Czegléd, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1889-01-13 / 2. szám
2. szám. Hetedik évfolyam. Czegléd, 1889. január 13. Előfizetési dij: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre ... 4 frt. Fél évre............2 „ Negyedévre ... 1 ., Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztüség : Hl. ker. jászberényi utcza 73 sz. a. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok vissza nem adatnak!CZEGILÉD. P 0 1, 1TI K A I E S V E (1Y E S T A 1! T A L M U H E T J1, A P. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap reggel. -A ®-------------------------------------m Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 forint. Bélyegdij minden beigtatás után 30 ler. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a szerkesztőségnél. m. ünnepi ajándékok. Nincs boldogabb ország széles e föld hátán, mint ez a mienk. Karácsony, újév, s minden nagyobb ünnep két kézzel hozza ajándékát nemzetünknek. Karácsonyra kaptuk aranyos diónak a regále-megváltási törvényt, amelynek csillogó külszínén azt a nagyhangú jelszót látjuk visszatükröződve , hogy ez befejezését képezi a jobbágyi terhek és földesúri jogok megszüntetésének. És a földesúr csakugyan megkapja a kárpótlást eddigi jogáért. Neki jut a karácsonyi aranyos dióból az a mi szép, ami értékes : az arany. Nem lehet hát legkisebb oka sem a panaszra, sőt őszintén örülhet is az ajándéknak. Csakhogy a földesurak száma mindössze is igen kevésre megy minden községben a nép számához mérve ; — a népnek pedig már sokkal kevesebb oka van örülni, mert az ő osztályrésze, — az aranyos dió béltartalma, — avas és keserű, — a melyet szívesen dobna azonnal a tűzre h ahogy nem rendelkeznék ma már róla törvény, hogy ezt az ajándékot kénytelen mindenki kelletlenül is megbecsülni. Akinek eddig 30 akónyi bora termett, s annak eladogatásából kellett magát és családját fenntartani, hát bevetődött szüret után a kapitányi hivatalba, ahol kezébe adták neki nyomban a kis mértékbeni eladásra szóló engedélyt még akkor is, ha nem volt több pénze egy kölcsönkért régi félkrajczárnál, amivel az engedély okmányt saját pecsétje gyanánt elláthatta. Most, ha a szegény ember borát üvegenként akarja kimérni, — legelőször is elmegy stemplit venni, -- azután pedig pénzért instancziát irat a pénzügyi igazgatósághoz ; -— s ha számtalan sürgetés után visszaérkezik a folyamodvány, akkor mindenek előtt 15 frt. taksát kérnek tőle, —- s ezen kivül minden hektoliter után kiszabják rá a mérési és fogyasztási adókat is, úgyhogy legalább 60 írttal fizet most többet, mint ezelőtt fizetett, nem is számítva azt, hogy a fogyasztási adó is ötven százalékkal emelkedett a múlt év folyamában, Így véve fel a dolgot, — természetes, hogy a karácsonyi meglepetést inkább csapásnak, mint ajándéknak tekintheti a nép, amely a keblén élősködő független nemzeti pióczákat is tetemesen drágább itallal lesz kénytelen ezután locsolgatni Minthogy azonban az adót már a törvény, a pióczákat pedig a szokás szentesíté, hát a jó czeglédi nép is tűri csendesen mind a kettőt. Hanem mindez még csekélység ahoz, ami újévi ajándék gyanánt az egész nemzetet fenyegeti. Még nincs ugyan nyakunkra tolva, de ránk czímezve postára tette már azt a kormány honvédelmi minisztere. A véderő törvényjavaslatot értjük, amelynek takarója alól vérünkért és vagyonunkért nyújtja ki ragadozó karmát a militarizmus. Talán első eset ez, alkotmányos életünkben, amidőn a kormánypárt mameluk hadának egy részében hangosan kezdett el