Czegléd, 1887 (5. évfolyam, 1-50. szám)
1887-09-11 / 37. szám
37. szám. Ötödik évfolyam. Czegléd, 1887. szeptember 11 SS-------------------------------------—18 Előfizetési díj : Helyben házhoz hordva, vagy vidékié postán küldve. Egész évre ... 4 frt. Fél évre.............2 „ Negyedévre ... 1 „ Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség : I. ker. vasút-ti'cza 64 szám alatt. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok vissza nem adatnak ! (_______,______________,_____SS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap reggel. IS----------------------------------------- Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 forint. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a szerkesztőségnél. SS!__________________,-------------—nü Szőllőkiállítás. Czegléd város több szolidbirtokosa által folyó évi szeptember hó 25., 26., 27. és 28. napján a református iskola emeleti nagy termében szöllökiál-litás fog rendeztetni. A kiállítás szeptember hó 25-én vasárnap reggel 8 órakor nyittatik meg, s úgy a megnyitás napján, valamint az azt követő hétfői, keddi és szerdai napokon is délelőtt 8 órától 12-ig és délután 3 órától 6-ig az érdeklődők által 10 krajczár belépti díj mellett megtekinthető. A kiállítás czélja az, hogy a város határában található jelesebb szőlőfajokkal a termelő közönség megismerkedhessék, s ez után a szőlőgyümölcs és a szöllő-venyige eladására az érdekelteknek alkalom szereztessék. Felhivatnak tehát mindazon szőllőtermelők, akik a kiállításon részt venni óhajtanak, hogy ezen szándékukat folyó hó 20-dikáig Udvardy Károly urnál, a népbank pénztárnokánál bejelenteni szíveskedjenek, aki a kiállítás megnyitásáig az esetleg beadandó korai fajok megőrzését is szíves volt elvállalni. Minden kiállítandó fajtából a legszebb és legkifejlettebb 2 — 3 flirt választandó ki, melyek a kiállítás megnyitása előtti pénteken és szombaton reggeli 8 órától délután 5 óráig a kiállítási helyiségbe szállítandók, ahol azok a rendezőbizottság egyik tagja által fognak átvétetni. Minden fajból csak 3 - 4 fürt állítható ki egy egy csoportban s minden szőllő fajhoz papírra feljegyzendő annak neve is, a mely néven az a termelő előtt ismeretes. A kiállított szőlőket a tulajdonosok szeptember 2- án délután 3 óra után épségben visszakapják. A szőlőfürtöket a kiállítás ideje alatt a remlezőbizottság bírálat alá veszi s a bírálat eredményét közhírré fogja tenni, miért is kívánatos volna, hogy a kiállítók a közszemlére kitett egy-egy kisebb fürtöt is küldjenek be azon ezélból, hogy azt a bírálóbizottság öszszehasonlítás végett megizlelhesse. A kiállítóknak jogukban áll kis kosarakban kóstoló szőllőt is kiállítani, melyért az általuk megszabandó dij fog beszedetni. A kiállításon a város határában termett egyes kiváló gyümölcsfajok is bemutathatók oly módon, hogy minden fajból 5—6 darab névvel ellátva küldendő be. A kiállítók a szöllő és gyümölcs beküldése alkalmával szabad belépti jegyet kapnak. A belépti díjakból befolyó tiszta jövedelem nyilvános számadás mellett a kiállítók jutalmazására, avagy esetleg a jövő évben rendezendő nagyobb szabású kiállítás költségeire fog fordittatni. ,1 rendező-bizottság a ,ß&'mhwa rfÁECtaiJA. Hogyan butott meg Komor Pál?