Czegléd, 1885 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-04 / 1. szám
mik évfolyam. jó példát mutassanak s az ocsmány trágár, káromló és hazug beszédeket szigorúan megtiltsák, mert a rut szokás a gyermekek és nagyobb számi cselédség közt gyorsan terjed s ha mélyebb gyökeret ver, kiirtása talán egy egész életen át se sikerül és sok bajnak válik kutforrásává, így elemezhetnek a cselédségnek még több hibáit is. Hanem az mégis különös — ingják mondani sokan — hogy a cseléd hibáinak épen a cselédtartó házak volnának forrásai! Igaz, hogy sokat tesz a cseléd született hajlama, véralkata, továbbá környezete s a törvény erkölcsi állapota kifejlésére; de legnagyobb befolyást gyakorol erre mégis a ház, melyben pályafutását kezdi és folytatja ; mert a cseléd nem önálló független egyén, ő mindig valaki alá tartozik s természetes, hogy e függő állapot erkölcsére is okvetlen nagy befolyással bir. Mert a szegény osztályból származó cselédnek azon ház iskolája, melyben ifjabb korában szolgál. — Ennek szokásait, erkölcsét és szellemét nagy mértékben elsajátítja. — Itt képződik e jó, erkölcsös, vagy rosz, erkölcstelenné s olyan is marad többnyire egész életére. Ezért igaz a közmondás: olyan a cseléd, milyet a gazda és háza népe A rósz háznál a jó cseléd is elromlik, mert ez osztálynál ritka a szilárd arány, mely sokáig ellentállhatna minden befolyásnak. — Ellenben a jó háznál a rósz cseléd is vagy egészen vagy sokban megjavul. Ha tehát minden házban rend, takarékosság, szorgalom, okszerű gazdálkodás, erkölcsösség, méltányosság stb. uralkodnék, akkor aligha volna rosz cseléd. — Hisz ha mindenütt jó példát látna, ő is kénytelen volna magát jól viselni, mert különben nem tűrnék meg sehol. — De igy furcsa követelés az, hogy ami véletlen, tanulatlan cseléd, ki az iskolát talán sose látta belől s a templom küszöbét is nagy ritkán lépi át, jobb legyen, talán, mint gazdái, kik pedig tanultabbak s inkább áll módjukban magukat testileg, lelkileg képezni, kimivelni! Tagadhatlan, hogy van oly romlott, konok cseléd is, kire nem hat semmi nemesebb érzelem és példa. Az ilyenek számára aztán ott van a törvény, melyet szigorúan kell el-őilenünk alkalmazni és ha így is javulatlanok, eltávolítandók a háztól, mielőtt többi társainak erkölcsét is befolyásolhatnák. Sokat, igen sokat lehetne még e kérdésről elmondani, ha apróbb részletekbe bocsátkozni akarnánk, ezúttal azonban az előadottakat elegendőknek vélem ama meggyőződésem igazolására, hogy a cselédség erkölcsi és anyagi állapota iránti kellő figyelem és méltánylat azokra javítólag fog hatni a cselédtörvény és egyéb rendszabályok szigora nélkül is, otthon a faluban, hogy az eltűnt kisasszony lelke haza jár. II. Az idegen, kit Jeanne Marie az erkélyen talált az monda, hogy eltévedt s a lépcsőn egy kissé nyugodni akart, mivel itt a hely olyan szép. Nem is gondolta, — úgymond, — hogy e magányban embert találjon, de ha már ily szerencsében részesült, könyörüljön rajta egy ital friss vízzel. Ekkor őt Jeanne Marie nagyatyjához vezeti be, de hasztalan fáradozott, hogy az öregnek értésére adja, hogy vendégük van. Majd Gertrudot kérésével s tálczával jött vissza, a melyen egy üveg habzóbor, ékes pohár s egy csésze volt, tele illatos földi eperrel, a melyekkel , miután az asztalt szép fehér abroszszal leterítette, megkínálta az idegent. A lovag nem tudta eléggé nézni a leányt, szemei folyton kisérték minden legkisebb mozdulatát, mialatt a nagyatya — mint rendesen szokta — fejbókolva elaludt; egy pár kenderike pedig vidáman csicsergett az ablakközti kalitban. Az idegen, néha már jóllakott s kipihente magát még sem távozett. — Beszélt Gertruddal s azt monda neki, hogy szeretné lerajzolni a kastélyt s kérdésem volna-e ellenére, ha néhány napot időzne a romok közt, de kérdéséhez hozzátéve, hogy mindennel meglesz elégedve, s hogy helybenhagyó választ nyerjen, egy jól megtömött zacskót csúsztatott kezébe; a zsörtölő öregnek pedig csak a pénzutáni vágy volt a szenvedélye. i.v.e kör. CZEGLÉD. Városi közgyűlés 1884. deczember 30 án. Az eléggé látogatott közgyűlés nem foglalkozott kiváló