zakatolni a rég elaltatott hazafias lelkiismeret. — Elfojtott hangon, aggodalommal kezdik mérlegelni a a szörnyű áldozatot, amelyet az alkotmányos szabadság utolsó cserepe gyanánt kószál magába temetni a soldoteska feneketlen zsákja. Mert, hogy eltemeti, arra készek lehetünk már ma is valamennyien. Pedig nem kevesebbről van szó abban a javaslatban, amelyet törvény gyanánt akar ránk erőszakolni a kormány, mint az újoncz jutalék fölemeléséről, a póttartalék szolgálatba vonásáról, az első évi tartalék és póttartalék szolgálatra kötelezéséről, a hadilétszámot megállapító törvényes korlátok ledöntéséről, a sorozási és szolgálati évnek egy évvel leendő hátrább tételéről, az egyéves önkénytesi szolgálatnak meghosszabbításáról, s száz és száz egyéb más apróbb intézkedésről, — amelyek egyenként nemcsak ember — hanem rengeteg pénzáldozatba is kerülnek majd, ha foganatosításuk egyszer ténnyé válik. A függetlenségi párt kipróbált régi vitézei elkeseredett harczra készülnek a javaslatot védő kormány ellen, s mikorra e sorok olvasóink kezébe kerülnek, akkora már meg is indul az előcsatározás. Nem kérjük, de elvárjuk képviselőnktől mi is, hogy hiven a zászlóhoz, amelyre esküdött, — hangot ad annak az elégedetlenségnek az új véderő-javaslattal szemben, amely Czegléd összes polgárainak szívét keseríti. Elvárjuk tőle, hogy megmondja Czegléd nevében az egész ország hallatára azt a tapasztalati igazságot, hogy a nép vérét és életét kész Maadni, ha kell, a hazáért, de nem hajlandó egyetlen fillért sem a bilincsre, amelylyel alkotmányos jogait akarják lánczra verni. Hogy lesz-e eredménye a függetlenségi párt küzdelmének, ez a kérdés nem változtat semmit tagjainak kötelezettségén. Kérdezte-e azt hajdan Leonidas, hogy mi sors vár reá és háromszáz harczosára a midőn szemben állott az ellen tengernyi hadával ? Tudjuk mi azt, hogy egy darab szikla nem mozdítja ki helyéből a tengert. Azt is tudjuk, hogy a kormánypárt elégületlen, zúgolódó része elhallgat végkép Tisza egyetlen szavára, s tudjuk végtére azt is, hogy Tisza Kálmán sokkal mélyebbre sülyedt már abban az iszapban, amelybe öt miniszteri bársonyszékével együtt a nemzet elforduló közvéleménye taszította — mintsem hogy visszariadna egy újabb lelki tehertől, a javaslatnak törvénynyé erőszakolásától, — de azért a pártnak teljesíteni kell hiven most is hagyományos szent kötelességét. Ha nem kiséri is küzdelmét a látható siker, legalább követendő példát szolgáltathat a késő utódoknak, — s talán vigasztalást nyújt élte határán a nagy számüzöttnek, aki velünk érez s értünk aggódik mai nap is. —d. A „CZEGLÉD“ A királykisasszony jegyváltása. Mária Valéria főherczegnő, a magyar királyi pár leánya, karácsony estéjén váltott jegyet rokonával, Salvator Ferencz főherczeggel Ferdinánd, toskánai nagyherczeg fiával, — aki jelenleg 28 éves, s a vezérkari iskola növendéke. A monarchia mindkét államának lakossága őszinte örömmel üdvözli ezt a fejedelmi frigyet, melyet a szivek benső vonzódása kötött a jegyesek közt. A boldog menyasszony az eljegyzési ünnepély után egész a késő éjjeli órákig leveleket irt, melyekben örömmel értesítette boldogságáról barátnőit, nevelőnőit és volt tanítóit. Olvasóink szívesen veszik bizonyára, ha ezen alkalommal a P. U. után néhány érdekes adatot közlünk a király kisasszony életéből. Mária Valéria főherczegnő 1868. ápril 22 én a budai várpalotában született Budapesten a képviselőház alelnöke a következő szavakkal adta a háznak tudtára a főherczegnő születését: „Több mint