Czegléd, 1903 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

XXI-ik évfolyam. C­Z­E­G­L­É­D másik irányzat lép előtérbe : rögtön be­áll a visszahatás s vele a hanyatlás. Reánk, mint a helyi sajtó egyik orgá­numára, szintén vár feladat. E feladat sú­lyát érezzük is, a­mint éreztük két évtized óta. De a­mint a múltban kivettük részün­ket — tőlünk telhetőleg — abból a mun­kából, melynek Czegléd város anyagi és erkölcsi felvirágzása volt határozott czélja, kivesszük ezután is. Ép oly lelkesü­ltséggel, ép oly kitartással s oly nemes irányban. Utunkban s szándékunktól nem fog el­riasztani semmi nehézség. Sem gúny, sem fenyegetés, sem más erőszakosság. Érünk-e czért küzdelmeinkkel, nem tudjuk. Egyet azonban érezünk és tudunk. Tetteinket, tö­rekvéseinket a közjó emelése fogja irányí­tani. Ez a mi programmunk az új évre. Ez a programm kell hogy irányítsa, másrészt a város minden rendű és rangú polgárságát is. Nemes ambiczióval, erős kitartással, fokozódó egyetértéssel mutatha­tunk csak fel eredményeket; visszavonással a közbékét rontjuk le s megakasztjuk a haladást. Isten óvja ettől e város polgár­ságát ! Városi közgyűlés. — 1902. deczember 29. — Fontosságot ha tulajdonítottunk is e közgyű­lés egyik-másik tárgyának, de arra egyáltalán nem számítottunk, hogy ott fejlődik ki erős csatározás, ahol nem is vártuk ! Erős küzdelemre a központi választmány tagjai megválasztásánál volt kilátás és mégis a virilis képviselők összeállítása idézte elő a zivatart. Hetekkel előbb tudtuk már, hogy a B. Mol­nár-párt Krébecz Gyula rk. kántort tűzte ki czél­­táblául s első­sorban őt óhajtotta kibuktatni a virilisi jogból — jogtalanul. Ennél a kibuktatási kísérletnél tényleg erős harcz is fejlődött ki itt-ott éles kifakadásokkal, amik bizony el is maradhattak volna, de angyal legyen az, aki a támadások özö­nében, a béke pálmáját nyújtogassa ellenfeleinek. A Marcz Krébecz Gy. győzelmével végződött. Virilisi jogát elismerte a közgyűlés. A többi öt virilist, ezek között­ Udvardy Károlyt a Népbank­­pénztárosát — kinek adóját, mint volt tanítóét ugyancsak duplán számították — törölték a lajst­romból, valamint Szabó Nándor nyug.­vasúti hivatal­nokot és Édert is. A másik két virilis felett felesleges disputát folytattak: (Ungár H. Lipcsei, N.) sem törvényes, sem erkölcsi jog nem kívánja virilissé­­güket. . . Elnök: Gubody Ferencz polgármester. Jegy­zők : Dely Béla, Kiss Gyula. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvasás után hitelesíttetett. Következik a tárgysorozat, mely előtt a jegyző kijelenti, hogy B. Molnár Sámuelnek a tárgysoro­zatba fel nem vett indítványa csak a tárgysorozat végével fog tárgyaltatni. Napirend előtt felszólalt ifj. Lakos, ki az­iránt intéz kérdést a polgármesterhez, hogy midőn az adózó polgárok terhére óvodák létesítettek, minek létesítették ott a dadai állásokat is ! Tudo­mása szerint vannak oly óvónők, (pl. IX. II. k.) akik tetszésük szerint bocsátják el a dadákat és ezek helyett 13 — 14 éves leányokat fogadnak fel sokkal olcsóbbért, mint a mennyi pénzt a dadák részére kapnak és igy tetemes összeg marad meg az óvó­nőknek, melylyel senkinek el nem számolnak ? Kérdi, hogy ezt a pénzt visszaadják-e? Mire a polgármester azt felelte, hogy a köz­ségi szabályrendelet értelmében ő fogadja fel és bocsátja el , természetesen az óvónő meghallgatá­sával, a nekik járó bérösszeget maguk veszik fel a behozott nyugtájuk ellenében, tehát az ő bér­bérösszegük nem is jut az óvónő kezeihez, sőt még az óvónő fizetését is rendesen a dada viszi ki. — Hogy 13—14 éves leányok lennének, mint dadák alkalmazva, arról tudomása nincs s ez legfeljebb csak úgy történhetett meg, ha neki mást mutattak volna be, mint akit tényleg alkalmaztak. Különben utána fog nézni a dolognak és a következő gyűlésen válaszolni is fog a kérdésére. Következik a jövő évi virilisták névjegyzéké­nek