Czegléd, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

Hetedik évfolyam. 26. szá­m. Czegléd, 1889. junius 30.­­ Előfizetési­ dij: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre ... 4 frt. Fél évre...............2 . Negyedévre ... 1 .. Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség : CZEGILÉD. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER VASÁRNAP REGGEL. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ S TALASY ÁRPÁD. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdet­mények minden egyes beigta­­tása 2 forint. III. ker. jászberényi­ utcza 73. sz. a. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdet­mények. Kéziratok vissza nem adatnak! V____________| Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak p r. ^4- A XL p or/urk­aaof Racen Olcsó vasúti díjszabás. Államéletünk egyik ágában a közlekedés terén messze terjedő és ki nem számítható hord­erejű reformot létesített Baross Gábor minisz­ter. Merészség, sok tanulmány, minden apró­lékosságra kiterjedő tapintat és óriási vállal­kozási erő kellett hozzá, hogy ezt a reformot létesítsék és végrehajtsák. Augusztus 1-től kezdve az utazás a magy. állam tulajdonát képező össes vasútvonalakon átlag 55 ° 10 -kal olcsóbb lesz, s ez az arány az olcsóság tekintetében a rövidebb útvonalak­nál 40 ° 10 -ka csökken, de a távolabbi és leg­távolabbi állomásokig mintegy 75—80 °­0 lesz az olcsóbbulás. És az a reform, mely Baross nevét nem­csak hazánk kultúrtörténetében, de az összes nemzetek történetében is meg fogja örökíteni, mert ezzel Magyarország a legolcsóbb vasúti díjtételek behozása tekintetében mint kezdemé­nyező jár az összes nemzetek előtt. Mi lesz az újításnak eredménye ? Óriási forgalompolitikai és kultúrái jövő van lefektetve benne, melyet már az egész or­szág közönsége egész nagyságában méltány­olt. Nem lesz többé 27—30 frtos utazási dij, melyet a szegény ember zsebe nem birt meg. Ez leszáll 4 írtra s a harmadik osztályon az ország legtávolabb vidékeire is mint Brassó, Kolozsvár, Fiume, Zágráb, Zimony, Kassa, ki lehet utazni a fővárosból 4 írtért és ugyanily­en csekély összegért az ország bármely határáról a fővárosba. A­ki mélyebben gondolkozik, az rögtön át tudja érteni a horderőt, melyet az magában rejt. Az ország központja amerikai gyorsasággal lendül föl, mert a vidék tömegesen fog tódulni a legközvetlenebb kereskedelmi piac­ra. A ke­reskedő nem fog levelezni heteken át, hanem maga utazik bevásárolni és saját tapasztalata szerint fogja a legjobb, legmegfelelőbb árut sa­ját üzlete számára kiválasztani. De kiszámíthatatlan az előny a vidékre nézve is Mert már meg fognak teremtődni a nagyobb vidéki központok is olyan gyorsaság­gal, a­milyent eddig senki sem remélt ; a gyá­rosok és termény­keresd­tök maguk rándulnak a termelő helyekre és keresni fogják a magyar búzát, gabonát, bort, gyapjút, stb. árut, mert a szállítási díjtételek is olcsóbbak lesznek és a termények ára is fölemelkedik annyival, a­meny­nyivel kevesebb összeget kell a vasútnak fizetni a szállításért. És végül nagy előny háramlik a vidékre az­által is, hogy könnyebben utazhatván, lát­­köre tágulni, tapasztalatai öregbülni fognak, s­­ a látottakat a maga javára és hasznára érté­­­­kesítheti Gőzerővel való haladást jelent ez. A czivilizáczió szárnyakon repül el mindenhova, ahol ez ország területén intelligens középosztály él. Föllendül az ipar, a kereskedés, a termelés új forrást nyer, melyből buzdítást kap a küz­désre, mert válságos közgazdasági helyzetünk közben már-már lankadni kezdett. De nemcsak a főváros és vidék között, hanem vidék és vidék között is fönnáll az ár­mérséklés. 