— bajz. — Irta : T .. . L . .. Tősgyökeres magyar ember volt Komor Pál uram, vagy amint közönségesen hivta a nép : „Pali bácsi“. Magyar volt nemcsak belül, hanem kívül is. Ő tőle ugyan változhatott a divat, nem sokat törődött vele. Apja magyar nadrágba bujtatta gyerek korában s azóta nem viselt ő sohasem más fajtát. Ködmöne borzas bársony fölületével egész a csizmaszárig ért és ezüst sarkantyúja csengve pergett bokáin. Attiláján Kossuth ezüst hatosai voltak a gombok . . . még bot helyett is fokost hordott magával. 1ia teljes díszbe vágta magát, megbámulták, mintha Árpád kelt volna ki sírjából. Büszke hazafi és dühös — negyvennyolczas volt Komor Pál. A városi tanácsban kifogyhatatlan indítványozó, a képviselőválasztásoknál a legbefolyásosabb és legveszedelmesebb kortes volt. Akit ő pártolt, kezében tarta a mandátumot. A háromszinü toll pörge kalapját két arasszal fölülhaladta, kezében zászló lobogott, hóna alatt egy csomó programmbeszéd, több száz falragasz a kocsi saraglyájában, melynek ülésére állott, midőn falusi körútjaiban lelkesité, gyűjté a párthiveket. Gyakran hetekig utazott két-három elvbarátjával saját kocsiján egyik faluból ki, a másikba be. Eső verte, nap égette, por födte be, de ő nem csüggedett, hiszen „a hazának szolgálok“ monda ilyenkor. Néha alig tudtak valami ennivalóhoz jutni, ellenséges lévén egész sor község egymás után. Mondani sem kell talán, hogy itt mily nagy szeretettel fogadták a hires kortest. A lovakra uszították a kutyákat s az ifjabb reményteljes nemzedék még a követ sem sajnálta, ha véetlenül a kocsiba esett s Komor Pálék a másik hajóba vitték. Ilyen helyen bezzeg nem szállhattak ki , korcsma előtt. — Ha éhezünk, legalibb igyunk! Pali bácsi kulacs nélkül még a szőlejébe sem rándúlt ki. Ebben volt a kifelejtő , mert bizony Pál úr sehogy sem tudta fölfogni, miként lehet valaki pecsovics? A váasztási mozgalmak alatt buzgó hazafisága minden mamelukot lazaárulónak tartott. És mindezt tette önzetlenül, még a saját költségeiről sem nyújtott be számlát a képiselőnek. Komor Pál uram az ötvenes években járt, midőn első bukását elég szerencsétlen volt megélni. Az.az hogy bukott is, meg nem is, amint ő szokta magát mentegetni Mióta az alkotmányos élet helyreállt, azóta az ő kerületében mindig a negyvennyolcas eszmék győztek, pedig erősen állót az ellenfél is !de ahol Komor Pál, ott a diadal is Már négyszer vitte keresztül Rák Domokos megváasztatását. A szabadságharcz után együtt szenvedte Kufsteinban Rák Domokos ezredes volt, Komor Pál pedig őrmester, de azért jó barátok voltak karzban és békében, jóbanrosszban egyaránt. Rák Domokos alakja alóban tiszteletet gerjesztett. Ősz szakái költté limes vonásait. Hangjában a meggyőződés melege rezget; szemeiből az érzelmek őszintesége sugárzót. Ezért a férfiért tűzbe rohant volna Pali bácsi és egyszer mégis megtagadta őt, azaz : majdnem megtagadta. Szégyenli is kudarczát és állhatatlanságát a győzhetetlen kortes. Nem egyszer tesz magának titkos szemrehányásokat, de hát ki tehet róla, ha az asszony népség is belekeveredik a politikába ! Ötödször lépett már fel a várhegyi kerületben Rák Domokos, midőn ez a csúnya kudarcz történt Pali bácsi őszülő fejével . . . Volt Komor uramnak, aki mellesleg mondva a legtekintélyesebb és leggazdagabb polgár