktak és amire én jelenleg megfelelni óhaj­tok . Igen barátom — mondja egy másik - -én ezt mind elismerem, hanem a méhészkedéshez 5, idő is kell, abból pedig nekem legkevesebb jutott ki. Ki a manó őrzi ott a rajokat . . .-től estig? Ere Csu­k röviden telelünk és pedig a következőleg’ a ki szierzeti-féle kasokkal : és/, -dik, s nei­­ várja be a természetes rajzást hanem késni* ő me­gállak navrajokat és pedig akkor midőn arra leg­jobban ráér. A többi munkát ezen italoknál szin­tén akkor végzi, amikor ideje­­leginkább engedi, pl. kora r­eggeli . Ha pedig a méh­észkedés közön­séges szalm­aképü­kkel történik, akkor a dolog vajmi kevés, az egyes rajokra pedig a Lázban bárki­­ vigyázhat. Sokan igen félnek a méhészettől sőt, ismerek embereket akik — talán maguk nem tudják mié — ki nem állhatják, s még hallani sem szereti ha valaki­­ méhészetről beszél; pedig bizony-bizo , igen roszul cselekszenek. Tegyük le rótuk ízt «a előítéletet és ha ná, a méhészetről olvasn’­n­k­­akarunk, menjünk » tekintsük meg néha-néha egyi vagy utádik m­éhész méhesét, kérdezősködjünk egyes dolgokról és én meg vagyok győződve, hogy a mé­hészek száma és ezzel együtt maga a méhészet rohamosan élve fog haladni. Egyik jeles méhészünk többi között ezeket írja:, Magyarország minden hely­ségében (hogy sokat ne mondjunk) legalább 200—30' köpű lehetni! -és ha minden köpű után csak 4 irtó számítunk i ii:it tiszta jövedeli, t (ami igen kevés nem milliókat vesztünk-e évenkint?“ Év valjoc kétségb­e vonhatjuk-e e*t, hogy t. i. csakúgy „u tull­liókat vesztünk? • i i t é­s e. tr* ajka, szeme, sze­/ beszél sejtelmes. ,'a eszemadtáson fi-Szeme sziporkázik felbidgyeszti, akáe­cszt arra nézve, hogy a menyes jelenség, mint ges­kék, hamarabb bele ába, orra gondosan mez­­deség van arcán, lenge, megpróbálná át is tudna­m a nyal­a, a válla, meg­­! — Olyan mint egy ot­­­thea. Némán szemlélődik s némaság, mint egy szentnek, bugyogó kancsót, meg a néma­­lók közöttük, mindig eszembe íja és Ch­arybdisa. Ha soká is köttetném magam az ár- Mert csakugyan ,,ineidit in are Charibdim.“ eltisztulni, m­ert veszedelmes tt lábatlankodni. Azért, tehát Ilow mondja. Föl a fedélzetre, ■''■sr pompás kilátás. rázáulak­­ benneteket, kik a gőz­kocsi szürke mért kupéjában­­ szorongtok, mint kering a tonnában. Ez, az utazás.­­ Nem is a földön járunk. Fölöttünk az ég alattunk a­­ víz, repülünk. Ékes méltósággal lejt a „Buda Mohács­i Nándornál elfolyó.“ Az egymás hátán lovagló szőke­­ hullámokat aranyszinnel töri át a napsugár. Két partja majd mindenütt be van szegve árnyékos er­dővel, a mint a pajkos szellő enyeleg benne: „sze­líden báli ugat a fák lombozatja, hol magát a vígan fütyülő rigófaj és a búsan búgó vaddalamb rin­gatja.