Czegléd, 1889 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-30 / 26. szám
Hetedik évfolyam. 26. szám. Czegléd, 1889. junius 30. Előfizetési dij: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve. Egész évre ... 4 frt. Fél évre...............2 . Negyedévre ... 1 .. Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség : CZEGILÉD. TÁRSADALMI ÉS VEGYESTARTALMU HETILAP. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER VASÁRNAP REGGEL. LAPTULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ S TALASY ÁRPÁD. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 forint egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 forint. III. ker. jászberényi utcza 73. sz. a. Ide a szerkesztőhöz küldendők a kéziratok és mindennemű hirdetmények. Kéziratok vissza nem adatnak! V____________| Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak p r. ^4- A XL p or/urkaaof Racen Olcsó vasúti díjszabás. Államéletünk egyik ágában a közlekedés terén messze terjedő és ki nem számítható horderejű reformot létesített Baross Gábor miniszter. Merészség, sok tanulmány, minden aprólékosságra kiterjedő tapintat és óriási vállalkozási erő kellett hozzá, hogy ezt a reformot létesítsék és végrehajtsák. Augusztus 1-től kezdve az utazás a magy. állam tulajdonát képező össes vasútvonalakon átlag 55 ° 10 -kal olcsóbb lesz, s ez az arány az olcsóság tekintetében a rövidebb útvonalaknál 40 ° 10 -ka csökken, de a távolabbi és legtávolabbi állomásokig mintegy 75—80 °0 lesz az olcsóbbulás. És az a reform, mely Baross nevét nemcsak hazánk kultúrtörténetében, de az összes nemzetek történetében is meg fogja örökíteni, mert ezzel Magyarország a legolcsóbb vasúti díjtételek behozása tekintetében mint kezdeményező jár az összes nemzetek előtt. Mi lesz az újításnak eredménye ? Óriási forgalompolitikai és kultúrái jövő van lefektetve benne, melyet már az egész ország közönsége egész nagyságában méltányolt. Nem lesz többé 27—30 frtos utazási dij, melyet a szegény ember zsebe nem birt meg. Ez leszáll 4 írtra s a harmadik osztályon az ország legtávolabb vidékeire is mint Brassó, Kolozsvár, Fiume, Zágráb, Zimony, Kassa, ki lehet utazni a fővárosból 4 írtért és ugyanilyen csekély összegért az ország bármely határáról a fővárosba. Aki mélyebben gondolkozik, az rögtön át tudja érteni a horderőt, melyet az magában rejt. Az ország központja amerikai gyorsasággal lendül föl, mert a vidék tömegesen fog tódulni a legközvetlenebb kereskedelmi piacra. A kereskedő nem fog levelezni heteken át, hanem maga utazik bevásárolni és saját tapasztalata szerint fogja a legjobb, legmegfelelőbb árut saját üzlete számára kiválasztani. De kiszámíthatatlan az előny a vidékre nézve is Mert már meg fognak teremtődni a nagyobb vidéki központok is olyan gyorsasággal, amilyent eddig senki sem remélt ; a gyárosok és terménykeresdtök maguk rándulnak a termelő helyekre és keresni fogják a magyar búzát, gabonát, bort, gyapjút, stb. árut, mert a szállítási díjtételek is olcsóbbak lesznek és a termények ára is fölemelkedik annyival, amenynyivel kevesebb összeget kell a vasútnak fizetni a szállításért. És végül nagy előny háramlik a vidékre azáltal is, hogy könnyebben utazhatván, látköre tágulni, tapasztalatai öregbülni fognak, s a látottakat a maga javára és hasznára értékesítheti Gőzerővel való haladást jelent ez. A czivilizáczió szárnyakon repül el mindenhova, ahol ez ország területén intelligens középosztály él. Föllendül az ipar, a kereskedés, a termelés új forrást nyer, melyből buzdítást kap a küzdésre, mert válságos közgazdasági helyzetünk közben már-már lankadni kezdett. De nemcsak a főváros és vidék között, hanem vidék és vidék között is fönnáll az ármérséklés. 