10 — 25 kmtr zónákra lesz osztva a vasúti vonal, s egy-egy zónán való utazás 25 krba kerül, de több zónára átlagosítva még ennél is kevesebbe. Így például Szolnokról Aradra eddig III. osztályon 4 frt 60 krt fizet­tünk, ezentúl 2 frt 50 kr lesz a jegy ára. Miskolczról Kassára 12 frt 70 kr helyett 1 frt 50 kr lesz a menetdíj stb Ami az árleszállítás pénzügyi eredményeit illeti, az állami költségvetésre azt egyelőre ki­számítani lehetetlen. Bizonyosra veszik azonban, hogy az első években milliókra fog rúgni a defic­it, de ez tulajdonképen a nemzetnek, a polgárság zsebének nyújtott megtakarítás, mely ezenkívül növelni fogja az általános jólétet és emelni fogja a közvagyonosodást. Amit tehát e réven veszíthet a kormány, azt busásan beveszi a vámon s azért a vasúti deficzit nem fog a pénzügyi egyensúly rovására válni. Az új díjszabás agusztus 1-én lép életbe, tehát még elég korán a nyári utazási szezon teljében. Ha nem csalódunk, augusztus hóban az utazó közönség száma háromszorosra fog föl­emelkedni, s ez esetben Baross miniszternek minden magyar ember őszintén gratulál a kor­szakalkotó reformhoz. Á. É. TRECZ­A. Úti levelek Angliából. Stockton on Tees, junius 16. T­isSzerkesztő Úr ! No engem ugyancsak megbabonázott a t. szer­kesztő úr! Valami jó, toll mellé kényszerítő esőt kí­vánt és most pünkösd vasárnapján úgy zubog alá az­ a hideg északi szél oly sűrűn veri a cseppeket abla­komhoz, hogy a North Eastern Ralway legcsábítóbb reclámja sem volna képes szobámból kicsalni. Ped­g ott függnek tarka változatban, épen ve­lem szemközt az utcza túlsó oldalán. Az a vörös azt ígéri, hogy elvisz Londonba és vissza, négy napig megtakarja velem a legelső szállodát ez idő alatt kihizlal úgy, hogy utána egy hónapra Carlsbadh le­­soványkodási kúrát kell tartanom, megmutatja Lon­don minden nevezetességét, megtánczoltat két bálon stb . mindezt potom 40 shillingért. A sárga a pá­risi világkiállítás megtekintésére csábít. Az a szerény fehér lap farmba csalogat és e­zzegyéjszakai elveket kínál egy napra 2 shilling 6 penceért. De mind­ez nem fog rajtam. A kötelességérzet erős marokkal tollat nyom kezembe, hogy számot adjak híven egy­ről-másról, mir­e kimerü­letlen érdekességű vén Ang­liában tapasztaltam, s a­miről feltehetem, hogy a „Czegléd“ közönségét érdekelhetik. Ott kezdem, hogy a múlt héten volt az ege.­z Angliát izgatottságban tartó Derby nap, melyen még az angolok is hódolnak áldozataikkal a kis lutri bál­ványának. Lutri sársjegy itt ismeretlen, legalább nem olyan módon mint nálunk, de ezen az egy napon nincs egy public house (csapszék) sem az egyesült királyságban, a­hol egy kis húzást ne rendeznének. Az eljárás a következő : egy élelmes vállalkozó, leg­nagyobb részt a korcsmáros maga árulja a számokat, darabját 1 shillingért, (60 krajczárért) elad 2—300 ilyen számot. A futtatást megelőző este beleteszik egy zacskóba az eladott számokat és egy másikba a futó lovak neveit annyi fehér lappal együtt, a­mennyi a lovak számát az eladott számokéra emeli. Azután megkezdődik a húzás. Kihúznak egy számot és a másik zacskóból egy lapot; ha e lap fehér úgy az a szám nem játszik többé, ha az egy nevezett ló nevét tartalmazza, úgy a szám tulajdonosa reményl­­het 30 schilling nyereséget, ha lova elsőnek érkezik be. Miután a második ló is 15 schillinget kap, könnyen kiszámítható, hogy minden szám, me­lyet a vállalkozó 45-ön túl elad, reá nézve tiszta nyereség. Az angol alsóbb osztályú nép szerencséjébe ez az ostoba játék csak egyszer egy évben tartatik meg és nem kínálkozik naponként számok álmodására alkalom, mint nálunk. De kételkedem, hogy szokás-e Angliában egy­­átalában álmodni, — álmodozni bizonyosan nem. Az angol rendesen későn fekszik le és korán kel.