“ Mely bámulásomban alig veszem észre azt a török­­bácsit, a ki másfél órája ül az ő nemzeti poziturájáb­­n t. i. papucsos lábait maga alá kava­rhatva, a vindás ősi bakjából szíjja a megnyug­vás füstjét s élvezettel fújja az állhatatos birodalom kékes bodrait. Szegény muzulmán bácsi nem sokáig jártok már ti ezen a Dunán, azt mondja a muszka mi­niszter l’nbjedortoszeff (Pontiusa ne legyen a nevé­nek ! Haza küldenek beneteket Ázsiába, elég sokáig vendégszerepteltetek már itt. Ha néha leveszi turbán­­■őt, napvilágra jön kopasz feje, mely oly­­ima mint­­ egy úri tök. Ezzel összehasonlítva mily ellentétet képez annak a szaladgáló k­amnernek a feje­, mely­­olyan idr, s bodros, h­ a Vorkovay Gyula stílusa Ez bizonyára belőlről lesz kopasz , üres. A török bácsin ki­vili egyetlen alaa­kazza­­ meg meg magát a fedélzeten. Szánalomtv in szó Uhrik Borbála féle leányzó. Úgy néz ki mint az inság. Tekintete bátortalan, sovány, mint a vigasz­tal,'» szó é- ruhája rongyos. Ahn! egy e­lmém tá­­rn­ul, hát de ez 'ősz a magyar nemzeti, -k „nyoma­­veszett“ bujdos­ja — Sólymosi Eszter!? . . Nem lehetetlen. Az a félém­­ség, az az emberektől elvo­nulás gyanús. Szent Istóczy és minden maceszt, gyűlölő angyalai­­ kék menyorszignak !! ha én fe­­dn­? fel ? . . . "t-íi-r — zsidó verejtékkel szer­­­­zett, közös ügyes Heres ütné meg a markomat — ! Rögtön fordilj­ék­ vissza a Bácskába, megvernék .'JJLU__»■UJJ.,______ttJUJ­. J . két fertály földet, meg egy ertály jóravaló leány­zót és kezdenék becsületes életet élni. Ez a dolog szeget ütött fejembe. Nagy kilátásokkal közeledem a szenvedő leányzóhoz. .Szabad kérd­és­bor ? utazik?“ mondám neki. Halvány, beesett szeme­­i fölveté sápadt arcát oly részvétre inditólag fordít- ! az ég felé, hogy még a könyökömben is megin­ul" " az érzés. Notabene: nagy hatá­rai van ám a sze­­­rencsétlenség. — Nem szólt egyetlent a s­zánandó alak s ez engem megerősített gy­anumban.. Ah ! ha én leszek az a boldog halandó, a ki őt feltalálom : Wallm­an Móric rögtön fiává fogad. Az is csak­­ valami „Tigy­e bár kérem — füzénd tovább az­­ interwieválást — nem erre a vidékre való?“ Ismét rám veté fáradt szemeit, megnyitó ajkát ég szólt: „Nye­znam uherski.“ — — Oh hogy csep­pentem le az 5000 forintos magasságból1 . “ de pekla gondolom magamban, nem vagy méltó­­ arra, hogy megláttalak. Valami dana-egyházi éherS * tót fruska volt. — Hogy én mindig ig., járok k szerencsémmel! . . . Í r mely egész bizalmasan könyököl oda a Duna partra, 1 E!n:-‘tadt Ordas, i! ,rt.. «, min-Eulik • ' ••~* • s› maga illetőségét az utasokból. Már..­.ezt inter­pellálni a bennem lakó természet, az ellenzéke.A­kedő gyomor hangosan követelé jussát, de mintái egy poh­árka kávéért reggel 211 egész krajcárt S­zü­letett velem az a felpofozni való kenner, annál-­­ fogva summásabb eledelnek nem mertem neki vágni ! — Ahun­ni! már látszik is a város, mely az én jó száműzetésen l­elye. Olyan veres a tornya, ninc­s/ kántor az orra* Végre becsússzon a hajó a sk­ötőbe­­; „Duna-Földvár, kiszállani! kiáltja egy moskos firma. No hát ég veled Elisabeth! Néptán és minden' szolgái védjenek téged és a rajtad levőket!'. Hírek * Földváry Mihály pest megyi alispán; 21-ére várták a polgármester visszahelyezés ügyében, azonban a megye e tárgy iáni­­­tározata a közgyűlés egy része által megfele­­beztetv­e az alispán ideutazásai­t ebbe­n és visszaérkeztéig elhalasztotta. * A vadászati és fegyveraderés széle 1888. évi XXIII. t. ez. 1. hó 1-én életbe lépvén, a városi adóhivatal által a követke­zők hozatnak a közönség tudomására Az adóév a fenti adókra nézve nem mir,, eddig az

Next