háromszáz év múlt el, hogy az uralkodó háznak sarja magyar földön nem látott először napvilágot. Ez a nagy esemény még szorosabbra fogja fűzni azt a köteléket, mely az uralkodót hű alattvalóival összekapcsolja. • A főherczegnő első nevelését Rónay Jáczint püspök vette át, kit a királyné 1872-ben hivott meg a 4-ik évében levő lánykája mellé. A királyné ekkor több ízben kifejezte ebbeli óhajtását a püspök előtt,, hogy leánya egységes nevelésben részesüljön. „Én — úgymond — leányom nevelését nem akarom több, hanem , csak egy emberre bizni és erre önt szemeltem ki. Én gyermekem-mel mindennap magyarul imádkozom, ezt folytassa ön is, hadd legyen vallásos, de ne vakbuzgó. A vallás vigaszaira valamennyiünknek szükségünk van az életben. Miután a főherczegnő a legelemibb dolgokat elsajátította, kilencz éves korában elkezdett kisebb elbeszéléseket kidolgozni. Auersperg Aglaja herczegnő már akkor játszó társnője volt a kis főherczegnőnek, akit mai napig is a legbensőbb barátság fűz a herczegnőhöz. Már kis leány korában nagy hajlamot érzet ahhoz, hogy kisebb élményeit poetikus formában beszélje el. Ischl közelében ma is mutogatnak az erdőben egy kedélyes magányos pontot, ahol a kis főherczegnő, ki gyakran játszott ott a trónörökössel, egy fába véste bele poetikus kedélyének első zsenge szülöttét. Rónay Jáczint püspök, emlékirataiban a legmelegebb szavakkal emlékezik meg ezekről az idylli napokról, melyeket a királyi udvar körében töltött. Sok érdekes kis adoma van összegyűjtve ezekben az emlékiratokban. Ezek közül egyike a legsikerültebbeknek az, melyben a püspök elmondja, hogy mikor egy ízben a kis főherczegnőt apja jelenlétében a földrajzból kikérdezte, a kis tanítvány ama kérdésre, hogy melyek Budapest nevezetességei, naiv kedélylyel így válaszolt: „A legnagyobb nevezetesség az, hogy élt Budán születtem.“ Erre a király mosolyogva kérdé: „Komoly ez a válasz?“ mire Rónay püspök így felelt: „Nem hiszem, felség, de elvégre is a kis főherczegnőre nézve ez a legemlékezetesebb dolog.“ A főherczegnőnek a jótékonyság iránt való érzéke már kora gyermekségében nyilvánult , így 1876-ban egy Bécsben megnyílt gyermekbazár alkalmából. A vállalat leirása akkoriban úgy meghatotta a kis főherczegnő érző szívét, hogy a Burgban, szegény gyermekek javára ő is rendezett egy ilyen bazárt. A kiállított tárgyakat maga a főherczegnő és környezete készítette, s mikor a bazárt nagy ünnepségek közt a királyi család számos tagja jelenlétében megnyitották, kis főherczegnő maga állt oda az ajtóhoz és személyesen szedte be a belépő dijakat, melyekből tekintélyes összeg gyűlt össze a szegény gyermekek számára. Mikor a gyermekleányból serdülő leány lett, gondolkodásmódjában csakhamar bizonyos határozottság és önálló erély kezdett nyilvánulni, és különös hajlamot mutatott a szépirodalom iránt. Ettől az időtől fogva a főherczegnő mind gyakrabban fogott maga is tollat és lendületes versekben énekelte meg életeinek egy-egy kimagasló eseményét, úgy lelkének egy-egy megkapó hangulatát. Ezek közül a versek közül eddig mindössze csak néhány látott napvilágot. A főherczegnő egyik legpoetikusabb és leglendületesebb költeménye az, melyet néhány év előtt királyi apja születésnapjára irt, melyben szép versekben énekli meg apja vadászszenvedélyét és azokat a boldog időket, melyeket vadászatai alkalmával a való természet ölében tölt. Ez a vers, melyet a főherczegnő sajátkezűig leírt és rajzokkal díszített, üveg alatt, keretben függ a király mürzstégi vadászkastélyában