érdekü tárgyakkal s intézkedései leginkább a már elintézett ügyek kezelésére vonatkozó utasítások megbirálásából s jóvágyásából áll. A közgyűlés lefolyása következő : Szabó Károly városi képviselő a közelgő orsz. vásár alkalmából fölhozza, hogy a vásártér nagy része vízzel van borítva, aminek leeresztése szükséges, nehogy a vásár rendjét megzavarja. Polgármester a kellő intézkedés megtételét ígéri. Az egészségügyi bizottság azon javaslata, hogy a felállítandó második gyógyszertár a város keleti része felé a ref. templomon alul helyeztessék el, hogy így az e tárgyban kibocsátott miniszteri rendelet azon rendelkezésének is, mely szerint az újabb gyógyszertár a meglévőtől oly távolságra helyeztessék, hogy a közönség minél közelebb juthasson hozzájuk s egyik a másiknak forgalmát ne veszélyeztesse — elégtétessék, szavazás által elfogadtatott. A fogyasztási adó kezelésére vonatkozó utasítás jóváhagyatott, valamint megválasztatott azon 20 v. képviselő, kiknek hivatásuk leend az adó kezelését folyton figyelemmel kisérni s azt ellenőrizni. Az árvapénzekről 1885. évben szedendő kamatláb a tanács javaslata szerint 6 százalékban megállapittatott. Bemutattatott a jövő 1885. évben a legtöbb adófizetés alapján jogosult városi képviselők névjegyzéke. (E névjegyzéket már közöltük.) Végül Negyedi Ferencz v. képviselő indítványt jelentett be kényszer rakodóhelyek felállítása iránt. Tudomásul vétetett s a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába felvétetni határoztatott. Ezzel a közgyűlés véget ért. Gazdáknak. Sok tinta elfolyt, sok toll eltörött már azon kérdés feletti harczban, hogy miként lehetne a mai gyár gazdán szaporán segíteni? Pedig e kérdésre már az élet sokszor megadta a feleletet. A napokban egyik főváros társaskörben egy kis polgári társaság ült együtt. Az egyik elbeszélte a következő esetét. „A múlt héten a főváros körülikertészek egyikét látogattam meg némi bevásárlások végett. Szép ültetményes kertjét bámulva szemléltem. „Ugye tetszik ?“ kérdé a munkás ruhában akkor is ép növényei közt foglalkozó tulajdonos. — Látja az úr, én még hat évvel ezelőtt a szomszéd kertész „Knecht“-je voltam, t. i. zöldséggel terhelt szekeret hajtottam a városba be és kifelé, azután pedig kertjében a trágya széthordással s öntözéssel foglalkoztam. Tíz évvel ezelőtt szegődtem hozzá e munkára, ez alatt eltanultam tőle a zöldség kertészkedés fogásait, írni, olvasni jól tudtam, egy kissé másféléket is olvasgattam, s igy ismerve gazdám piaczi jövedelmeit, s kertjét, könnyen kiszámíthattam, hogy mi haszna van belőle. Harmad évi béremből én is béreltem gazdám engedelmével mellette egy kis darab földet, azt magam kezére dolgoztam ünnepnaponként, s a termést gazdám vette át tőlem ugyanoly árban, mint az övét eladtuk. Kis pénzemen négy év múlva a mostani telepem felét kibéreltem, majd részletfizetésre megvettem, s hozzá ugyanígy e másik darabot is megszerzettem, — s a nyáron már 50,000 irtot ígért egyik gróf Festetics nyaraló helynek e két telkemért.“ „De nem adom, — mert büszke vagyok rá ha látom, hogy bámulják a 6 évvel ezelőtt trágyahordó „Knecht“ kertjeit.“ „Valóban szép telepek ezek, — folytatá az elbeszélő,— nincs bennök egy talpalattnyi hely sem, mely kitűnően ne volna felhasználva.“ A kis társaság egy másik tagja erre az ő esetét beszélte el. „Körülbelül 10 évvel ezelőtt, midőn aFerencz- csatorna újra rendbehozási munkálata folyt, Türr tábornokkal a csatorna mentén egy földbirtokosnál , szállottunk ki. Az ebéd után kisétált velünk a még Mulatságok. A dalárda silvesteri estéje. Dalra keltek a dalnokok, hogy a letűnő évtől búcsút, véve, az ének hangjaival üdvözöljék az újat.