­­A gyárak 5 órakor délután, az üzletek este 7—8-kor csukánnak be. 10 és 11 közt van a rendes vacsora idő és este 10 óra után vizitelni valamelyik jó is­merősnél vagy szomszédnál éppen nem rendkívüli dolog. Az igaz, hogy mostanában a nap itt 8 óra 23 perczig látható és már kevéssel 3 után kél. Va­lamivel följebb pl. Glasgowban vagy Edinbourgban nyár idején többször megesik, hogy egy teljes Sha­­kespear darab után a publikum csak hajnal hasad­takor tér haza. Nincs olyan kis város Angliában, hol színház ne lenne Ez a sok kis színház a színészet nálunk egy ismeretlen nemét fejleszté ki. A színpadon is érvényre került az Angliát oly nagggyá tett munka­­megosztás. Egy társaság csak egy darabot tanul be és játsza azt 1—2 évig, míg a darab le nem járja magát. Jár vele városról városra, mindenütt egy hetet tölt, mindenütt 6-szor adja darabját. Szombat este összecsomagolja díszleteit ad impressario és hétfőn már a legközelebbi városban adják ugyanazok ugyanazt a darabot. A több mint fél millió lakossal bíró Glasgowban van vagy 20 színház, de egyetlen állandó szili társaság sem. Két-három héttel a társa­ság megérkezte előtt óriási falragaszok útján mutat­ják be a közönségnek a darab leghatásosabb jelene­teit, s jn sikerül a publikum érdeklődését felkelteni a társaság, a respektive az impressario nyeresége óriási. Azt tapasztaltam, hogy a közönség nem sokat törődik a játék minőségével, hanem egész figyelmével a darab meséjén függ, így aztán a hősszerelmest, az ártatlanul szenvedőt mindig erősen kitapsolják, az int­rigást, a rosz szivüt pedig okvetlenül kifütyülik, így érthető meg, hogy egyszer Londonban Moor Ferencz személyesítőjét a publikum a színi öltöző kijáratánál megvárta és meg akarta kövezni. A sze­rencsétlent csak a rendőrség mentette meg a lynchel­­tetéstől. Az angol különben is barátja a gyors elégtétel­­ve vésnek. Ha kettőjük közt egy kis nézet­eltérés merül fel, hirtelen box állásba helyezik magukat,, a közönség kört képez közülük és egy fél percz alatt el van döntve a match. A boxnak is ép úgy meg­vannak a maga szabályai, mint a mi párbajainknak; meg van határozva, hova szabad ütni s hova nem. A földre esett, ellenfelet érinteni nem szabad, hanem a győztes azt kérdi tőle, hogy „meg van-e elégedve — are you sattisfied.“ Ha azt mondja, hogy még nincs kielégítve, az ellenfél szépen a lábára segíti, megvárja míg állásba helyezi magát és újra kezdőd Kenyérárak és gabonaárak. Egyik német szaklapban nemrég érdekes czikk jelent meg, mely igazolni igyekezett azt a tételt, hogy a kenyérárak emelkedése vagy csökkenése nem áll szoros összefüggésben a gabonaárak hullámzásával. Többek közt felhozza az idézett czikk, hogy 1887-ben, a­mikor a búza és a rozs vámja Németországban két márkával emeltetett métermázsánként, a vámemelés ellenzői kiszámították, hogy az a vámemelés egy öt tagból álló szegény család évi kiadásait 20 márkával fogja növelni. Ezzel szemben a statisztikai adatokból az tűnik ki, hogy Berlinben 1887-ben, vagyis a vám­emelés élet­belépte előtt egy szegény család kenyér­szükséglete 82,62 márkába, 1888-ban pedig, vagyis a gabonaárak emelkedése utáni esztendőben 84,88 márkába jött, tehát az utóbbi évben csak 2,28 már­kával drágult egy egész család évi kenyérszükséglete. Egyébiránt ugyanazon kenyérnek ára egy város kü­lönböző pontjain különböző lehet, a­mint azt Berlin példája bizonyítja, a­hol a múlt évben a kenyér mé­­t­er­ázsájának ára 16.18 és 27.78 márka közt vál­takozott. És pedig különös, hogy a magasabb árak éppen azon sütödékben léteztek, a­melyek a szegé­nyebb munkásosztály lakóhelyéül szolgáló külvárosok­ban vannak, míg Berlin központjában a finomabb sütödékben a hasonló minőségű kenyér olcsóbban volt kapható. A kenyérárak és gabonaárak közti viszony alakulására egyébiránt nálunk is találunk drasztikus példákat. A búzaárak tudvalevőleg mostanában rend­kívül alacsonyak, de azért senki sem mondhatja, hogy a kenyér ára is észrevehetőleg olcsóbbodott volna. Ennek különben nálunk spec­iális oka is van. Tudnivaló ugyanis, hogy a mi kifejlett malomiparunk főleg a kivitel számára dolgozik. Az utóbbi években

Next