10 — 25 kmtr zónákra lesz osztva a vasúti vonal, s egy-egy zónán való utazás 25 krba kerül, de több zónára átlagosítva még ennél is kevesebbe. Így például Szolnokról Aradra eddig III. osztályon 4 frt 60 krt fizettünk, ezentúl 2 frt 50 kr lesz a jegy ára. Miskolczról Kassára 12 frt 70 kr helyett 1 frt 50 kr lesz a menetdíj stb Ami az árleszállítás pénzügyi eredményeit illeti, az állami költségvetésre azt egyelőre kiszámítani lehetetlen. Bizonyosra veszik azonban, hogy az első években milliókra fog rúgni a deficit, de ez tulajdonképen a nemzetnek, a polgárság zsebének nyújtott megtakarítás, mely ezenkívül növelni fogja az általános jólétet és emelni fogja a közvagyonosodást. Amit tehát e réven veszíthet a kormány, azt busásan beveszi a vámon s azért a vasúti deficzit nem fog a pénzügyi egyensúly rovására válni. Az új díjszabás agusztus 1-én lép életbe, tehát még elég korán a nyári utazási szezon teljében. Ha nem csalódunk, augusztus hóban az utazó közönség száma háromszorosra fog fölemelkedni, s ez esetben Baross miniszternek minden magyar ember őszintén gratulál a korszakalkotó reformhoz. Á. É. TRECZA. Úti levelek Angliából. Stockton on Tees, junius 16. TisSzerkesztő Úr ! No engem ugyancsak megbabonázott a t. szerkesztő úr! Valami jó, toll mellé kényszerítő esőt kívánt és most pünkösd vasárnapján úgy zubog alá az a hideg északi szél oly sűrűn veri a cseppeket ablakomhoz, hogy a North Eastern Ralway legcsábítóbb reclámja sem volna képes szobámból kicsalni. Pedg ott függnek tarka változatban, épen velem szemközt az utcza túlsó oldalán. Az a vörös azt ígéri, hogy elvisz Londonba és vissza, négy napig megtakarja velem a legelső szállodát ez idő alatt kihizlal úgy, hogy utána egy hónapra Carlsbadh lesoványkodási kúrát kell tartanom, megmutatja London minden nevezetességét, megtánczoltat két bálon stb . mindezt potom 40 shillingért. A sárga a párisi világkiállítás megtekintésére csábít. Az a szerény fehér lap farmba csalogat és ezzegyéjszakai elveket kínál egy napra 2 shilling 6 penceért. De mindez nem fog rajtam. A kötelességérzet erős marokkal tollat nyom kezembe, hogy számot adjak híven egyről-másról, mire kimerületlen érdekességű vén Angliában tapasztaltam, s amiről feltehetem, hogy a „Czegléd“ közönségét érdekelhetik. Ott kezdem, hogy a múlt héten volt az ege.z Angliát izgatottságban tartó Derby nap, melyen még az angolok is hódolnak áldozataikkal a kis lutri bálványának. Lutri sársjegy itt ismeretlen, legalább nem olyan módon mint nálunk, de ezen az egy napon nincs egy public house (csapszék) sem az egyesült királyságban, ahol egy kis húzást ne rendeznének. Az eljárás a következő : egy élelmes vállalkozó, legnagyobb részt a korcsmáros maga árulja a számokat, darabját 1 shillingért, (60 krajczárért) elad 2—300 ilyen számot. A futtatást megelőző este beleteszik egy zacskóba az eladott számokat és egy másikba a futó lovak neveit annyi fehér lappal együtt, amennyi a lovak számát az eladott számokéra emeli. Azután megkezdődik a húzás. Kihúznak egy számot és a másik zacskóból egy lapot; ha e lap fehér úgy az a szám nem játszik többé, ha az egy nevezett ló nevét tartalmazza, úgy a szám tulajdonosa reménylhet 30 schilling nyereséget, ha lova elsőnek érkezik be. Miután a második ló is 15 schillinget kap, könnyen kiszámítható, hogy minden szám, melyet a vállalkozó 45-ön túl elad, reá nézve tiszta nyereség. Az angol alsóbb osztályú nép szerencséjébe ez az ostoba játék csak egyszer egy évben tartatik meg és nem kínálkozik naponként számok álmodására alkalom, mint nálunk. De kételkedem, hogy szokás-e Angliában egyátalában álmodni, — álmodozni bizonyosan nem. Az angol rendesen későn fekszik le és korán kel.A gyárak 5 órakor délután, az üzletek este 7—8-kor csukánnak be. 10 és 11 közt van a rendes vacsora idő és este 10 óra után vizitelni valamelyik jó ismerősnél vagy szomszédnál éppen nem rendkívüli dolog. Az igaz, hogy mostanában a nap itt 8 óra 23 perczig