Czegléd, 1887 (5. évfolyam, 1-50. szám)

1887-09-11 / 37. szám

37. szám. Ötödik évfolyam. Czegléd, 1887. szeptember 11 SS-------------------------------------—18 Előfizetési­ díj : Helyben házhoz hordva, vagy vidékié postán küldve. Egész évre ... 4 frt. Fél évre.............2 „ Negyedévre ... 1 „ Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség : I. ker. vasút-ti'cza 64 szám alatt.­­ Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdet­mények. Kéziratok vissza nem adatnak ! (_______,______________,_____SS POLITIKAI ÉS VE­GYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap reggel. IS------­----------------------------------- Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdet­mények minden egyes beigta­­tása 2 forint. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a szerkesztőségnél. SS!__________________,-------------—nü Szőllőkiállítás. C­z­e­g­l­é­d város több szolid­­birtokosa által folyó évi szeptember hó 25., 26., 27. és 28. napján a református is­kola emeleti nagy termében szöllöki­á­l-­l­i­t­á­s fog rendeztetni. A kiállítás szeptember hó 25-én vasár­nap reggel 8 órakor nyittatik meg, s úgy a megnyitás napján, valamint az azt követő hét­fői, keddi és szerdai napokon is délelőtt 8 órától 12-ig és délután 3 órától 6-ig az ér­deklődők által 10 krajczár belépti­ díj mellett megtekinthető. A kiállítás czélja az, hogy a város hatá­rában található jelesebb szőlő­fajokkal a ter­melő közönség megismerkedhessék, s ez után a szőlőgyümölcs és a szöllő-venyige eladására az érdekelteknek alkalom szereztessék. Felhivatnak tehát mindazon szőllőterme­­lők, a­kik a kiállításon részt venni óhajtanak, hogy ezen szándékukat folyó hó 20-dikáig Udvardy Károly urnál, a népbank pénztárno­­kánál bejelenteni szíveskedjenek, a­ki a kiál­lítás megnyitásáig az esetleg beadandó korai fajok megőrzését is szíves volt elvállalni. Minden kiállítandó fajtából a legszebb és legkifejlettebb 2 — 3 flirt választandó ki, me­lyek a kiállítás megnyitása előtti pénteken és szombaton reggeli 8 órától délután 5 óráig a kiállítási helyiségbe szállítandók, a­hol azok a rendezőbizottság egyik tagja által fognak átvétetni. Minden fajból csak 3 - 4 fü­rt állítható ki egy egy csoportban s minden szőllő fajhoz papírra feljegyzendő annak neve is, a mely néven az a termelő előtt ismeretes. A kiállított szőlőket a tulajdonosok szep­tember 2- án délután 3 óra után épségben visszakapják. A szőlőfü­rtöket a kiállítás ideje alatt a remlezőbizottság bírálat alá veszi s a bírálat eredményét közhírré fogja tenni, miért is kí­vánatos volna, hogy a kiállítók a közszemlére kitett egy-egy kisebb für­töt is küldjenek be azon ezélból, hogy azt a bíráló­bizottság ösz­­szehasonlítás végett megizlelh­esse. A kiállítóknak jogukban áll kis kosarak­ban kóstoló szőllőt is kiállítani, melyért az általuk megszabandó dij fog beszedetni. A kiállításon a város határában termett egyes kiváló gyümölcsfajok is bemutathatók oly módon, hogy minden fajból 5—6 darab névvel ellátva küldendő be. A kiállítók a szöllő és gyümölcs bekül­dése alkalmával szabad belépti jegyet kapnak. A belépti díjakból befolyó tiszta jövede­lem nyilvános számadás mellett a kiállítók ju­talmazására, avagy esetleg a jövő évben ren­dezendő nagyobb szabású kiállítás költségeire fog fordittatni. ,1 rendező-bizottság­­ a ,ß&'mhwa­ rfÁECtaiJA. Hogyan butott meg Komor Pál?