Czegléd, 1890 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1890-06-30 / 27. szám
Vittik évfolyam. C Z E G L É D. A választások. Komoly ünnepélyes csendben folyt le a választás városunk mind a tíz kerületében. Pártunk a győzelem biztos tudatában minden szokásos, nagyobb szabású tevékenység kifejtésétől tartózkodott. Tekintettel a szorgos mezei munkára még kísérletet sem tett arra, hogy a győzelem fényesebbé tétele érdekében itthon maradásra bírja pártunk gazdálkodással foglalkozó túlnyomó többségét. De nem is volt erre semmi szükség. A siker legbiztosabb tényezője, az ellenpárt megvetése és utálata lelketlen vezetőik iránt, amit már lapunk legutóbbi számában is kiemeltünk, fölöslegessé tett részünkről minden erőfeszítést. Hasztalan látott-futott szokása szerint esze nélkül a putri sarki Urban lelke, hasztalan üvöltözött éjjeli sakálként privátdinerje a Zsiga Péter, a nép lesújtó ítéletét nem voltak képesek kikerülni. Legnagyobb nyargalózást a 3. 4. 5. 7. 8. és 9. kerületekben fejtettek ki, ahol már napokkal előbb kocsin hordozták szét, mint hajdanában a véres kardot — a nép előtt nagyon is jól ismert Samu nadrágját, de mert már mindenki utálta annak rongy matériáját, becsukta ablakát minden ház gazdája, amerre hordozgatták. Így esett meg aztán az a példátlan esemény, hogy egyetlen egy emberük kivételével mindenütt elbuktak, ahol csak ellenjelöltet állítottak. Mert az első kerületben még szavazólapot sem próbáltak nyomatni. A 2.3. 9. kerületben pedg egy-két névcserével kénytelenek volük a mi jelöltjeinket ők is elfogadni. De azért természetesen siettek előre kikürtölni, hogy ezek az ő jelöltjeik, hogy így legalább kisebb legyen a bukás szégyenletessége. De az eredményben még ily csekélységeknél sem akart nekik igazat adni a népitélet. A 2-ik kerületben még emberük sem akadt, aki széthordta volna szavazólapjukat, pedig egy kivételével ők is fölvették a névsorba minden jelöltünket. De a nép nem akart sehol szavazni a Samu czédulákkal, még ott sem, ahol jelöltjeinket ők is csaknem egészen elfogadták. A szavazás eredménye a következő : Összesen 1062 szavazat lett beadva, amelyből az ellenpártra csak 245 szavazat esett, de ez is csak úgy történhetett meg, hogy jelöltjeinket több helyen ele is kénytelenek velük elfogadni. A 245 szavazat tehát csak a beadott ellenpárti ezedusák számát, de nem a szavazatokat jelenti, mert ha a mi jelöltjeinkre adott szavazatokat ebből leszámítjuk, — ez a szám csúfos kicsiséggé törpül s a mi 817 szavazatunkat — és 573 többségünket még sokkal nagyobbra emeli. Várjon hol maradt most az a „jogától megfosztott 900 választó*" - - akinek csak papíron levő czege alatt fogadatlan prókátorokként annyit kiabáltak az ellenpárt kásával hizlalt vezetői? — Hol maradtak ők, a hálátlanok, amikor rájuk, valamennyiökre egyszer természetben is csakugyan oly nagy szükség lett volna. Otthon maradtak ők most is, mint a képviselő választás alkalmával. Kein a katonai kordon tartotta őket távol most sem — hanem a részvétlenség — vagy épenséggel a vezetők bandája iránt érzett leküzdhetlen undor és megvetés. A Bába Samu az általa legbiztosabbnak tartott 7-ik kerületben jelöltette magát, ahol kapott is szégyenszemre judás-numerisnak 13 szavazatot. Még a saját pártja is törülte nevét nem egy czédután. Csak a 9. kerületbe jutott be egyetlen olyan név, amelyik a mi lapjainkon felvéve nem volt. A megválasztott képviselők névsora a következő : I. kerületben. Rendes tagok: Zámbó János, Fabianek Vilmos, dr Illési János, ifj. Burka János, Szerdahelyi Vilmos, Elefánt Sándor. Póttagok: Késik Pál, Tibald József, Kádis Mihály. II. kerületben. 