felolvasása. A tanács a névjegyzéket összeállította és az­zal terjeszti a gyűlés elé, hogy a­kik már amúgy is tagjai a képviselőtestületnek (mint tanácsnokok) azok hagyassanak ki. Berger Kálmán adója pedig a Barta és Berger-czeg anojaihoz csatolva, együtt számíttassák. A Fabianek ezég fenntartassék. — A 100-ik legtöbb adót fizető polgár Pálinkás Károly. Felszólal most B. Molnár Sámuel azok ellen, a kik a virilisták közé szerinte helytelenül vetettek fel. Felszólalása első­sorban Krébecz Gyula rk. kántor ellen irányul, aki szerinte nem tanító, ha­nem kántor és­ így kihagyandó, mert a­ki nem tanít, csak oklevele van, annak adója kétszeresen nem számítható. A másik Udvardy Károly, a Népbank pénz­tárosa, a­ki szintén nem tanít. Szavaira Horváth József ap. plébános vála­szol, jelentvén, hogy K. Gy. először is oklevele® tanító, a­ki az éneket tanítja is az iskolában, de maga a törvény sem mondja azt, hogy a tanítók­nak működésben kell lenniük. G. Biró István ugyanezt mondja. Föláll most dr. Molnár Albert és magyarázni akarja a városi virilisség eredetét és jogosultságát. (Többen : Nincs szükségünk rá.) Azt mondja, hogy ott, a­hol a törvényről van szó, tekintsünk el a pártérdekektől és egyedül a törvénynek magyará­zatát fogadjuk el. (Kérdés, hogy helyesen magya­­rázza-e majd ?) Azért mondja ezt, mert 6 virilis ellen akar kifogást tenni, kik közül 4-nek feltét­lenül törvényellenes a virilissége, a kettő vitás és pedig a két tanítóé. Felolvassa a törvényt, hogy a felekezetek és magánintézetek tanárai, segéd taná­rai (és) néptanítók stb. Szerinte minden tanítónak, ha nincs is oklevele, de tanít, joga van adója alap­ján a virilisséghez. A községi törvény 40 §-a — így czitál — azt mondja, hogy minden 24 éves polgár képviselő lehet, ha a 74: 33-ban meghatá­rozott minősítéssel bír, melynek 9 §. azt mondja, hogy jövedelemre való tekintet nélkül a . . lelkészeknek, segédlelkészeknek, tanítóknak kinevezve, vagy meg­választva kell lenniök . . . Krébecz kántorra vonatkozólag másként áll a dolog s a nyert fölvilágosítás után és ha bizonyít­ványt fog bemutatni, hogy csakugyan tanít, akkor ellene nem tesz kifogást. Dr. Molnár itt is a polgármestert látja és tartja hibásnak. Nem akarom ugyan, hogy komikus legyen, de hát úgy van, mert 2 bordélyházas van a virilis­ták között, a­kikről hiszem, hogy a polgármester úr sem fogja bizalmi koszorújába tűzni. Ezek úgy jutottak be, hogy adójukat eltagadták és midőn megtudták, 4 évit egyszerre vetettek ki rájuk és igy adóhátralékuk révén jutottak a virilisták közé. Másik kettő is ilyen, egyik Éder József ki testvér­­jének a birtokát h­aszonbérli és szintén 2 évi ha­szonbérlet után űzette be egyszerre az adót; ilyen Szabó Nándor is. Kéri ezeknek törlését. Utána Farkas Sándor állt föl, mondván, hogy előttünk i­áe beszél, mi nem tudtuk azt, hogy milyen kimutatást tesznek elébünk. (Egy hang: Mégis mindenhez akarnak érteni!) Gubody polgármester: Előre bocsájtom — úgymond — hogy nekem teljesen közömbös, ki lesz virilista és ki nem és előre bocsátom azt is, hogy addig, m­íg elő nem terjesztetett, nekem tu­domásom az összeállításról nem volt. Nem tartom­ helyesnek a t. képviselő úr (Dr. Molnár A.) azon állítását, hogy a tanító a diploma alapján ne legyen jogosítva azon kedvezményre, hogy adója duplán számíttassák. Erre nem vonatkozik az idézett czikke a községi törvénynek. Szerinte úgy a bizottság, mint az illető tanácsnok teljes jóhiszeműséggel vette fel a virilisek közé Krébeczet és Udvardyt, mert mindkettő tanítói képesítéssel bír és ugyanez alapon volt képviselő Pipis A. és Kovács Lajos kántor. (Baranyi uram: Hjah ! akkor nem keres­ték a törvényt!) Udvardy kimaradhat, de Krébecz már a régi gyakorlat alapján is bennhagyandó. A­mi pedig az ő bizalmi koszorúját illeti, melyet olyan nagyon hánytorgat dr. M. A., nincs szüksége, hogy akár ő, akár pedig az említett bordély házasok fűzzenek hozzá levelet ! A bizalom megnyilvánulása a tiszt­­újításkor megtörtént . . . Bába Samu itt közbe­kiált! Mire megjegyzi a polgármester : „A tanács­nok úrtól sem gustust, sem illemet tanulni nem fogok !