­­— b­ajz. — Irta : T .. . L . .. Tősgyökeres magyar ember volt Komor Pál uram, vagy a­mint közönségesen h­ivta a nép : „Pali bácsi“. Magyar volt nemcsak belül, hanem kívül is. Ő tőle ugyan változhatott a divat, nem sokat törő­dött vele. Apja magyar nadrágba bujtatta gyerek korában s azóta nem viselt ő sohasem más fajtát. Ködmöne borzas bársony fölületével egész a csizmaszárig ért és ezüst sarkantyúja csengve per­gett bokáin. Attiláján Kossuth ezüst hatosai voltak a gombok . . . még bot helyett is fokost hordott ma­gával. 1ia teljes díszbe vágta magát, megbámulták, mintha Árpád kelt volna ki sírjából. Büszke hazafi és dühös — negyvennyolczas volt Komor Pál. A városi tanácsban kifogyhatatlan indítványozó, a képviselőválasztásoknál a legbefolyá­sosabb és legveszedelmesebb kortes volt. A­kit ő pártolt, kezében tarta a mandátumot. A háromszinü toll pörge kalapját két arasszal fölülhaladta, kezében zászló lobogott, hóna alatt egy csomó programmbeszéd, több száz falragasz a kocsi saraglyájában, melynek ülésére állott, midőn falusi körútjaiban lelkesité, gyűjté a párthiveket. Gyakran hetekig utazott két-három elvbarát­jával saját kocsiján egyik faluból ki, a másikba be. Eső verte, nap égette, por födte be, de ő nem csüg­gedett, hiszen „a hazának szolgálok“ monda ilyen­kor. Néha alig tudtak valami ennivalóhoz jutni, ellenséges lévén egész sor község egymás után. Mon­dani sem kell talán, hogy itt mily nagy szeretettel fogadták a hires kortest. A lovakra uszították a kutyákat s az ifjabb reményteljes nemzedék még a követ sem sajnálta, ha véetlenü­l a kocsiba esett s Komor Pálék a másik hajóba vitték. Ilyen helyen bezzeg nem szállhattak ki , korcsma előtt. — Ha éhezünk, legalibb igyunk! Pali bácsi kulacs nélkül még a szőlejébe sem rán­dúlt ki. Ebben volt a kifelejtő , mert bizony Pál úr sehogy sem tudta fölfogni, miként lehet valaki pecsovics? A vá­asztási mozgalmak alatt buzgó haza­­fisága minden mamelukot lazaárulónak tartott. És mindezt tette önzetlenül, még a saját költségeiről sem nyújtott be számlát a kép­iselőnek. Komor Pál uram az ötvenes években járt, mi­dőn első bukását elég szerencsétlen volt megélni. Az.az hogy­ bukott is, meg nem is, a­mint ő szokta magát mentegetni Mióta az alkotmányos élet helyreállt, azóta az ő kerületében mindig a negyvennyolc­as eszmék győztek, pedig erősen állót az ellenfél is !de a­hol Komor Pál, ott a diadal is Már négyszer vitte ke­resztül Rák Domokos megváasztatását. A szabadság­­harcz után együtt szenvedte Kufsteinban Rák Do­mokos ezredes volt, Komor Pál pedig őrmester, de azért jó barátok voltak karzban és békében, jóban­­rosszban egyaránt. Rák Domokos alakja alóban tiszteletet ger­jesztett. Ősz szakái költté limes vonásait. Hangjá­ban a meggyőződés melege rezget; szemeiből az érzelmek őszintesége sugárzót. Ezért a férfiér­t tűzbe rohant volna Pali bácsi és egyszer mégis megta­gadta őt, azaz : majdnem megtagadta. Szégyenli is kudarczát és állhatatlanságát a győzhetetlen kortes. Nem egyszer tesz magának tit­kos szemrehányásokat, de hát ki tehet róla, ha az asszony népség is belekeveredik a politikába ! Ötödször lépett már fel a várhegyi kerületben Rák Domokos, midőn ez a csúnya kudarcz történt Pali bácsi őszülő fejével . . . Volt Komor uramnak, a­ki mellesleg mondva a legtekintélyesebb és