látható és már kevéssel 3 után kél. Valamivel följebb pl. Glasgowban vagy Edinbourgban nyár idején többször megesik, hogy egy teljes Shakespear darab után a publikum csak hajnal hasadtakor tér haza. Nincs olyan kis város Angliában, hol színház ne lenne Ez a sok kis színház a színészet nálunk egy ismeretlen nemét fejleszté ki. A színpadon is érvényre került az Angliát oly nagggyá tett munkamegosztás. Egy társaság csak egy darabot tanul be és játsza azt 1—2 évig, míg a darab le nem járja magát. Jár vele városról városra, mindenütt egy hetet tölt, mindenütt 6-szor adja darabját. Szombat este összecsomagolja díszleteit ad impressario és hétfőn már a legközelebbi városban adják ugyanazok ugyanazt a darabot. A több mint fél millió lakossal bíró Glasgowban van vagy 20 színház, de egyetlen állandó szili társaság sem. Két-három héttel a társaság megérkezte előtt óriási falragaszok útján mutatják be a közönségnek a darab leghatásosabb jeleneteit, s jn sikerül a publikum érdeklődését felkelteni a társaság, a respektive az impressario nyeresége óriási. Azt tapasztaltam, hogy a közönség nem sokat törődik a játék minőségével, hanem egész figyelmével a darab meséjén függ, így aztán a hősszerelmest, az ártatlanul szenvedőt mindig erősen kitapsolják, az intrigást, a rosz szivüt pedig okvetlenül kifütyülik, így érthető meg, hogy egyszer Londonban Moor Ferencz személyesítőjét a publikum a színi öltöző kijáratánál megvárta és meg akarta kövezni. A szerencsétlent csak a rendőrség mentette meg a lyncheltetéstől. Az angol különben is barátja a gyors elégtételve vésnek. Ha kettőjük közt egy kis nézeteltérés merül fel, hirtelen box állásba helyezik magukat,, a közönség kört képez közülük és egy fél percz alatt el van döntve a match. A boxnak is ép úgy megvannak a maga szabályai, mint a mi párbajainknak; meg van határozva, hova szabad ütni s hova nem. A földre esett, ellenfelet érinteni nem szabad, hanem a győztes azt kérdi tőle, hogy „meg van-e elégedve — are you sattisfied.“ Ha azt mondja, hogy még nincs kielégítve, az ellenfél szépen a lábára segíti, megvárja míg állásba helyezi magát és újra kezdőd Kenyérárak és gabonaárak. Egyik német szaklapban nemrég érdekes czikk jelent meg, mely igazolni igyekezett azt a tételt, hogy a kenyérárak emelkedése vagy csökkenése nem áll szoros összefüggésben a gabonaárak hullámzásával. Többek közt felhozza az idézett czikk, hogy 1887-ben, amikor a búza és a rozs vámja Németországban két márkával emeltetett métermázsánként, a vámemelés ellenzői kiszámították, hogy az a vámemelés egy öt tagból álló szegény család évi kiadásait 20 márkával fogja növelni. Ezzel szemben a statisztikai adatokból az tűnik ki, hogy Berlinben 1887-ben, vagyis a vámemelés életbelépte előtt egy szegény család kenyérszükséglete 82,62 márkába, 1888-ban pedig, vagyis a gabonaárak emelkedése utáni esztendőben 84,88 márkába jött, tehát az utóbbi évben csak 2,28 márkával drágult egy egész család évi kenyérszükséglete. Egyébiránt ugyanazon kenyérnek ára egy város különböző pontjain különböző lehet, amint azt Berlin példája bizonyítja, ahol a múlt évben a kenyér méterázsájának ára 16.18 és 27.78 márka közt váltakozott. És pedig különös, hogy a magasabb árak éppen azon sütödékben léteztek, amelyek a szegényebb munkásosztály lakóhelyéül szolgáló külvárosokban vannak, míg Berlin központjában a finomabb sütödékben a hasonló minőségű kenyér olcsóbban volt kapható. A kenyérárak és gabonaárak közti viszony alakulására egyébiránt nálunk is találunk drasztikus példákat. A búzaárak tudvalevőleg mostanában rendkívül alacsonyak, de azért senki sem mondhatja, hogy a kenyér ára is észrevehetőleg olcsóbbodott volna. Ennek különben nálunk speciális oka is van. Tudnivaló ugyanis, hogy a mi kifejlett malomiparunk főleg a kivitel számára dolgozik. Az utóbbi években