11. t.: Antal János, G. Biró István, Czinege András, Magyar Mihály. (4. Biró György. Pt.: dr Kovács Antal. Magyar XIII. kerületben. R. t.: Tar J Samuel, Túri János, dr Kovács Antal, Bicskei József, Végi Sándor, Antal Pál. Pt. : Tóth István, Csipka Pál. IV. kerületben. R. t.: Magyar József, Szilaj Mátyás, Szabó Károly, Kmetyó Pál. Pt.: Tóth Mihály, Zila Mihály, Barna Sándor. V. Rt. ill. Vatvczi István, Lédeczi Andor, Miln: Jinov, Nemes József, Jinó Lajos. P. t. Id. Tóh Mihály, Zsengellér László. VI. R. t. Kósik Lajos, Vidi Sámuel, Németh Mihály, Farkas Sándor, Elefánt György. P. t. Macsali Benő, id. Dávid Sándor. VII. R. t. Id. Kovács József, Nagy János, Malmit András, Hraniszló Mihály, id. Ványi Baums. P. t. Jó/éi Gergely, I. Szabó András, Vilikér R. t. Soltész Mihály, Dobos János Tóth Elek, Néudi György, Elefánt Sándor. P. t Ir. Siósik János, Szers.fil . Pál. IX kor. II. t. Vermes István, Lakos József, Szálkai Sámuel, Kárteszi János. P. t. Zsalog perensz. Pataki András X. ker. R. r. Cseh László, Cseh Andris, Szegedi Mihály, Negyedi Mihály Szüle Károly. P. t. Lédeczi Mihály, Tóth Gy. János. Vizsgálatok után. Egy évvel lettek újra idősebbek fiaink s leányaink, egy évi tudománnyal szaporodott kis fejekben (már a melynek az van !) az okosság ! A vizsgálatoknak, a melyek elé oly félve s mégis oly örömest léptek (hogy ne : vakáczio következik utalma !) s amelyek befolyását oly feszült érdeklődéssel kísérték a szülők, vége. Ők számot adtak egy évi tanulásuk eredményéről s szüleiknek vele örömet, vagy gondot okoztak. Mindegy, számukra megérkezett a vakáczió . . . érdem szerint , a ki nem érdemelte meg nem fog benne sok gyönyörűséget találni ! — Szép vakáció, édes semmittevés napjai iskolás gyermekeinknek, te a szülőknek egy új gondot új tépelődést hoztál : mi is lesz gyermekeikből, vagy ha ez évvel már pályaválasztáshoz jutottak , mi legyen belőlük, mily pályára is adják ? ! — Nehéz feladat feleletet találni a kérdésre, sokszor a legkitűnőbb paedagógus is hibákat követ el itt.Fontos és számos tényezők működnek ott közre: mi lesz gyermekünkből?! — Képesség, hajlam, szorgalom, akarat, erő, természet, nevelés, s ki tudná hittelelenében elősorolni, mennyi elősegítő s akadályozó körülmény játszik itt közre ? ! Azokat mind megismerni s kellőleg mérlegelni sokszor az emberi képességet is meghaladja ! — Különösen pedig nehéz feladat ez a szülőknek, kiknek egy hozzájuk oly benső viszonyban álló fölött, kit gyermeküknek neveznek, kell Ítéletet s elfogulatlan Ítéletet, gyakorolniok ! — Igen elfogulatlannak kell ez ítéletnek lenni, mert ez ítélet elfogulatlanságától függ gyermekük jövője, talán boldogsága vagy boldogtalansága! Ő pedig a szülői szem ritkán ítél elfogulatlanul! Nagy rálátja gyermeke erényeit, tehetségét ; egy-egy sikerültebb bizonysága azoknak, teszem egy jobb iskolai bizonyítvány, az ő szemében már egy biztosított fényes jövő. A hibákat, fogyatkozásokat pedig nem veszi észre, amelyeket pedig talán csak egyedül ő nem lát , még ha látja is hajlandó azokat elnézni. Figyelmen kívül hagyni, megbocsátani, sőt erényül is betudni ! Gyermekükről hallják a szülők a mások ítéletét, mely talán nem oly kedvező, mert elfogulatlanabb, mint a miliőt ők alkották róla. A megsértett szülői önérzettel, hiúsággal veszik őt védelmükbe és dédelgetve adják meg kedvenczüknek az elégtételt : „Jer fiacskám, hadd csókoljalak meg : ugye nem igaz a mit azok a rosz emberek rólad mondanak, te jó és okos gyermek vagy ! Ne is beszéljen nekem senki!" —Rosz bizonyítványt hoz a gyermek az iskolából : nem a gyermekre haragusznak meg a szülők, de tanítójára, tanárára „irigységből, vagy-e vagya miatt adott az csak ilyet!" Nem akarom most az ily elfogultságnak nevelési szempontból való rendkívüli káros hatását a gyermekre felhozni, csak azt kérdeni, lehet-e ily elfogultság mellett a gyermek pályáját helyesen megválasztani a szülőnek, amidőn többet, teszünk fel róluk, többet képzelünk, mint amennyivel a valóságban bíznak?! Megtudhatnak-e oly feladattal küzdeni, amire nem képesek, de amit pályájuk zajlik tűz ! ? Panaszkodunk a pályák túltömüttsége miatt. Mindenütt ezrekkel találkozunk, akik nem tudnak boldogulni pályájukon e miatt. Nemcsak közepest, de jeles tehetségek is számosan vannak, akik nem érik el a boldogulhalás czélját ! Honnan mindez? Ő nem a pályák lultemettsége okozza azt, hanem az, hogy szüleik nem tudtak elfogulatlanul ítélni felejük a pályaválasztás alkalmával, túlbecsülték erejüket, tehetségüket s túlságos szeretetükkel talán őket is megvesztegették, hogy többrebecsüljék önmagukat, mint amennyit valóban érnek. Az igazi