— Nem uj a mi dalárdánknak a jó szokása, s nem uj a közönség nagy érdeklődése sem, mit a silvesteri dalestélyek iránt tanúsít. — A zene és dal csábító hangjai évről évre nagy s díszes közönséggel töltik meg a Népkör tágas termeit. — És igy nem volt meglepő most se, hogy eljöttek mind, kiknek lelke, kedélye az ének nemes művészete iránt fogékonysággal bir. — De nincs is okuk a megbánásra. Dalárdánk az érdekes műsor darabjait oly művészettel énekelte, hogy az méltán lepte meg a közönség magasabb igényű részét is. — Nem puszta bók mondatja ezt velünk, hanem az őszinte elismerés, amivel a komoly törekvés iránt mindig tartozunk. Természetes, hogy a dalárda élvezetes előadását táncz követte, nem is lehet az máskép ott, hol oly sok szép hogy van jelen. — Ezek közül tudósítónk a következőket jegyzi fel : ifj. Csurgai Mihályné, Csizmáik Jánosné, ifj. Dávid Sándorné, Fábiánok Vilmosné, Füle Péterné Dobos Julcsa, Kis Béláné, ifj. Lendér Mihályné, Márta Jánosné, Maczonka Jánosné, Nagy Józsefné, Túri Lászlóné, Tóti Ambruzsné, Túri Józsefné, Ungvári Lászlóvá, továbbá Belléni nővérek, Biró Mariska és Julcsa, Csikán Ilka, Csörgei nővérek, Csurgai Zsuzsika, Douch Matild, Füle Eszti, Jankos Linka, B. Farkas Zsizsika, Sörömpő Boriska, Komáromi Lidi, Herczé Eszti, Kovács Terka. Nyújtó nővérek: Svoboda Mariska, Szabó Klári, Szijj nővérek, Szikszai Terk Tegez Tinka, Patschvár Adolán, Zsengellér Lie Vizerner Boriska stb. Az estély jövedelme 60 120 kr. miből 0 frt 50 kr. felülfizetésre esik. * Az iparos-egylet sylvesternapi társas estél, várakozáson felül sikerült s egyaránt dicséretére voik a választmány kezdeményezésének és a rendőrség fáradhatatlan buzgóságának. Ilynemű társas éi szejüvetelek minél gyakoribb ismétlése oktató jeligénél fogva nem csak a közmivelődésnek tesz tűnő szolgálatot, hanem tekintélyt és jelentőség kölcsönöz az egylet fennállásának is. Hörömpő Frencz és Jónás Gyula egyleti tagok hegedű kettőd után Simon Béla polg. iskolai tanár s ipariskoli igazgató tartott érdekes felolvasást Czegléd keletkezéséről, múltjáról és lényegesebb statistika adatain! A mindvégig feszült figyelemmel kísért felolvasás szűnni nem akaró tetszés nyilatkozatokkal jutalmaz a hallgató közönség. A felolvasást táncz követ, mely fokozott kedélyességgel kivilágos kivirradtig tartott. Tudósítónk a jelen volt hölgykoszorúból a következő névsort jegyezte föl : Antal Pálné, Bán Istvánné, HornyákJózsefné, Jónás Béláné, Károly Kálmánné, Késik Sámuelné, Kolofont Józsefné, Nay Andrásné, Szabó Gyuláné, a leányok közül: Akis Jolán, Asztalos Juliska, Dezső Marika, Farkas Iriska, és Etelka, Fröhlich Nina, Házas nővér, Hoffer Mariska, Hörömpő Julcsa, Herczeg Jo, Hisz Mari, Jancsó nővérek,Jobszt Katalin, Mrs Amál, Lengyel és Mózes nővérek, Orosz Te, Thill Mariska stb. Az egylet bevétele a 16 frt) kr felülfizetés beszámításával 84 frt 36 kr. * A kaszinói társas estély az év napján fényesen sikerült. — A rendezői résztvevők közös dicséretére elmondható , hogy kedélyesség, pezsgő jókedv és áldias egyszerűség tekintetében az eddigiélőnemű kaszinói mulatságokat fölülmulté se sylvesternapi komoly elmélkedések és vigatságok árnyékának legkisebb nyoma látszott meg a résztvevők kedélyén s vili lő szám, akkor náddal fedett eliszaposodott csatrna partja mellett fekvő sovány rész földjeire, de melyek nagy részén már akkor bolgár kertészek primiv kunyhói állottak.“ „Öt évvel ezelőtt erosz földeimet sivesen odaadtam volna holdanként 70 írtért örök ren is, — beszélő az illető földbirtokos, — de nem tellett senkinek. Akkor történt, hogy a csatorna mezén legeltetve egy pár bolgár vetődött erre. Egyszír tisztem azzal állít be, hogy a rosz földekből 10 holdat 7 forintjával kiadott ama bolgároknak haszonbérbe, —e hát nevettem rajta, hogy ám ő lássa hogy számol majd be nekem a haszonbérrel. De a bolgárok csakugyan eljöttek , ezeket a vízemelő hitvány kerekeket beállították a csatorna nádasába, felszántották a földet, ültettek bele mindenféle zöldséget, a termést aztán dereglyéken felvontatták Ausztriába, Line felé, ott eladván, a dereglyéket megrakták ablakokkal, csizmákkal, s ezekkel leusztattak vissza Bulgáriába, ott eladták télen át, s tavaszszal újra visszajöttek, még többen, s még több földet kértek haszonbérbe, ígérvén már holdjáért 1500 frtot. A következő évben még több bolgár jött, a haszonbért már 25 forintra verték fel, s az idén pedig már 70 frt haszonbért kapok holdanként ugyanazon földekért, melyeket néhány év előtt örömest oda adtam volna örök áron is annyiért.“ (Folyt. küv.)