leggazdagabb polgár Várhegyen, egy eszemadta, gyönyörű kis­lánya, a tizenhét éves Esztike. Olyan volt ez az aranyos teremtés, mint a leg­szebb fealő bimbó ! Szőke aranyhaja karcsú derekát érte, szemei­ben igéző fény ragyogott ajkai szebben mosolyogtak a nyíló rózsánál . . . Ez a rejtett kincs okozta Komor Pál bukását Történt pedig a dolog következőképen. Néhány falusi potentát, kis- és nagybirtokos, belátván, hogy Komor Pál és Rák Domokos ellen hiába küzdenek az adót és katonát kérő kormány népszerűtlen zászlója alatt, összeálltak és ők is negy­­vennyolczast jelöltek ki, hátha így megverhetik Pali bácsit ? No de most hol vesznek jelöltet? Törték is e dolgon sokáig fejüket, de nem találtak maguk kö­zött senkit, mert egy kisebb tehetségű negyvennyol­­czassal megbuktatni, még nem halálos bűn a kor­mány szemében, de hogy egy tősgyökeres mameluk hirtelen megváltoztatott elvekkel maga lépjen fel, az már mégis soknak látszott. De végre mégis akadt egy ambic­iózus fiatal­ember, a­ki még az egyetem porát is alig verte le magáról. Sziklay Zoltán meggyőződésből volt függet­lenségi és úgy is illett, hiszen, mint egyetemi polgár A magyar handle. Nem régen egy fővárosi lap azzal az érde­kes hírrel lepte meg olvasóit, hogy akadt ember, ki bár nem Mózes híve, a batyut vállára vetve, sorba furulyázza a falvikat. Néhány kollegát nem engedtek nyugodni e lap balhéra­, ők is közölték a keresztény handlék Iliét; egyik lelkesedve, má­sik diadalmasan, harmadik önelégülten és mind­nyájan csodálkozva felete, hogy hát mint kiált­hatja keresztény ember, hogy csontot, rongyot, cserepet .. . ! Azután, ha jól nézzük a dolgot, azt is meg­láthatjuk, hogy nem annyira keresztényt, mint inkább a magyar handlét csodáljuk. Hát igaz is , a tót, oláh, sváb hadd járjon házról-házra, hadd alkudjék órákig egy két­­ raj -­ozárért, de a magyar, a büszke, lovagias magyar ? Hja, az egészen más! Árpád kaczagányos vité­zeinek utódaiban nemes vér folyik, a magyarság nem termett csuklizásra, a magyar legyen katona, tudós vagy földesúr. Már­pedig katona — legalább jelenleg — nem akar lenni, de igenis lódul tu­dósnak és földbirtokosnak. Van is mindkettő­ből elég. A kisiparos a világért sem tanítaná fiait a saját mesterségére; legyen jobb mint az apja volt, legyen úr és tudós. Arról persze, hogy ke­reskedőnek adja, szó sincs. Nevetséges, magyar és kereskedő ! Valljuk be, hogy népünk, mely különben sem mutat nagy hajlandóságot a kereskedelemre, nem nyer vele semmit, ha még inkább elijesztik a tisztes, de fáradságot és élelmességet igénylő foglalkozási ágtól. Pedig láthatjuk, hogy senki­ sem buzdítja a magyarságot, hogy fordítson több figyelmet a kereskedésre. Ha megnézzük kereskedelmi szakintézeteink­nek kimutatását, könnyen meggyőződhetünk be­lőlük, hogy mily kevés magyar ajkú keresztény ifjú szándékozik a kereskedői pályára. Talán so­kan azt teszik, hogy a mindenre inkább, mint dicsőségünkre valló, jól rosszul antiszemitizmus­nak nevezett mozgalom behatása alatt nyilatko­zunk. Éppen nem, czélunk figyelmeztetni a ma­gyar szülőket, hogy nagy, nyílt és szép pálya a kereskedés, melyre gyermekeiket bízvást bocsájt­­h­atják. Azzal szoktak védekezni sokan, hogy nem való a magyar embernek kereskedés, mert hát nem bír a zsidókkal. Eltekintve attól, hogy izrae­­ltik is igen jó hazafiak lehetnek, és az a pénz.

Next