Czegléd, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-13 / 2. szám

2. szám. Hetedik évfolyam. Czegléd, 1889. január 13. Előfizetési­ dij: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre ... 4 frt. Fél évre............2 „ Negyedévre ... 1 ., Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztüség : Hl. ker. jászberényi­ utcza 73 sz. a. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdet­mények. Kéziratok vissza nem adatnak!CZEGILÉD. P 0 1, 1TI K A I E S V E (1Y E S T A 1! T A L M U H E T J1, A P. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap reggel. -A ®-------------------------------------m Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb­. hirdet­mények minden egyes beigta­­tása 2 forint. Bélyegdij minden beigtatás után 30 ler. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. m. ü­nnepi ajándékok. Nincs boldogabb ország széles e föld hátán, mint ez a mienk. Karácsony, újév, s minden nagyobb ünnep két kézzel hozza ajándékát nemzetünknek. Karácsonyr­a kaptuk aranyos diónak a regále-megváltási törvényt,­­­ a­melynek csil­logó külszínén azt a nagyhangú jelszót látjuk visszatükröződve , hogy ez befejezését ké­pezi a jobbágyi terhek és földesúri jogok megszüntetésének. És a földesúr csakugyan megkapja a kárpótlást eddigi jogáért. Neki jut a karácso­nyi aranyos dióból az a mi szép, a­mi értékes : az arany. Nem lehet hát legkisebb oka sem a panaszra, sőt őszintén örülhet is az ajándék­nak. Csakhogy a földesurak száma mindössze is igen kevésre megy minden községben a nép számához mérve ; — a népnek pedig már sok­kal kevesebb oka van örülni, mert az ő osz­tályrésze, — az aranyos dió béltartalma, — avas és keserű, — a melyet szívesen dobna azonnal a tűzre h­ ahogy nem rendelkeznék ma már róla törvény, hogy ezt az ajándékot kény­telen mindenki kelletlenül is megbecsülni. A­kinek eddig 30 akónyi bora termett, s annak eladogatásá­ból kellett magát és család­­ját fenntartani, hát bevetődött szüret után a kapitányi hivatalba, a­hol kezébe adták neki nyomban a kis mértékbeni eladásra szóló en­gedélyt még akkor is, ha nem volt több pénze egy kölcsönkért régi félkrajczárnál, a­mivel az engedély okmányt s­a­j­át pecsétje gyanánt elláthatta. Most, ha a szegény ember borát üvegen­ként akarja kimérni, — legelőször is elmegy stemplit venni, -- azután pedig pénzért instan­­cziát irat a pénzügyi igazgatósághoz ; -— s ha számtalan sürgetés után visszaérkezik a folyamodvány, akkor mindenek előtt 15 frt. taksát kérnek tőle, —- s ezen kivül minden hektoliter után kiszabják rá a mérési­ és fo­gyasztási adókat is, úgy­hogy legalább 60 írt­tal fizet most többet, mint ezelőtt fizetett, nem is számítva azt, hogy a fogyasztási adó is öt­ven százalékkal emelkedett a múlt év folya­mában, Így véve fel a dolgot, — természetes, hogy a karácsonyi meglepetést inkább csapás­nak, mint ajándéknak tekintheti a nép,­­ a­mely a keblén élősködő független nemzeti pió­­czákat is tetemesen drágább itallal lesz kény­telen ezután locsolgatni Minthogy azonban az adót már a törvény, a pióczákat pedig a szo­kás szentesíté, hát a jó czeglédi nép is tűri csendesen mind a kettőt. Hanem mindez még csekélység ahoz, a­mi újévi ajándék gyanánt az egész nemzetet fe­nyegeti. Még nincs ugyan nyakunkra tolva, de ránk czímezve postára tette már azt a kor­mány honvédelmi minisztere. A véderő törvényjavaslatot értjük,­­ a­melynek takarója alól vérünkért és vagyonun­kért­ nyújtja ki ragadozó karmát a militariz­mus. Talán első eset ez, alkotmányos életünkben, a­midőn a kormánypárt mameluk hadának egy