“ Csodálatos az is, hogy épen két képviselő, Baranyi P. és Farkas Sándor rajong legjobban ; 50 képviselő sem veszi annyira igénybe a képvi­selő testület türelmét, mint épen ők ketten. A törvény nem tesz kü­lönbséget, hogy valaki bordélyház tulajdonos-e vagy sem. Nem igaz az az állítás, hogy 4 évi adó, mert 1 évi adó, de még ebben az esetben is lenne pr­ecedens. Kozmuth Gusztáv ép ily alapon lett virilis, midőn büntetés­ből egyszerre vetettek ki rá egy csomó adót. B. Molnár Sámuel most elmondja, hogy 4 évre visszamenőleg mennyit űzettek. Krébeczre vo­natkozólag ő is megnyugszik, de a többi töröltessék. Dr. Molnár­­ szólal fel újra. Bár úgymond Krébecz az ellenpárt zajos tagja, a prépost-plébá­nos szavaiban megnyugszik. Beszélni ugyan még nem hallotta, nem is tud. (Kébecz Gy : Úgy mint érte a­­ jutalom .... Lehet, hogy fájdalmas visszaemlékezés fogta el lelkét; lehet, hogy meg­értette az idők szózatát, mely az erőszakosságok tengerén is diadalt arat . . . Professor úr, szólt halkan, de mégis dö­rögve . . . Valami mást énekelnének . . . Jó Baló uramnak fölragyogott erre a szeme . . Talán önkénytelenül, talán kurucz-vére — ősapja ezredes kapitány volt Czelder Orbán seregében — felpezsdüléséből, felállást parancsolt s rákez­dette szép bariton hangjával : „Hazádnak rendületlenül . . .“ Az első mondatra aztán 200 torokból zengett fel a lelkeket megrázó isteni dallam és szöveg . . . Az akkori nehéz viszonyokhoz képest dalol­tuk a dallam szövegét. Az Áldjon vagy verjen sors keze helyett, igy mondtuk : „Áldjon vagy verjen Jézus keze.“ így írta elő a szathmári egyh. megyére a cenzúra ; lehet, hogy máshová is ... De legalább így meg volt engedve a haza­fias szöveg és dallam éneklése.­­Megható jelenet következett erre. A kegyencz püspök, a hatalmas úr, az egész ének alatt földre szegezte szemeit . . Isten tudja mi ment végbe lelkében. Mikor az utolsó akkord elhangzott, fölemelé fejét s egy pil­lanatig úgy tetszik, mintha egy könycsepp lopó­zott volna pilláira . . . Isten áldjon gyerekek ! Mintha most is érez­ném azt a vibráló hangot, melyen e szavakat susogta. A megtérés himnusza rezgett e búcsú sza­vakban . . . A hetvenes évek elején Haas Mihály püspök­ről volt szó egy társaságban. Már akkor kidől az élők sorából . . . Vegyes érzelmekkel emlékez­tek meg róla; volt az emlékezésben jó is, rossz is bőven. A társaság nesztora Ábrahám Ferencz tanitó volt. Nyolczvan év nyomta már akkor vállait Övig érő fehér szakállával úgy nézett ki, mint a magyarok Mózese. Ő állott fel szólásra s kegye­lettel adózott a nagy ur emlékének. Szavait meg is magyarázta. Ott volt azon az ebéden, mely­­ parochiában lefolyt a püspök tiszteletére. A világ hatóság teljesen ki volt zárva. A szomszéd város beli lelkészek és tanítók voltak csak hivatalosak Így kívánta a püspök. Ebéd közben igy szólt a püspök : „Jól esett lelkemnek hallani az iskolás gyerekek Szózatát . . . Úgy éreztem, mintha lel­kem felszabadult volna bilincseiből. Érzem, hogy nemes nemzet a magyar nemzet még hibáiban is hiába való és czéltalan munkát végez, aki leigázn próbálná .. Nem a férfiaiban van az ellenálló képes­ség. Az anyatejjel szívják magukba a magyar csecsemők a hazafias érzelmeket . . Míg nem ismer­tem e nemzetet az ő erényeivel, sokat vétettem ellene. Most már ismerem. Áldja meg fajukat az ő külön Istenük , a magyarok Istene. ! Szent újév napján szép kije­lentés volt ez.­ . . Mély hallgatásba merült a társaság .. Talán arra gondolt mindenki : Micsoda erő az, mely fel­forralja az idegenek lelkében a vért s sziveské megteli a magyar nemzet iránt égő szeretettel ! Nemo. 1-9. szám.

Next