képesség előtt mindig nyitva a boldogulás útja, bánni pályán, legyőzi az az akadályomkal és elnyeri a pálmát. Túltömüttsége a pályának előttük nem gát, csak a gyengébb erőknek ,az, azoknak kell elmaradni, háttérbe szorulni mögöttük. De mindenki, még a leggyöngébb tehetségűek is lehetnek erősek, kiválóak, ha képességeikhez mért téren, pályán próbálják meg erejüket, ahány tehetség annyi pálya,incs ember aki nem született volna valamire, nincs senki a ki el nem mondhatná magáról, ebben meg ebben képes vagyok annyira s tán töbre mint mint más, lángész ugyan nem lakik bennem, de a mire én képes vagyok arra tán nem képes az a lángész, mert nem született rá, én pedig arra születve érzem magam ! Igen ! nem a pályák túltömöttsége okozza azt, hogy sokan nem tudnak boldogulni, elbuknak pályájukon , talán életük boldogságát vesztik e miatt keserv s nyomor közt kell tengetniük életöket , hanem az, hogy nem mérlegelték meg képességeiket igazán, nem maguk, nem szüleik ! Gondolják meg tehát a szülők, hogy gyermekeik irányában elfogultan ne ítéljenek, ne a szülői önérzet és hiúság, ne a túlhajtott szülői szeretet, hanem a szigorú igazság utáni törekvés vezesse őket gyermekeik megítélésében; gondolják meg, hogy a mások ítéletei mindig elfogulatlanabbak mint az övék, mert azok nem az apa vagy anya szívén szűrődtek keresztül ; gondolják meg, hogy azok olyan ítéletek amelyekkel később is mindig találkozni fognak gyermekeik, akkor is ha meglett emberek, pályavégzett, férfiak, hivatásukat végező polgárok lesznek gondolják meg hogy azok az ítéletek a világ Ítéletet! Talán rosszabbak a valóságnál, de a világér s itt e földön csak annyit érünk a mennyit a világ szemében érünk ! Gondolják meg ezeket különösen azok a szülők, kittnek pályaválasztás előtt állnak gyermekeik , ne vegyék zokon soha azok nyilatkozatait, kik bármi módon gyermekük felől beszélnek és ne vegyék különösen semmibe; mindig van azokban valami igazság, a melynek elismerése csak hasznára válhat gyermekeiknek ! Igyekezzenek önmaguk is minél elfogulatlanabbul a sok ítéleteinek irányadása mellett s szerint alkotni gyermekeikről minél tisztább s helyesebb ítéletet, azok képességeit, tehetségét, hajlamát, szorgalmukat, akaraterejüket, s bennük mindazon tényezőket kiismerni s kellőleg mérlegelni, amelyek közreműködnek s közreműködhetnek jövőjük megalkotásában ! Így választhatják csak meg helyesen a pályát számukra, igy kecsegtethetik magukat a reménnyel, hogy majdan boldogulni fognak s örömére, díszére javára jut büszkeségére valnak úgy önöknek mint a hazának s tán az egész világnak ! Adja isten hogy úgy legyen ! Ha igy fognak önök, szülők gondolkozni, akkor fogják legjobban szeretni gyermekeiket! A . . . /• 27 ik szám. A közönség köréből Tekintetes szerkesztő úr! A városi tanácsteremben lévő Kossuth-küldöttségi arczképcsarnok szerintem történelmi emlék, melyre ama páratlan hazafias tény emlékénél fogva városunk őrükké büszke lehet, így az azon olvasható szolnoki beszéd részleteknek, mint a künn jártak foglalkozásai megjelölésének teljesen hűen kell idézve, illetőleg megjelölve reumék. A minap, hosszasabban szemlélgetve a képcsarnokot, azt látom, hogy Bab.* Samuel arcképe nagyobb alakú a nagy többségénél s alá az van ma, hogy : „orsz. képviselő". Tisztelettel legyen mondva, ez kereken nem igaz, mert 1877-iki január 26-án, a mely napon a czeglediek nagy hazánkfiánál tisztelegtek, a mely tisztelgés emlékére és a mely napról keltezve az arczképcsarnok készült, városunk megválasztott orsz. képviselője, nem Baba Sámuel, hanem maga Kossuth május volt s az volt mindaddig, amíg éppen a tisztelgés alkalmával le nem köszönt, Baba bantuéi pedig akkor is „olyan" közönséges halandó volt, a milyen ma. Az említett hidat oly nagynak tartom s tartja több kunnjart larsim is, hogy azt ama tekintélyes altas es a tomenekui hűség erdekeben mielőbb okvetlenül ki kell igazitanuk, ez alkalommal is teljesen figyelmen kívül hagyva amaz altassa vonatkoztatott egyeniseget. A kép nagyságán s annak legmagasabb helyén a beosztás kedvéért — nulle-veile — úgy sem valuziulódiunk , legalább jelképezni fogja eneiteit.