részében hangosan kezdett el zakatolni a rég elaltatott hazafias lelkiismeret. — Elfojtott hangon, aggodalommal kezdik mérlegelni a a szörnyű áldozatot, a­melyet az alkotmányos szabadság utolsó cserepe gyanánt kószál ma­gába temetni a soldoteska feneketlen zsákja. Mert, hogy eltemeti, arra készek lehetünk már ma is valamennyien. Pedig nem kevesebbről van szó abban a­­ javaslatban, a­melyet törvény gyanánt akar ránk erőszakolni a kormány,­­­ mint az újoncz jutalék fölemeléséről, a póttartalék szolgálatba vonásáról, az első évi tartalék és póttartalék­­ szolgálatra kötelezéséről, a hadilétszámot meg­állapító törvényes korlátok ledöntéséről, a so­­rozási és szolgálati évnek egy évvel leendő hátrább tételéről, az egyéves önkénytesi szol­gálatnak meghosszabbításáról, s száz és száz egyéb más apróbb intézkedésről, — a­melyek­­ egyenként nemcsak ember — hanem rengeteg pénzáldozatba is kerülnek majd, ha foganato­sításuk egyszer ténnyé válik. A függetlenségi párt kipróbált régi vité­zei elkeseredett harczra készülnek a javasla­tot védő kormány ellen, s mikorra e sorok ol­vasóink kezébe kerülnek, akkora már meg is indul az előcsatározás. Nem kérjük,­­ de elvárjuk képviselőnktől mi is, hogy hiven a zászlóhoz, a­melyre eskü­dött, — hangot ad annak az elégedetlenségnek az új véderő-javaslattal szemben, a­mely Czegléd összes polgárainak szívét keseríti. Elvárjuk tőle, hogy megmondja Czegléd nevében az egész ország hallatára azt a ta­pasztalati igazságot, hogy a nép vérét és életét kész Maadni, ha kell, a hazáért,­­­­ de nem hajlandó egyetlen fillért sem a bilincsre, a­mely­­lyel alkotmányos jogait akarják lánczra verni. Hogy lesz-e eredménye a függetlenségi párt küzdelmének, ez a kérdés nem változtat semmit tagjainak kötelezettségén. Kérdezte-e azt hajdan Leonidas, hogy mi sors vár reá és háromszáz harczosára a midőn szemben állott az ellen tengernyi hadával ? Tudjuk mi azt, hogy egy darab szikla nem mozdítja ki helyéből a tengert. Azt is tudjuk, hogy a kormánypárt elégületlen, zúgo­lódó része elhallgat végkép Tisza egyetlen szavára, s tudjuk végtére azt is, hogy Tisza Kálmán sokkal mélyebbre sülyedt már abban az iszapban, a­melybe öt miniszteri bársony­székével együtt a nemzet elforduló közvélemé­nye taszította — mintsem hogy visszariadna egy újabb lelki tehertől, a javaslatnak törvény­­nyé erőszakolásától, — de azért a pártnak teljesíteni kell hiven most is hagyományos szent kötelességét. Ha nem kiséri is küzdelmét a látható si­ker, legalább követendő példát szolgáltathat a késő utódoknak, — s talán vigasztalást nyújt élte határán a nagy számüzöttnek, aki velünk érez s értünk aggódik mai nap is. —d. A „CZEGLÉD“ A királykisasszony jegyváltása. Mária Valéria főherczegnő, a magyar királyi pár leánya, karácsony estéjén váltott jegyet rokoná­val, Salvator Ferencz főherczeggel Ferdinánd, tos­­kánai nagyherczeg fiával, — a­ki jelenleg 28 éves, s a vezérkari iskola növendéke. A monarchia mindkét­­ államának lakossága őszinte örömmel üdvözli ezt a fejedelmi frigyet, melyet a szivek benső vonzódása kötött a jegyesek közt. A boldog menyasszony az eljegyzési ünnepély után egész a késő éjjeli órákig leveleket irt, melyekben örömmel értesítette boldog­ságáról barátnőit, nevelőnőit és volt tanítóit. Olvasóink szívesen veszik bizonyára, ha ezen alkalommal a P. U. után néhány érdekes adatot köz­lünk a király kisasszony életéből. Mária Valéria főherczegnő 1868. ápril 22 én a budai várpalotában született Budapesten a képvise­lőház alelnöke a következő szavakkal adta a háznak tudtára a főherczegnő születését: „Több mint há­romszáz év múlt el, hogy az uralkodó háznak sarja magyar földön nem látott először napvilágot. Ez a nagy esemény még szorosabbra fogja fűzni azt a kö­teléket, mely az uralkodót hű alattvalóival össze­kapcsolja. • A főherczegnő első nevelését Rónay Jáczint püspök vette át, kit a királyné 1872-ben h­ivott meg a 4-ik évében levő lánykája mellé. A királyné ekkor több ízben kifejezte ebbeli­­ óhajtását a püspök előtt,, hogy leánya egységes ne­velésben részesüljön. „Én — úgymond — leányom nevelését nem akarom több, hanem , csak egy em­berre bizni és erre önt szemeltem ki. Én gyermekem-­­­mel mindennap magyarul imádkozom, ezt folytassa ön­ is, hadd legyen vallásos, de ne vakbuzgó. A vallás vigaszaira valamennyiünknek szükségünk van az életben. Miután a főherczegnő a legelemibb dol­gokat elsajátította, kilencz éves korában elkezdett kisebb elbeszéléseket kidolgozni. Auersperg Aglaja herczegnő már akkor játszó társnője volt a kis fő­­herczegnőnek, a­kit mai napig is a legbensőbb ba­rátság fűz a herczegnőh­öz. Már kis leány korában nagy hajlamot érzet ahhoz, hogy kisebb élményeit poetikus formában beszélje el. Ischl közelében ma is mutogatnak az erdőben egy kedélyes magányos pon­tot, a­hol a kis főherczegnő, ki gyakran játszott ott a trónörökössel, egy fába véste bele poetikus kedé­lyének első zsenge szülöttét. Rónay Jáczint püspök, emlékirataiban a legmelegebb szavakkal emlékezik meg ezekről az idylli napokról, melyeket a királyi udvar körében töltött. Sok érdekes­ kis adoma van összegyűjtve ezek­ben az emlékiratokban. Ezek közül egyike a legsi­kerültebbeknek az, melyben a püspök elmondja, hogy mikor egy ízben a kis főherczegnőt apja jelenlété­ben a földrajzból kikérdezte, a kis tanítvány ama kérdésre, hogy melyek Budapest nevezetességei, naiv kedélylyel így válaszolt: „A legnagyobb nevezetes­ség az, hogy élt Budán születtem.“ Erre a király mosolyogva kérdé: „Komoly ez a válasz?“ mire Rónay püspök így felelt: „Nem hiszem, felség, de elvégre is a kis főherczegnőre nézve ez a legemlé­­kezetesebb dolog.“ A főherczegnőnek a jótékonyság iránt való ér­zéke már kora gyermekségében nyilvánult , így 1876-ban egy Bécsben megnyílt gyermekbazár al­kalmából. A vállalat leirása akkoriban úgy megha­totta a kis főherczegnő érző szívét, hogy a Burgban, szegény gyermekek javára ő is rendezett egy ilyen bazárt. A kiállított tárgyakat maga a főherczegnő és környezete készítette, s mikor a bazárt nagy ün­nepségek közt a királyi család számos tagja jelen­létében megnyitották, kis főherczegnő maga állt oda az ajtóhoz és személy­esen szedte be a belépő dija­kat, melyekből tekintélyes összeg gyűlt össze a sze­gény gyermekek számára. Mikor a gyermekleányból serdülő leány lett, gondolkodásmódjában csakhamar bizonyos határo­zottság és önálló erély kezdett nyilvánulni, és külö­nös hajlamot mutatott a szép­irodalom iránt. Ettől az időtől fogva a főherczegnő mind gyakrabban fo­gott maga is tollat és lendületes versekben énekelte meg életeinek egy-egy kimagasló eseményét, úgy lel­kének egy-egy megkapó hangulatát. Ezek közül a versek közül eddig mindössze csak néhány l­átott napvilágot. A főherczegnő egyik legpoetikusabb és leglen­dületesebb költeménye az, melyet néhány év előtt királyi apja születésnapjára irt, melyben szép ver­sekben énekli meg apja vadászszenvedélyét és azokat a boldog időket, melyeket vadászatai alkalmával a való természet ölében tölt. Ez a vers, melyet a fő­herczegnő sajátkezűig leírt és rajzokkal díszített, üveg alatt, keretben függ a király mürzstégi va­dászkastélyában

Next