Várhegyen, egy eszemadta, gyönyörű kislánya, a tizenhét éves Esztike. Olyan volt ez az aranyos teremtés, mint a legszebb fealő bimbó ! Szőke aranyhaja karcsú derekát érte, szemeiben igéző fény ragyogott ajkai szebben mosolyogtak a nyíló rózsánál . . . Ez a rejtett kincs okozta Komor Pál bukását Történt pedig a dolog következőképen. Néhány falusi potentát, kis- és nagybirtokos, belátván, hogy Komor Pál és Rák Domokos ellen hiába küzdenek az adót és katonát kérő kormány népszerűtlen zászlója alatt, összeálltak és ők is negyvennyolczast jelöltek ki, hátha így megverhetik Pali bácsit ? No de most hol vesznek jelöltet? Törték is e dolgon sokáig fejüket, de nem találtak maguk között senkit, mert egy kisebb tehetségű negyvennyolczassal megbuktatni, még nem halálos bűn a kormány szemében, de hogy egy tősgyökeres mameluk hirtelen megváltoztatott elvekkel maga lépjen fel, az már mégis soknak látszott. De végre mégis akadt egy ambiciózus fiatalember, aki még az egyetem porát is alig verte le magáról. Sziklay Zoltán meggyőződésből volt függetlenségi és úgy is illett, hiszen, mint egyetemi polgár A magyar handle. Nem régen egy fővárosi lap azzal az érdekes hírrel lepte meg olvasóit, hogy akadt ember, ki bár nem Mózes híve, a batyut vállára vetve, sorba furulyázza a falvikat. Néhány kollegát nem engedtek nyugodni e lap balhéra, ők is közölték a keresztény handlék Iliét; egyik lelkesedve, másik diadalmasan, harmadik önelégülten és mindnyájan csodálkozva felete, hogy hát mint kiálthatja keresztény ember, hogy csontot, rongyot, cserepet .. . ! Azután, ha jól nézzük a dolgot, azt is megláthatjuk, hogy nem annyira keresztényt, mint inkább a magyar handlét csodáljuk. Hát igaz is , a tót, oláh, sváb hadd járjon házról-házra, hadd alkudjék órákig egy két raj -ozárért, de a magyar, a büszke, lovagias magyar ? Hja, az egészen más! Árpád kaczagányos vitézeinek utódaiban nemes vér folyik, a magyarság nem termett csuklizásra, a magyar legyen katona, tudós vagy földesúr. Márpedig katona — legalább jelenleg — nem akar lenni, de igenis lódul tudósnak és földbirtokosnak. Van is mindkettőből elég. A kisiparos a világért sem tanítaná fiait a saját mesterségére; legyen jobb mint az apja volt, legyen úr és tudós. Arról persze, hogy kereskedőnek adja, szó sincs. Nevetséges, magyar és kereskedő ! Valljuk be, hogy népünk, mely különben sem mutat nagy hajlandóságot a kereskedelemre, nem nyer vele semmit, ha még inkább elijesztik a tisztes, de fáradságot és élelmességet igénylő foglalkozási ágtól. Pedig láthatjuk, hogy senki sem buzdítja a magyarságot, hogy fordítson több figyelmet a kereskedésre. Ha megnézzük kereskedelmi szakintézeteinknek kimutatását, könnyen meggyőződhetünk belőlük, hogy mily kevés magyar ajkú keresztény ifjú szándékozik a kereskedői pályára. Talán sokan azt teszik, hogy a mindenre inkább, mint dicsőségünkre valló, jól rosszul antiszemitizmusnak nevezett mozgalom behatása alatt nyilatkozunk. Éppen nem, czélunk figyelmeztetni a magyar szülőket, hogy nagy, nyílt és szép pálya a kereskedés, melyre gyermekeiket bízvást bocsájthatják. Azzal szoktak védekezni sokan, hogy nem való a magyar embernek kereskedés, mert hát nem bír a zsidókkal. Eltekintve attól, hogy izraeltik is igen jó hazafiak lehetnek, és az a pénz.